Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-288
Àz országgyűlés képviselőházának ' 8 tatnak-e az imént felolvasott törvény javasba- i tot harmadszori olvasásban is elfogadni, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásában is elfogadja és azt tárgyalás és hozzájárulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a kivándorlási tanács négy tagjának megválasztása. A névsort olvasni fogja Szabó Zoltán jegyző úr, a távollevőket jegyzi Griger Miklós jegyző úr. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a névsort felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a névsort. — A képviselők beadják szavazólapjaikat). Elnök: Most pedig kérem a távollévők felolvasását. Griger Miklós jegyző (olvassa a távollévők névsorát). Elnök: T. Képviselőház! A szavazás befejezést nyert. A szavazatok összeszámlálásának tartamára az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. Képviselőház! Az ülést újból megnyitom és kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazás eredményét kihirdetni. Szabó Zoltán jegyző: Beadatott összesen 77 szavazat. Ebből kapott Halász Móricz 77-et, Ivády Béla 77-et, Rassay Károly 76-ot, Tabódy Tibor 76-ot, két szavazat megoszlott. Elnök: A jegyző úr által felolvasott képviselő urakat a kivándorlási tanács tagjaiul megválasztottnak jelentem ki. Napirendünk szerint következik a rendkívüli ideiglenes házadómentességekről szóló törvényjavaslat (írom. 741, 744) folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik Malasits Géza képviselő úr, aki beszédének elhalasztására tegnapi ülésünkön engedélyt kapott. A szó a képviselő urat illeti! Malasits Géza: T. Képviselőház! Meghatva hallgattam Jánossy Gábor t. képviselőtársam beszédét, — amelyben Jókai emlékének áldozott — nemcsak a tartalma miatt, hanem amiatt is, hogy fájdalmas érzést keltett bennem az a tudat, hogy Jókai halála idején még 4% volt a kamat, ma pedig 12 és 14%. Ilyen körülmények között, t. Képviselőház, az előttünk fekvő javaslattól, bár igen üdvös rendelkezést tartalmaz, a mai viszonyok között még sem várok sok eredményt. A jelenlegi pénzviszonyok mellett, amikor a jelzálog-papírokat dollár alapon 86—87-es árfolyamon is alig lehet elhelyezni, amikor az évi annuitás 7-8 és 8:8, legfeljebb 8-8 helyett a fővárosban is 11—12%, a vidéken 12—14%. Ilyen körülmények között szerintem a javaslat aligha fogja az építkezést olyan arányban fellendíteni, mint amilyen arányban az építő munkások azt már tizenöt esztendeje várják. En elsősorban a javaslat első és legnagyobb hibájául vagyok bátor rámutatni arra is, hogy az adómentesség kedvezményét a fővárosban csak azokra az éüítkezésekre adja meg, amelyek 1930. novemberéig, illetve 1931. május 31-ig kerülhetnek lakható állapotba. Már pedig, t. Képviselőház, a pénzügyi helyezt miatt és azon körülmény miatt, hogy már májusban vagyunk és semmi kilátás arra, hogy az az arany-folyamat, amelyet annyi év óta várunk Amerikából, végre Európa felé megindul és olcsóbb kamatozású pénzben jelentkezik, az építkezési idény pedig már nar v on előre haladt, azt kell mondanom, hogy a törvénynek ez a szakasza hátrányos és ennek csak akkor lesz valamelyes eredménye, 8. ülése 1929 május 3-án, pénteken. 8? ha a pénzügyminiszter úr ezt a határidőt legalább még egy évvel 1932. május 31-ig eltolja. Túlrövid, mondom, a határidő és ennélfogva egy év alatt nagy eredményt ezen a téren nem tudunk elérni. Általában dicséretes törekvés a pénzügyminiszter úr részéről, hogy házadómentességi kedvezéssel igyekszik az építkezést fellendíteni. Sajnos, ez a buzgalom egyfelől a drága pénz miatt, — amelynek a kulminációját még nem is «Látjuk, hiszen lehet, hogy még drágább is lesz — azonkívül egyéb más körülmények miatt nem igen fog sikerre vezetni. De ha figyelembe veszszük, hogy a tőke csak akkor fordul az építkezés felé, hogyha ott megfelelő hozadékot talál, ebből a szempontból azt kell mondanom, hogy ott, abban az országban építhetnek olcsón és építhetnek sokat, ahol megfelelő mennyiségű belső tőke áll rendelkezésre; ahol ez nincs meg, ahol a tőkét külföldről kell importálni, ott az éptíkezés mindig drága, ennek következtében a lakások is mindig drágák és hasonlíthatatlanul rosszabbak, mint a külföldön. Ebből a szempontból, t. Képviselőház, káros az a Budizmus, amely évek óta Magyarországon dúl s amely abban élte ki magát, hogy aZ adózó polgárság zsebéből, ha csak lehet, az utolsó fillért is kipumpálja; most bosszulja meg magát az a pénzügyi politika, amelyet évek óta folytattak, s amely évek óta 36%-os kamat fenyegetésével szedte ki az utolsó fillért az adózók zsebéből és tette lehetetlenné a belső tőkeképződést. Az nem nagy vigasztalás, hogy az állam tezaurálja pénzét, hogy 36%-os kamat fenyegetésével tőlünk behajtja és kedvezményezett vállalatoknak 8—10%-ra odaadja. Ez nem lendíti elő az építkezést, nem mozdítja elő azt az építkezési vágyat, amely kétségtelenül megvan, csak elegendő belső tőke állana rendelkezésünkre, az építkezés megindulásának első feltétele az, hogy belső tőkeképződés váljak lehetővé, már pedig a kormány gazdasági és főkép pénzügyi politikája ezt teljesen lehetetlenné tette és így építeni csak i<?en drágán és igen rosszul lehet. A javaslat 7. §-a, amely bennünket legjobban érdekel, ugyan kimondja, hogy a munkás lakások céljaira emelt épületeket a pénzügyminiszter a községi pótadó alól mentesítheti abban az esetben is, ha azok 1931. év után helyeztetnek lakható állapotba. Ez is nagyon fontos intézkedés és talán használ is valamit, a kérdést azonban kielégítő módon nem oldja meg. Ahhoz, hogy egészséges muhkáslakások épüljenek megfelelő űrtartalommal, egészen más hangulat, egészen más felfogás kell a munkásviszonyokról, mint amilyen eddig Magyarországom uralkodó volt. Hogy ezen a téren mennyire hátra vagyunk maradva, most látjuk, amidőn egyes munkáskategóriák külföldre vándorolnak. így a sárvári műselyemgyár megszűnvén, a gyár munkásainak egy része Franciaországban talált elhelyezést. Egyszerű munkásemberek lévén, azt nézték, hol kaphatnak olcsóbban lakást. El is mentek olcsó lakást felkutatni és kaptak is olyan lakást, amilyenhez itthon nem voltak hozzászokva. Egyik-másik haza is írt ás megírta levelében, hogy olyan lakásban lakik, amilyenben itthon Magyarországon a szolgabíró sem lakik, mert tudvalevő, hogy a sárvári szolgabírónak nincs fürdőszobája, ellenben annak a francia selyemgyári munkásnak van, a sárvári szolgabírónak nincs gázresója, ellenben a lyoni selyemgyári munkásnak van. Ebből á szempontból érthető annak az egyszerű primitív embernek felfogása, aki azt
