Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.

Ülésnapok - 1927-298

Az országpitülés képviselőházának 2 98. ülése 1929 május 24-én, pénteken. 129 hogy a kereskedelemügyi miniszter úr az üzletkötés ideális formájának tartaná azt, hogy 129.000 holland forint vételárnál 60.000 holland forint províziót adjanak. En azt hiszem, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter úr nagyon óvatos volna a vásárlásnál és meg nézné azt az árut, amelynél 129.000 holland forint vételárból 60.000 holland forint proviziót adnak. En azt mondom a t. kereskedelemügyi miniszter úrnak és az igazságügyi miniszter úrnak, hogy ne méltóztassék napirendre térni e kérdés felett. Itt súlyos vizsgálatnak kell lefolynia. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nem is tértem, sőt intézkedtem! Rögtön nyilatkozom és a képviselő úrral a legnagyobb részben egyetértek! — Friedrieh István: Helyes! Nagyon helyes!) Lehetetlen az, hogy akkor, amikor Magyarországon egy ilyen szerencsétlenség történik, a mi jó öreg Dunánkat vádolhassák légi polipokkal, mert szerintem ha polipokról van szó, ezeket a polipokat egészen más téren, itt a földön kell megkeresni. T. Ház! Nagyon rövid idő áll rendelkezésemre. A legfontosabb kérdésről szólok csak. Azt mondotta a t. kereskedelemügyi miniszter úr, hogy az én megállapításom, hogy tudniillik a légi forgalmi vállalat súlyos szubvenciót kapott és amely nincs elszámolva, helyreigazításra szorul. A t. miniszter úr előadásából is meg kell állapítanom, hogy kétféle szubvenció t volt. Nem megyek bele abba a számolási játékba, hogy a kilométerpénzt kiszámítsam a megtett kilométerek alapján. Azzal tisztáiban vagyunk. Itt nem az történt, hogy előre meg lett állapítva, — úgy, amint a világon mindenütt történik — hogy milyen kilométerpénz szubvencióra van igénye a vállalatnak, hanem a végén a kiutalt összegeket méltóztattak elosztani a megtett kilométerek számával és méltóztattak egy kilométerpénzt utólagosan kikalkulálni. Hogy ez így van, az kiderül ezekből a jegyzőkönyvekből, ahol nem 2*2 és nem 2-4, hanem 3'2 pengő szubvenciópénzről van szó kilométerenként. Amit a vizsgálati jegyzőkönyv is úgy mond, mint igénylést a f megállapítás alapján. Nekem módiom sincs és nem is fontos, hogy e pillanatbán vitatkozzam, de az történt, hogy az igen t. miniszter úr. amikor elfogyott a Légügyi Hivatalnak a rendelkezésre álló összege, más tárcának a megtakarítását fordította erre a célra. Nahát, igen t. Képviselőház, akkor legyen szabad nekem is különválasztanom a dolgokat. Független kérdés ettől az, hogy ezeknek a szubvencióknak megadása egyáltalában minden törvényhozási ellenőrzés nélkül. koncessziók kiadása minden bejelentés nélkül valóban alkotmányos-e? Ez a miniszter úr elődjeinek idejére vonatkozik. Vizsgálnom kell azonban, hogy «ni történt ezzel a pótlólag adott f szubvencióval, amely, ismétlem, nem kilométerpénz címén lett kiadva, hanem úgy, amint a miniszter úr szíves volt mondani, hogy kiderült, hogy ez a támogatás nem elegendő, ez a segélyezés egyáltalában nem lehet elégséges. így történt, hogy amikor a Légügyi Hivatal budgetjében az összeg nem állt rendelkezésre, más tárcáknál elért megtakarításokból 1926-ban és 1927-ben megkapták azt a bizonyos 264.000 pengő szubvenciót. Nem tudom, talán Strausz István t. barátom tudná megmondani, hogy olyan egyszerű-e más tárcák megtakarításából átvinni a kereskedelmi tárcába szubvenciós összeget, (Strausz István: Jól tudja, csak provokálni akar! — Élénk derültség.) amely az eddig engedélyezett összegen felül adatott, mert különben a vállalat súlyos anyagi zavarba került volna. T. Ház! Egészen röviden ismertetem, hogy ezek a vizsgálati jegyzőkönyvek mit állapítottak meg erről a 264.000 pengős szubvencióról, amely a kilométerpénzen felül adatott a vállalatnak akkor, amikor a kereskedelemügyi miniszter úr szerint nehéz, súlyos és válságos helyzetbe került. Az I. számú vizsgálati jegyzőkönyv a következőket mondia (olvassa): «Megállapítottuk, hogy a könyvekben a kereskedelmi minisztérium által kiutalt kilométer-szubvenciópénz», — tehát határozottan külön van választva — «rendesen be van vezetve, ellenben a különleges szubvenciók seholsem szerepelnek. Ezekre vonatkozólag a vállalat elnöke és vezérigazgatója egyhangúlag úgy nyilatkoztak, hogy saját nagy felelősségük tudatában ezeket az összegeket sem nyilvános, sem titkos nyilvántartásba nem vették és csupán csak á légügyek fejlesztésére használták fel.» A II. számú jegyzőkönyv, amikor pótvizsgálat volt ebben a kérdésben, a következőket állapítja meg (olvassa): «A különleges szubvenciókra vonatkozólag jelentjük», — mondja a vizsgálóbizottság — «hogy sem az 1926-ban kiadott 120.000 pengő, sem az 1927-ben kiadott 144.000 pengő a vállalat könyveiben nem szerepel és erről titkos elszámolást sem vezettek. A vezérigazgató bemondása szerint a szemle ideje alatt semmiesetre sem volt képes a pénz hovafordítását illetőleg helyes adatokat szolgáltatni, de kijelenti, hogy ezek csupán csak a vállalat kiadásainak fedezésére használtattak fel.» A kereskedelemügyi miniszter úr által említett másik^ tárca minisztere, aki a feleslegeket rendelkezésére bocsátotta, kihallgatása alkalmával a következőket mondotta (olvassa): «Amikor szabadságom letelte után a Légügyi Hivatal a vizsgálatot megejtette, azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság hova fordította az állami szubvenciót és mi történt a gépek vásárlásánál. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a szubvenció hovafordításáról ' semmiféle elszámolás nincs, a gépek vásárlásáról sincs adat és a vezérigazgató nem szolgáltat adatokat.» Majd tovább így folytatja (olvassa): «E vizsgálatnak az lett az eredménye, hogy noha csak annyit lehetett megállapítani, hogy elszámolások nem történtek, rendetlenségek vannak, nincs könyvelés, sem feljegyzés s noha nem lehetett megállapítani, hogy a szubvencióból valakit megfizettek, a vezérigazgató eltávolítását kellett követelni. A vezérigazgató le is mondott és a vezetést tényleg nem folytatta.» A t. miniszter úr azt méltóztatott mondani, hogy az én megállapításom, hogy a 264.000 pengős állami szubvenció elszámolás nélkül adatott, helyreigazításra szorul. Kérem, ne méltóztassék összezavarni a fogalmakat! Természetes dolog, hogy a kiutalás az Állami Számvevőszéknél elszámoltatott, mint az állam egy kiadása. En nem arról beszéltem, hanem arról, hogy kiadatott egy vállalathoz, amely vállalatról — annak ellenére, hogy olyan súlyt helyezett rá a miniszter úr és miniszteriális kollégája, hogy vizsgálatot rendelt el, hogy hova és miként lett ez az összeg felhasználva — kénytelenek voltak megállapítani, hogy ott a felhasználásról adat nincs, ott feljegyzéseket nem vezettek; tehát még a haza szent nevével sem lehetett utólag előhozakodni, mert a miniszter urak a haza szent érdekeit annyira mégis csak figyelemmel kísérik és szívükön viselik, hogy nem lehetséges