Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-300

190 ' Az országgyűlés hépviselőházának mindenki ugyanannyi közmunkaváltságot fizet, tekintet nélkül az igavonóállat igaerejére, és azzal többnyire azonos forgalmi értékére. Vagyis egy pár prima ökör után ugyanazt a közmunkaváltságot kell fizetnie a tulajdonosnak, mint ugyanabban a községben egy pár szinte minimális igaerőt jelentő^ kis tehénfogat után. Egy pár elsőrendű minőségű nehéz igásló után a tulajdonos ugyanazt a közmunkaváltságot fizeti, mint ugyanabban a községben egy teljesen alárendelt minőségű és értékű fuvaros ló után fizet a tulajdonos. Ezek a körülmények viszont nemcsak helytelen elvet jelentenek, de jelentik azt is, hogy a 'közmunkaváltság ellentétben áll az aránylagos teherviselés elvével. Ezért egy nagy kérésem van a miniszter úrhoz, bár tudom, hogy ez a kérdés is gondoskodásának tárgya, hiszen az előadó úr múlt évi költségvetési beszédében rámutatott erre a kérdésre és sürgősnek jelezte megoldását. Az előadó úr tengeri kígyónak nevezte a mostani állapotot, tehát tudom, hogy a kormány ezzel a kérdéssel foglalkozik és jelentőségét nem becsüli le. Arra kérem tehát a miniszter urat, hogyha az útügyi törvény reviziója túlságosan sokáig váratna magára, és túlságosan sok szempontot kellene tekintetbe vennie, ezt a kérdést méltóztassék kivenni az útügyi törvény revíziójából és külön megoldani. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Erődi-Harrach Tihamér! Erődi-Harrach Tihamér: T. Képviselőház! Csák Károly t. képviselőtársam arról a látszólagos ellentétről szólott, amely a dunántúli és a dunáninneni képviselők között van. ö is megállapította és én örömmel helyeselek neki, mint egy másik országrésznek egyik szerény képviselője, hogy látszólagos ez az ellentét és ha szabad megállapítom, semmi egyéb, mint a lokálpatriotizmus megnyilvánulása, ami teljesen érthető és helyeselhető is, mert hiszen minden vidék képviselője a maga országrészének baját, gondját érzi elsősorban, s a másik vidék bajait kevesebbeknek látja, kisebbnek tartja. A maga gondját, baját mindenki jobban érzi, mint a szomszédét. Ellentét azonban nincsen, hanem talán van egy bizonyos vetélkedés, egy nemes verseny, amely viszont az ország szempontjából nagyon helyes. Amikor a másik országrész bajait látjuk, azokat átérezzük és amikor a mi vidékünk fagykártól szenved, ami miatt intenzívebb nyomorúság van, akkor eljönnek a mi dunántúli barátaink támogató felszólalásaikkal, szavaikkal és éppúgy érzik azt a bajt, amely bennünket sújt, mint mi, akik ennek a nyomorúságnak közvetlenül vagyunk osztályosai. Csák Károly és Maday Gyula t. képviselőtársaim megemlékeztek a gazdasági kisvasútakról és mindketten kiemelték ezeknek jelentőségét és fontosságát. Ehhez a témához szeretnék csak egy pár szót szólni, azért, hogy a magam helyi érdekeltségének sürgető érzésével támogassam az e tekintetben elhangzottakat. Tudjuk azt, — hiszen Maday t. képviselőtársam és barátom utalt erre — hogy a gazdasági fejlődés és a termelésnek rendszeres megvalósítása nem indulhat meg addig, amíg a közlekedési viszonyok azt lehetővé nem teszik. Mert hiába prédi= kálók én az én vidékemnek arról, hogy egytípusú termeivényt állítson elő, ha nincsen meg annak a lehetősége, hogy a termelő azt elvigye olyan piacra, ahol az ő egytípusú tömegáruját el tudja helyezni. Mindaddig, ami»- nincsenek tranzport lehetőségek, kénytelen a termelő termeivényeinek különbözőségével kínlódni és 300. ülése 1929 május 28-án, kedden. drágábban termelni, hogy a helyi szükségletnek megfeleljen és ezáltal termel vényeinek értékesítését segítse elő. A termelés természetesen addig nem lesz racionális, amíg az egységes típusú termelvényékre át nem térünk. Ennek előzménye kell azonban, hogy legyen a jó közlekedési lehetőség és csak azután lehet gazdaságilag átszervezni a termelést. A racionális termelésnek természetesen elsőrangú előfeltétele jó utaknak és gazdasági kisvasutaknak létesítése. Örömmel látom, hogy a közvélemény figyelme a gazdasági kisvasutakra újabban intenzívebben terelődött rá és osztozom Szilágyi Lajos t. képviselőtársamnak felfogásában is, amennyiben nem látok ellentétet az útprogramm és a gazdasági vasutak fejlesztése tekintetében. A kettő egymással parallel mehet és nem is hozható ellentétbe, hiszen a két kérdés egymást kiegészíti, kisegíti és éppen azért ellentét csak mesterségesen konstruálható. Egy helyi momentumot emelek ki, amikor utalok arra, hogy éppen az Alföld vidékén milyen óriási jelentősége Van ennek a mezőgazdasági kisvasútkérdésnek, amikor kiemelem, hogy ez az egész gyümölcstermelővidék legelsősorban van ráutalva a mezőgazdasági vasúthálózatnak kiépítésére, mert hiszen ott van nekünk egy gazdasági empóriumunk, Kecskemét, amely felé gravitálunk, viszont azonban, ha ez a mezőgazdasági vasúthálózat nincs kiépítve, akkor mi oda megfelelően bekapcsolódni nem tudiunik. Hálával vagyok eltelve ja ^ kormányzat iránt, hogy a tiszaugi híd megépítésével ezt a gazdasági bekapcsolódást lehetővé tette és örömmel konstatálom azt, hogy ennek a hídnak építési munkálatai annyira előrehaladtak, hogy tudomásom szerint augusztus 15-ére már a hídmegnyítási ünnepélyt is kitűzték. Ez a tiszaugi híd lehetővé fogja tenni azt, hogy ez a gazdasági érdekeltség különösen a Tiszaug vidéke gazdasági szempontból belekapcsolódjék a kecskeméti empóriumba és a gyümölcsöt és egyéb gazdasági terményeket Kecskeméten keresztül azután^ a forgalomba behozza. Ez azonban maga még nem elegendő, ez még csak egy előfeltétel, az úthálózat és főként a mezőgazdasági vasúthálózat további kiépítése fogja azután ezt a programmot véglegesen lehetővé tenni. Utalok e tekintetben arra. hogy már régebben, a békében történtek meg az előmunkálatok a tiszai vasút létesítése tekintetében, Csongrádtól kezdve felfelé menet s a Pusztatenyő—kunszentmártoni vonalba való bekapcsolódása révén válik azután teljesen lehetővé ennek a kérdésnek ilyetén való megoldása. Az egyik oldalról, Kecskemétről a helyiérdekű vasút kiépítése Kumszentmárton felé a másik oldalon egy mezőgazdasági kisvasút kiépítése a Tisza mellett egészen a tiszaföldvári beágazáisig teszi lehetővé ezt a kívánt gazdasági fejlődést és a termelés reciomalizálását. Itt vagyok bátor még egy kérelmet intézni a kereskedelemügyi miniszter úrihoz egy olyan ügyben, amellyel tudomásom szerint már ismételten foglalkozott is és amely kérdést általánosságban Szilágyi Lajos t. képviselőtársam is megemlített, nevezetesen a tiszaugi híd építésével kapcsolatban az érdekelt községek vállaltak bizonyos hozzájárulási részt, amely ^kötelezettségükneik természetesen eleget is óhajtanak tenni, azonban az utóbbi évek gazdasági viszonyai, a legutóbbi év r fagykára és az ezáltal okozott vagyoni eltolódások ennek a kötelezettségnek teljesítését nehézzé, .maidnem lehetetlenné teszik. Éppen ezért arra. kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ezt a kérdést éppenúgy, mint eddig is, megértéssel