Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-299

Az országgyűlés képviselőházának ő maga sem tehet róla, mert hiszen mint afféle tanárember, aki az iskola termeiből, a tanári székből került ide, nem ismeri az életet, nem ismeri azt az irtózatos küzdelmet és nyomorúságot, amellyel vívódnak ebben az országban azok, akik minden képességüket, erejüket, szorgalmukat a köz javára adják. És ennek következménye azután az, hogy az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr^ nagyon kemény magatartással, azt mondhatnám, snájdig magatartással védelmére kelt például az elmúlt héten a Rimának, amikor a Rimát akarta az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr megvédeni a kereskedelem oldaláról jövő jogos panaszokkal szemben. A kereskedelem részére nem talált az igen t. miniszter úr egyetlenegy bíztató meleg szót, ellenben keményen támadta azt a képviselő urat, aki itt a kereskedelem érdekében felemelte szavát. De ugyancsak nem hallottunk még az igen t. miniszter úr részéről egyetlenegy meleg szót, egyetlenegy bíztató hangot azokkal szemben, akik a mindennapi robotban, műhelyekben, irodákban dolgoznak. Fájóan, érzékenyen sebezve érezte magát az igen t. miniszter úr akkor, amidőn Sándor Pál t. képviselőtársam itt a kereskedelem érdekében védelmet kért a miniszter úr részéről a Rimával szemben, de nem talált, nem hallatott az igen t. miniszter úr ebben a Házban még egyetlenegy hangot sem az alulról jövő panaszok, bajok és sérelmek jaj szavára. Nem talált a miniszter úr magában kötelességérzetet, hogy megvédje azokat a munkásokat, akik például a Rimánál dolgoznak, akik túlhosszú munkaidő mellett nyomorúságos bérért tengetik ott életüket; nem állt fel a Rima érdekében folytatott nagy védelmi harcában és nem mondott egyetlenegy biztató szót sem, amely a Rima robotosait, rabszolgáit arra jogosítaná, hogy reméljék helyzetük jobbrafordulását. A miniszter úrnak nem volt egyetlenegy szava sem. De ugyanígy évek óta hiába várja az ország egyik legértékesebb része, a magyar kisiparosság a kereskedelemügyi miniszter úr részéről a segítséget, segítőszavát, pedig kérése mint a Dunába esett ember segélykiáltása hangzik évek óta ebben a teremben; hangzik a kisiparosság részéről az ország minden részéről a kereskedelemügyi kormányzat felé, amikor kéri a kormányzatot, kéri a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy vegye észre ezt a pusztuló, értékes társadalmi erőt, amelyet a kisiparosság jelent. Kéri a segítséget az a kisiparostársadalom, amely becsülettel, hűséggel, odaadással és szeretettel végezte ennek az országnak legnehezebb' és legsúlyosabb napjaiban is a kötelességét. A kisiparosság nem szolgált rá arra, hogy a kereskedelemügyi kormányzat részéről olyan érzéketlen, rideg elbánásban részesüljön, mint amilyenben részesül különösen azóta, mióta az igen t. jelenlévő miniszter úr képviseli ezt a tárcát. Nagyon érdekes jelenség s nagyon jellemző erre az egész rendszerre és erre a kormányzatra, hogy nemcsak az igen t. miniszter úr a bűnös a kisiparossággal szembeni rideg magatartás tekintetében, de bűntársai ott ülnek a túlsó oldalon és a kormányt támogató pártokban, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) akik minden egyes alkalmat felhasználnak... (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, hogy kritikájában a tárgyilagosságot megőrizni és olyan kifejezéseket, amelyek sértő természetűek, mellőzni méltóztassék! Esztergályos János: Módosítom tehát: nemcsak az igen t. jelenlévő kereskedelemügyi miniszter urat terheli súlyos felelősség... (Kábák 299. ülése 1929 május 27-én, hétfőn. 147 Lajos közbeszól — • Br. Podmaniczky Endre: Éppúgy, mint maga! — Kabók Lajos: En nem! — Br. Podímaniczky Endre: Maga még jobban, mert maga lázít! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek mindkét oldalon, t. képviselő urak! Esztergályos János: Nemcsak az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat terheli tehát súlyos felelősség — talán ez parlamentárisabb (Derültség.) — a polgársággal szemben elkövetett mulasztásokért, de a túlsó oldalon ülő és a kormányt támogató pártokat is.^ Nem az első eset ugyanis az, hogyha az országban valamilyen mozgalom van alakulóban, amidőn at. egységespártnak szüksége lehet a kisiparosság szavazataira, akkor megindul egy nagy vendégjárás — hogy így mondjam — ki az országba az egységespárt részéről, bíztatják a kisiparosságot és ígérnek mindent, ami szép és drága. Mindent Ígérnek a kisiparosságnak, és amikor elmultak azok az okok, amelyek szükségessé tették, a t. egységespárti képviselő urak részére az országba való kimenést, akkor elcsendesül minden, nem hallani már többé a t. egységesnárt részéről a kisiparosság érdekeinek megvédését. Itt már a második napja tárgyaljuk a kereskedelmi tárca költségvetését, s még egyetlenegy egységespárti képviselőtársamnak sem jutott eszébe, hogy felemelje szavát és kérje a kisiparosság védelmét. (Üsetty Béla: Majd jön!) Igen, mint ahogy a német mondja: «Nach der Kuck.» Második napja figyelem már, hogy előttem jónéhány esetben történt felszólalás, de még senkinek sem jutott eszébe, hoey ezt a derék, becsületes gárdát, a magyar kisiparosságot ebben a teremben védelmébe vegye és felhívja a miniszter úr figyelmét arra, hogy ezeknek segítségére siessen. Ugyanez történt akkor is, mielőtt a társadalombiztosítási választásokat tartották. Már hónapokkal a társadalombiztosítási választások megindulása előtt megalakult eg:y blokk a t. egységespárton a kisiparosság védelmére. En nem ismerem ezeket a t. urakat, nem tudom, hogy kik vannak benne, csak azt tudom, hogy a különböző időszaki lapokban megjelentek az ígéretek. ígértek a kisiparosságnak minden szépet és jót. Elmultak a társadalombiztosítási választások, és most az igen t. egységespárti, kisiparosságot védő bizottság sehol sincs, eddig még nem tartotta szükségesnek, hogy a kisiparosságnak adott Ígéreteit ebben a teremben beváltsa. (Zaj.) Nem csodálkozom, nem ütközöm meg azon, hogy a magyar kisiparosság jajkiáltásai itt süket fülekre találnak; nem csodálkozom azon. hogy hiábavaló a kisiparosságnak minden törekvése, hogy megérttessék a kormányzattal azt, hogy minden támogatást megérdemelnek, legalábbis oly mértékben, mint amilyen mértékű támogatás más címeken történik a kereskedelemügyi kormányzat részéről is. Nem cso^ dálkozom rajta és én azt mondom a kisiparosságnak mindenütt és azt mondom itt is: mindaddig, míg ez a kormányzati rendszer lesz, a magyar kisiparosság ne remélje azt, hogy ez a rendszer a hóna alá nyúl és segítségére lesz az életért való irtózatos küzdelmében. T. Képviselőház! Az igen t. miniszter úr költségvetésének indokolásában a következőket mondja (olvassa): «Kisipari érdekeket szolgáló intézményeknek (kiállítások, ösztöndíjak, stb.) és a határmenti iparosságnak támogatására, továbbá a közhasznú tevékenységet kifejtő egyes kisipari csoportoknak felkarolására, a nemzeti szempontból fontos tevékenységet kifejtő ipartestületeknek és ipari érdekeltségeknek a támogatására, s végül a hazai ipar érvényesülése és 22*