Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-296
"Äz országgyűlés Mpviselöházánah 296. ülése 1929 május 22-én, szérdaú. 15 előtérbe helyezve, ez mindig kifejezésre jut, akkor is, amikor egyes rétegeket, egyes osztályokat, vagy a nemzet egyes területeit gondozzuk lés védjük a nagy szolidáris gondolatban, vagyis az egész nemzeti nagy életkörben. Es t. Képviselőház, ezt a nagyvonalú szociálpolitikát anyira érzik is, hogy gyakran azzal a szemrehányással találkozunk, hogy a népjóléti miniszter úr, vagy jobban mondva a minisztérium költségvetése túl van méretezve, túlmegy a szociálpolitika azon határain, amelyek közt a mai viszonyok mellett lehet, mert világos dolog, mindenki aláírja iiogy a szociálpolitikának a gazdasági helyzettel csak parallel lehet haladnia. (Ügy van!) De ha én ezt elfogadom, hogy parallel kell haladnia, — amint hogy elfogadja azt a költségvetés számadataiból kitünöleg maga a népjóléti miniszter úr is — akkor az ellenmondó ellenvetésre felhozom azt, hogy az egész budget 920 millió pengő, és ebből 74 millió, vagyis 8'192 esik e minisztériumra, amelynek — amint megmutattam — ügyköre, hatásköre éppen a sebek, a bajok gyógyítása, amely kiterjed az egész nemzeti életerőnek fejlesztésére, és amely minisztérium tevékenységének tulaj donkép a nemzet legnagyobb kincse, az emberanyag képezi tárgyát. A 8'1% tehát nem oly nagy százaléka a költségvetésnek, amely arra az ellenvetésre jogosítana, hogy itt túlzott szociálpolitika folyik. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Sőt ebből a 74 millió pengőből 60 millió pengő egyenesen köze^észségi célokra megy, mert a közegészségügy általában 43,600.000 pengőt vesz igénybe, az egészségügyi intézmények pedig 7,700.000 pengőt, és a^ gyermekvédelem, amely szintén, gondolom, eléggé a közegészségügyre tartozik, 9,800.000 pengős tételt mutat, vagyis együttesen 60,600.000 pengőt. Más oldalról ellenkezőleg azt vetik a t. népjóléti miniszter úr szemére, hogy nem eléggé erősen képviseli tárcáját és azt kérdezik tőle, amint a bizottságban egy szociáldemokrata t. képviselőtársam kérdezte, hogy meddig hajlandó még a szociálpolitikai böjtöt tűrni? Erre az ellenvetésre csak azt mondom, hogy nagyon félek, hogyha abban a mértékben nyúlnánk a szociálpolitikához, amint azt a megrögzött marxisták kívánják, akkor visszakerülnénk a népjóléti böjtölés terén a gerstlihez, amelyet egyszer már megkóstoltunk. (Ügy van! a jobboldalon. — Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon. — Rothenstein Mór: Elegen vannak, akiknek gerstlijük sincs! — Malasits Géza: Nézzék a Tiszántúlt, ahol sok helyen nemcsak gerstli, de még kenyér sincs!) En csak a következményre mutattam rá, hogy ugyanis a túlzott szociálpolitikai követelések, vagy ahogy fogalmaztam^ a megrögzött marxisták, akik nem revideálták nézetüket a marxista-tanokról a háború után bekövetkezett gazdasági helyzetben sem, könnyen csődbevihetnék a nemzetet. (Rothenstein Mór: Krisztus szolgájához még sem illik gyűlölködni!) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Kabók Lajos: Mindig a papok gyűlölködnek!) Kabók Lajos képviselő urat is kérem, méltóztassék az ilyen kifejezésektől tartózkodni. (Zaj.) Turi Béla előadó: A népjóléti tárcát a jobbról és balról elhangzott megjegyzésekkel szemben nemcsak kötelességből védem meg, hanem azért is, mert az a megfvőződésem, hogy nincsen igazuk. Ebben gyűlölködést csak efv gyűlölködő lélek láthat. (Zaj.) A kiadások összege 74,830.000 pengő, mint mondottam, az emelkedés tehát ebben az évben 3,845.800 pen^ő, illetőleg tulajdonképpen négymillió, ha levonom a bevételi többletet. Ez a kiadási többlet leginkább négv tételre zsugorodik össze. Ezek: elsősorban a városok és községek hozzájárulásából fedezendő nyilvános betegápolási költségek többlete, másodszor a Társadalombiztosító Intézetnek és a Magánalkalmazottak Biztosítási Intézetének ügyviteli költségeihez való állami hozzájárulás, azután a kislakások karbantartása, és végül az állami gondozásban levő gyermekek eltartásáért fizetett díjak. Mármost végig akarok ezeken menni csak egészen röviden, na°— vonásokban, őszintén megvallva engem nem feszélyez az, — hogy a Házban kevesen vannak — mert végre most az országnak is beszelek abban, hogy némelyik kérdést a költségvetési tételek alapján megvilágítsam azért, hop 1 ^ mindenféle szóbeszédekkel és alantalan kritikákkal szemben is a magam álláspontját az ország felé is kifejtsem. (Gr. Hunyady Ferenc: Elég kár, hogy ilyen üres a Ház H •,••"•'•.-..; A népjóléti minisztérium tárcájának első címe az úgynevezett központi igazgatás, amelynél — azt hiszem — örvendetesen fogják hallani mindenütt, hogy tapasztalható az a redukció, amelyet minden vonalon követelünk. Amíg ugyanis 1924/25-ben 604 főből állott a minisztérium taglétszáma, beleszámítva a díinokokat, altiszteket és szolgákat is, addig jelenleg 392 a taglétszám, holott r azóta rokkantellátás és a nyugdíj számvevőség ügyköre is bekapcsoltatott ide. A redukcióra csak egy példát hozok fel. Felemlítem a rokkantellátás ügyét, ahol 1923-ban 26 ügyosztálybeli és 201 számvevőségi tisztviselő dolgozott, ma pedi~ hét fogalmazó és nyolc számvevőségi tisztviselő vé^zi ufvanezt a munkát, pedig 1923-ban csak 203.183 volt az ü^-vdarabok száma, 1927-ben pedig 214.625, tehát emelkedett az ügydarabok száma. UWanilyen redukciót látunk a gyermekvédelem, a hadi árvák gondozása dolgainál is. A központi igazgatásnál a dologi kiadások tételénél van 51.220 pengős emelkedés, amelynek kisebbik része esik az úgynevezett alapítványi felügyelet címén előálló többletre. A közjótékonysági alapítványok ellenőrzése ugyanis a minisztérium hatáskörébe tartozván, sa minisztérium azt tapasztalván, hogy az alapítási kedv bizony nagyon megcsappan, — talán mert nem is igen van miből, főleg azonban azért, mert látják, hogy az alapítványok elvesznek — egy egész új rendszert létesít a kezelésnél és a felülvizsgálatnál. Kitűnt, hogy az alapítványokat sokszor a legjobban úgy lehet kezelni, ha azokat természetben kezelik. (Zaj.) 48.220 pengő esik a népjóléti minisztérium végleges elhelyezésére. Méltóztatnak^ megengedni, hogy erről is egészen nyíltan éppen az ország felé szólva elmondjam azt, hogy amint az ember tanulmányozza a népjóléti minisztérium átköltözsénének ügyét, azt látja, hogyha itt, ha van is valami többlet az új bérfizetés címén, de megszűnt az az állapot, hogv nem fért el a népjóléti minisztérium minden osztálya egy épületben (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és nagy távolságra kellett eljárniok a feleknek, sokszor a tisztviselőknek egyaránt. Másrészt pedig ez a ház úgy szereztetett meg, nem a népjóléti minisztérium számára, mert a minisztérium csak bérlő marad, hanem egy alapítvány számára, hogy ezt az alapítványt ezáltal tették aktívvá, és így lesz lehetséges, hogy az amortizációs idő letelte után, sőt már előbb, — mert az amortizációs összegek hamarább adják ki a szükséges összeget — az alapítvány célja, sza-
