Képviselőházi napló, 1927. XXI. kötet • 1929. május 22. - 1929. június 06.
Ülésnapok - 1927-298
126 Az országgyűlés képviselőházának 298. ülése 1929 május 24-én, pénteken. a kartellirozottaknak és mindazoknak malmára hajtjuk a vizet, akiknek kezében van a tőke és az üzlet általaiban. T. Képviselőház! Megállapítom, hogy a tárcák között a két legproduktívabb tárca, a földmívelésiigyi és kereskedelemügyi tárca a legmostohább an van dotálva. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: 500 millióról lecsökkent 300 millióra!) A kereskedelemügyi miniszter urat tisztelem, ismerem szelíd lelkületét és annak is betudok valamit^ abból, hogy nagyon mostohán bántak el az ő tárcájával. (Friedrich István: Még dísztermet sem kapott!. — Derültség és zaj a szélsőbaloldalon.) A A békebeli 520 millió helyett ma csak ennek egy tizenötöd részével dotáltatott a kereskedelemügyi miniszter úr tárcája, amiből természetesen semmiképpen sem tud megfelelni annak a követelménynek, amely vele szemben itt áll. Az ország egyharmad részére csökkent, ellenben a dotáció tizenötöd részére csökkent. (Görgey István előadó: Az üzemek külön vannak. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem tudom, hogyan méltóztatnak az egészet elgondolni. A beruházási kérdésekben erősebb tempót reméltünk. Nem a tempó alászállását vártuk, hanem abban a hitben voltunk, hogy a beruházások kérdésében továbbmegyünk. Itt bátor volnék figyelmeztetni a t. Képviselőházat egy nagyon aggasztó körülményre. A szanálási kölcsönt felhasználtuk beruházásokra, vagy mindazokra a szükségletekre, amelyek a háztartási egyensúly biztosítása céljából fennállottak. A háztartási feleslegeket állandóan támadták azzal az elgondolással, hogy hiszen az állam nem arra való, hogy pénzt gyűjtsön, nem bankár az állam. Hogy állunk most? Egy költségvetéssel állunk szemben, amelv^ az 1929/30. évre kontemplál 1426*8 millió pengő kiadást, tehát kölségvetési főösszeget és ennél a főösszegnél 3'5 millió a többlet. Ez a többlet itt annyi, mint semmi. Hiszen egy esőnek elmaradása egy mezőgazdasági országban, egy kicsi kis klimahiba teljesen elég, egy kicsi kis csapadékhiba már három és félmillió eltűnésére. Méltóztassék tehát tudomásul venni, hogy mi csakugyan odakerültünk a határvonalra. A kölcsönből pénzünk nincs, háztartási feleslegünk nincs. Kérdezem én mély tisztelettel... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Buday Dezső: r Méltóztassék elhinni, hogy ez egy képtelen házszabály. (Rothenstein Mór: Már önök is mondják?) Komoly témával így nem lehet foglalkozni. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! A sokszor emlegetett idő rövidsége miatt meg méltóztatnak engedni, hogy nem reflektálok az előttem szóló t. képviselőtársam beszédének érdemi részére, az utolsó kitörését örömmel fogadom, mert hiszen igen tisztelt képviselőtársamnak módja lett volna akkor, amikor mi ezek ellen a képtelen házszabályok ellen küzdöttünk^ velünk tartani. (ügy van! a jobboldalon.) Akkor t. képviselőtársam nem támogatott bennünket. En nem érzek kárörömöt, amikor képviselőtársam saját esetében kénytelen belátni, hogy ezek a házszabályok lehetetlenek, azonban remélem, hogy a többségi párt, amelynek szintén nem lehet valami kellemes ez az unesztétikus látvány, ahogy kínlódnak a szónokok az idő korlátozása miatt, mégis csak le fogja talán vonni ennek konzekvenciáját és a megfelelő módosításokat annak idején indítványozni fogja. Ma délelőtt az igen t. kereskedelemügyi miniszter úr felszólalásában foglalkozott azzal a sajnálatos szerencsétlenséggel, amely a legutóbbi napokban a repülőgéppel történt a Duna felett. A miniszter úr ezzel kapcsolatban mondotta továbbá a következőket. «Megemlítem ezzel kapcsolatban, hogy az álalános vita során Rassay Károly igen t. képviselő úr felemlítette azt, hogy a kereskedelmi tárcánál egy vállalatnak 264.000 pengő összegben egy szubvenciót adtak elszámolás nélkül.» Ez az állítás helyreigazításra szorul, az igen t. miniszter úrnak ezzel a kijelentésével szemben én kénytelen vagyok a magam állítását teljes egészében fenntartani. Nem veszi rossz néven az igen t. miniszter úr, ha az egész^ rendelkezésemre álló időt ennek az egy kérdésnek tisztázására fordítom, mert úgy érzem, hogy ez kötelességem is, ha egy ilyen súlyos vádat emeltem, mert annak tekintem és akként mondottam is, hogy ez a kormány 264.000 pengő szubvenciót ad egy vállalatnak, amely szuvenció nem számoltatik el; kötelességem tehát a miniszter úr tagadásával szemben ezt közelebbről megjelölni. (Friedrich István: Mi az, 264.000 pengő? Az semmi!) Valóban igaza van t. képviselőtársamnak, az nem sok, azonban egy olyan szimptoma, amelyből az, aki az eseményeket, komolyan vizsgálja, a konzekvenciát levonhatja. (Kabók Lajos: A levéltári díszterem többe kerül.) Mielőtt azonban a dolog érdemére rátérnék, kénytelen vagyok egypár megállapítást tenni. Az első megállapítás az, hogy az a Magyar Légiforgalmi Részvénytársaság, amely ma Magyarországon lebonyolítja a légi forgalmat, nem azonos azzal a vállalattal, amelyre én rámutattam. Szükségesnek tartom ezt kijelenteni a tovább elmondandókból kifolyólag, mert nem akarom, hogy ez az újonnan alakult társaság viselje az ódiumot azokért, amik a megelőző társaságnál történtek. A kormány természetszerűleg viseli a felelősséget, de nem viseli az a társaság, amely akkor jelentkezett, mikor az előző évi légiforgalmi társaság felszámolás alá került. A másik megállapítás az igen t. miniszter úr személyének szól. A t. miniszter úr természetesen, mint alkotmányos miniszter, köteles vállalni a tárcájáért és a tárcája keretében történtekért a felelősséget, azonban nem is anynyira a miniszterrel, mint inkább az egyénnel szemben mégis kötelességem kijelenteni, hogy azoknak az eseményeknek jó része vissza nyúlik a múltba, amikor a t. miniszter úr még nem volt kereskedelemügyi miniszter. Harmadik megállapításom szól a t. miniszter úr kijelentésének, hogy ez az ügy, amelyre én céloztam, amelyet én közelebbről nem jelöltem meg, bizonyos okokból tulajdonképpen a bíróság előtt van,és nem is helyes dolog egy bíróság előtti ügyről beszélni. (Br. Podmaniczky Endre: Jó kifogás!) En azt hiszem, hogy a t. képviselőtársam nem tudja azt, hogy mi van a bíróság előtt. A bíróság előtt folynak perek, rágalmazás i perek, ahol volt üzlettársak egymást megrágalmazták, vagy egymást megvádolták, mert hogy az rágalmazás-e, ezt a bíróság döntse el; esetleg belekevernek olyan egyéneket is, akik ezzel az üggyel összeköttetésbe álltak vagy nem álltak. Ennek tisztázása a bíróság dolga, ehhez nekem semmi közöm sincs. Aztán van ennek az ügynek egy másik mellékhajtása s a bíróság tárgyalja azt, hogy az államtól kapott szubvenciókat a részvényesekkel szemben miképpen használják fel. Ehhez sincs nekem semmi közöm, ezt intézzék el a részvényesek a vállalat vezetőségével. Amihez
