Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

168 Az országgyűlés képviselőházának nem használható közlekedésre, mert a Tiszán át nincsen híd. Kompon járnak át, mint őseink hajdan — és még jó, hogy nem tutajon. Noha a t. miniszter úr Ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy felveszi az évi beruházási programmjába ennek a hídnak építését, nem látom a szükséges összeget sehol a költségvetésben. Mindössze csak előmunkálatokra van felvéve párezer pengő. Ezek az előmunkálatok azt jelenthetik, hogy ki­megy oda a mérnök, azután leveri a jelzőcölöpö­ket, vagy pedig az Einstein-féle fénytörési el­mélet szerint nézegeti esténként, hogy a lemenő nap sugarai miként fürdenek a szőke Tisza hullámaiban. Ez a híd pedig nemcsak vásár­helyi érdek. Megígérte a kereskedelemügyi mi­niszter úr még tavaly interpelációmra adott válaszában, hogy most e hidat építeni fogják, az építést megkezdik. Nem kezdették meg. Nem szégyen az,, hogy transversális műúton, a Tiszán át nincsen híd, hanem kompon kell közlekedni? Hídra nincsen pénz. Mindössze hatszázezer pengő van több már megkezdett híd továbbépítésére felvéve a költségvetésben, 1,300.000 pengővel kevesebb, mint tavaly. Itt takarékoskodik a t. pénzügymi­niszter úr! Hát így akarja a mezőgazdasági többtermelést, a magyar gazdaközönség érde­keit előmozdítani? Kérdezem azt is, t. kereskedelemügyi mi­niszter úr, hogy mi van a villannyal? Meg mél­tóztatott tavaly Ígérni itt a képviselőházban, hogy még az elmúlt őszre hozni fogja az ener­giatörvényt. Nem hozta. Megígérte, hogy a döntőbizottságok működését meg fogja szün­tetni az energiatörvénnyel. Nem csinálta meg. Most újabb Ígéretet tett, azonban méltózassék tudomásul venni, hogy van még város ebben az országban, például Hódmezővásárhely, ahol je­lenleg is hektowattonként 9r8 fillért, lehetetlen nagy árat fizetünk a villanyért, mert nem tud­tuk máskép elintézni a tröszttel, amely eddig a villanytelep tulajdonosa volt. Méltóztatott ki­jelenteni, hogy az új villamossági törvénnyel a koncesszió joga a községek kezéből kijön és az állam fog koncessziót adni és új, egységesen ellátott energiagazdasági körzeteket fog létesí­teni és tanácsadószerv is lesz. Szóval lesz cent­rálévillanyvilágítás, de már most intézem nyíl­tan a t. kereskedelemügyi miniszter úrhoz a kérdést: nyilatkozzék, hogy lényegesen olcsóbb lesz-e a villanyvilágítás országos viszonylatban, mint jelenleg? Elvárjuk a t. miniszter úrtól, hogy meg fogja védeni a fogyasztók, a nagykö­zönség érdekét, mert a villanyvilágítás manap­ság már nem luxus, hanem közfogyasztási cik­ket képez. Es ezeknél a városoknál és községek­nél,' ahol villany telepek vannak, amelyek jelen­leg még bizonyos társaságok tulajdonát képezik, de bizonyos idő múlva az illető városoknak tu­lajdonába fognak átmenni, az állam az ideter­jesztendő törvényjavaslattal védeni fogja-e a kommunitások érdekeit a yillanytárs as ággal szemben, akár trösztnek, akár Salgónak, akár Máknak vagy én nem tudom miféle nagy tőke­alakulatnak hívják az illetőt. Hiszen máris hí­resztelik, i Képviselőház, hogy nekik lesz jó az új törvény. A városok és községek úgy fognak majd táncolni, ahogyan ők dudálnak és úgy lesznek majd kénytelenek odaadni, átengedni a jelenlegi villanytelepeket a centrale számára, amint ők akarják, ez pedig a megfelelő kárta­lanítási összeggel nem fog arányban állani. Az következhetik be, hogy a nagy hal újból elnyeli a kisebb halakat. T. kereskedelmi miniszter úr, ez ellen eleve tiltakozunk és az én személyes tiltakozásomnak 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. is az az alapja, mert a t. miniszter úr azt, amit tavaly nyáron itt sürgős interpellációmra adott válaszában igért, nem teljesítette, hogy ősszel hozni fogja az energia-törvényt és ma is a horri­bilis 9'8 fillér hektó watt áramdíj ellen a döntő­bizottsághoz, ehhez a háborús alakulathoz len­nénk kénytelenek menni igazságunk érvényesí­tésére, nem pedig a királyi bírósághoz, amely független és szabad és amelyben egyesegyedül bízhatnánk. Ezekután nem mondok mást, mint azt, hogy a nagyközönség városomban és az egész ország­ban — és azt hiszem, ezt pártkülönbség nélkül mondhatjuk — tűr és tűr azért, mert úgy látja, hogy a mai nehéz viszontagságos helyzetből más kibontakozás nincs, mint a napról-napra való türelem folytatása. Azonban ez sem vég­nélküli t. Képviselőház! A nagyközönség a tiszta kéznek, a takarékosságnak politikáját kí­vánja az egész vonalon. (Herrmann Miksa ke­reskedelemügyi miniszter: Ez helyes!) De ha azt látja, hogy egyesek vagy társaságok csak úgy habzsolják a jólétet, míg mások, akik a túlsó parton vannak, ijesztő, és emésztő nafv nyo­morban vergődnek és sinylődnek, amikor azt látja a nagyközönség, hogy az egyik oldalon szabadon lehet milliárdokra menő jövedelmet összegyűjteni, és sokszor összeharácsolni, más­hol pedig nincs meg a mindennapra való és a t. pénzügyminiszter úrnak egy szigorú rendelete folytán, — a minan interpelláltam e miatt a Házban — at. népjóléti miniszter úr a menhelyi gondozásban levő gyermekeknek édesanyjuknál való segélyezésétől megfosztotta őket. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Kun Béla: ...akkor, amikor ez igy van, ne méltóztassék csodálkozni azon, hogyha lázado­zik a lélek és a nagyközönség méltatlankodik és jogosan elkeseredik. A minap említette Rassay Károly t. képviselőtársam, hogy itt bizonyos repülőgépeknek a vásárlására háromszor kiad­ták a szükséges összegeket, többszázezer pengőt, hogy volt koncesszió, szubvenció, provízió, az ellenőrzés hiánya miatt tékozlás történt. Mennyi sápadt arcú magyar gyermeket lehetett volna ezekből az Összegekből felruházni, és nagyobb darab kenyérhez juttatni! T. Képviselőház! Be kell fejeznem beszé­demet. Ügy gondolom, hogy a t. kereskedelmi miniszter úr nemcsak egy szaktárcát képvi­sel, nemcsak nagy számadási műveleteket vé­gez, hanem az a hivatása is van, hogyha más­képpen nem megy, bele verje azok fejébe, akik; nagytőkével rendelkeznek, akik nagy közgazdasági érdekeltségeket alkotnak ebben az országban, hogy ne a fékevesztett vagyon­szerzés legyen a céljuk, hanem altruizmus, humanizmus, a sehek gyógyítása: is és azokat a kiáltó nagy aránytalanságokat, amelyek ember és ember között vaggoni viszonylatban vannak, igyekezzenek (megszüntetni ... Elnök: Méltóztassék Befejezni beszédét. Kun Béla:,... amelyek akár tröszt, akár kartellek, akár pedig nagybankok révén a ma/gyar közgazfdlasiági életben < keletkeznek. Élni és élnihagyni! — ez legyen a jövő Pro­gramm nemes elvének megvalósítása. Mivel a t. kormány ennek eszközlésére ed­dig nagyon keveset cselekedett és az előttem levő törvényjavaslat sem nyújt erre nézve biztatást, azt nem fogadom el. (Helyeslés bal­felől.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Usetty Béla! Usetty Béla: T. Képviselőház! Teljes mér­tékben osztom az előttem felszólaló Kun Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom