Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

78 Az országgyűlés képviselőházának I amely mellett a legracionálisabb an lehet az üzemet fenntartani. De én nemcsak erre akarok célozni. Nem szeretném, ha kizárnák a távfűtés gondolatát, hiszen a közel jövőben éppen úgy, mint külföldi nagy városokban, Budapesten is meg fog alakulni egy távfűtővállalat, amely vállalja a központi fűtőberendezéssel ellátott házak fűtését egy centrumból. Hiszen, amint nem gazdaságos az, hogy ma minden lakást külön kályhákkal fűtenek, éppen úgy az sem gazdaságos, hogy minden egyes bérház központi fűtését különkülön lássák el. A külföldi nagyobb városokban már el van terjedve a távfűtés, anielynél egy centrumból fűtenek, és a fűtésig energiát úgy szolgáltatják, mint a vizet, a gázt, az elektromosságot. Tehát igenis helyes az, hogyha ilyen berendezkedésbe valamelyik ház bele akar kapcsolódni, azért ne veszítse el adómentességét, mert ha elő akarjuk mozdítani, hogy higiénikus berendezésű épületek legyenek, akkor ettől a gondolattól nem szabad elzárkózni. En tehát el tudok képzelni ma egy bérházat, egy 50—60 lakást magában foglaló, elsőrendű, higiénikusán berendezett bérházat, amelynek önálló fűtése egyáltalában nincs. Azért tehát, mert egyáltalában nincsen önálló fűtése, én ezt a bérházat az adókedvezményből még nem zárnám ki, úgyhogy a végrehajtási utasításban módot kell találni arra is, hogy ez a kérdés ebből a szempontból szabályozást nyerjen. Egy-két aggodalmat leszek bátor még ebben a kérdésben előadni. Az egyik az, hogy ez a 30 éves adómentesség az adómentességek története szerint az eddig létesített adómentességeknek maximális határa. Eddig csak ennél kisebb terjedelmű adómentességek voltak. Ez a 30 év azonban szerintem mégsem lehet dogma, egy olyan dogma, amelyen túlmenni nem szabad. Nem lehet dogma, amikor viszont a zálogleveleknél egy más évszám jegecesedett ki: a 35 év. A zálogleveleknél a törlesztésnek legelőnyösebb formája a 35 éves törlesztés. Ha tehát arra gondolunk és arra kell gondolnunk, hogy ezeknél az épületeknél kölcsönökkel dolgoznak, amely kölcsönök 35 éves élettartamúak, akkor látjuk, hogy a 35 éves törlesztési élettartam és a 30 éves adómentességi idő az utolsó 5 esztendőben ütköznék, vagyis van olyan 5 esztendő, amikor még fizetni kell az annuitást és már fizetni kell az adót, holott az építtetőnek érdekében éppen az volna, hogy az adómentesség időtartama alatt az annuitásokkal végezhessen, hogy amikor az egyik tehertől megszabadult, akkor vehesse át a másik terhet. Ezen a helyzeten kétféle módon lehet segíteni. Az egyik mód az, hogy az annuitásokat a törlesztéses kölcsönöknél 30 évre kellene megállapítani. De ezt a tínust a bankok nem szívesen veszik be. A pénzügyminiszter úrnak mindenesetre módjában van olyan irányt adni ennek a kérdésnek, hogy ez a 30 év és 35 év közötti differencia kiegyenlítődnék azáltal, hogy például 35 éves amortizációs kölcsöntípust tudnának bevezetni, amikor is a 30 éves amortizációs kölcsöntípus és a 30 éves adómentesség harmóniában volna egymással. De ha ez nem lehet, arra az esetre vagyok bátor mély tisztelettel felvetni azt a gondolatot, hogy ha a bankok feltétlenül a 35 éves annuitásos törlesztéses kölcsönök mellett vannak, nem lehetne-e ezt az adómentességet mégis 35 esztendőben megállapítani és ezzel egy olyan enyhülést hozni be, amely az építési kedvet mindenesetre jelentékenyen sarkalná. Mert az az öt esztendő, 7. ülése 1929 május 2-án, csütörtökön. amikor mindkét teher rajta van a háztulajdonoson, meglehetősen súlyos öt esztendő. A másik aggodalmam a következő. A meghatározott terminusoknak jelenlegi helyzetében félek attól, hogy nem lesz elég nagy hatásfoka ennek az akciónak. Hiszem, hogy a miniszter úr a határidők tekintetében nem foglal el merev álláspontot és a határidőket valamivel meg fogja hosszabbítani. Mert tudni kell azt, hogy az építkezés elkezdéséhez meglehetősen sok idő kell. Maga a tervezés is — különösen akkor, ha a rentabilitási kérdések azt erősen befolyásolják — meglehetősen hossú időt vesz igénybe. A tervezés alapján való bankművelet még hosszabb időt vesz igénybe, úgyhogy ha ez a törvényjavaslat ma törvényerőre emelkednék, nem hiszem, hogy ebben az esztendőben egyetlen egy ház épülni kezdhetne ennek a javaslatnak alapján. A tél tekintetében Isten kezében vagyunk és ha az idén még most is alig lehet az építkezésekhez hozzákezdeni, megtörténhetik ez a következő évben is, úgyhogy az építkezésig határidőnek ez a rövidsége mindenesetre javítandó lesz a javaslatban. Nagy diszparitást látok a két határidőnek félévi különbségében is. Azzal szemben, aki üres telekre épít, az, aki a beépített ház lebontása után akar építkezni, mindössze félévi előnyben van, sőt hozzá kell tennem, a javaslat jelenlegi struktúrájában egy téli félév van csak köztük. Az egyik terminus 1930. novembere, a másik 1931. májusa. November és május közt csak egy téli félév van, ami az építés szempontjából nem mondható előnyösnek, mert az építés szempontjából kiaknázhatatlan előny. De állítom azt is, hogy a lebontandó régi ház helyére épít, egy félévnél sokkal nagyobb hátrányban van azzal szemben, aki új telken akar építeni, mert a mai kötött lakásviszonyok mellett az ottlevő lakóknak való felmondás, az ott levő esetleges üzletek kitelepítése rendkívül hosszadalmas, bonyodalmas processzus, amely a bíróságok elé tartozik. Már pedig senki sincs ebben a t. Házban, aki azt mondaná, hogy határidőre lehet kapni a bíróságoknál Ítéleteket. Nem is természete ez a dolognak. Ebből az következik, hogy ha tehát valaki építtetni akar, annak a felmondásokkal azonnal el kell indulnia és a felmondásokból az üzlethelyiségek szabadforgalma folytán most már feltétlenül perek származnak, amelyeknek elhúzódása meglehetősen hosszú időt vesz igénybe. A lakóknak lehet három hónap alatt felmondani az új lakásrendelet szerint, de akkor az illetőnek már érvényes építési engedély birtokában kell lennie. Ez is nagyon nehéz feltétel, mert ahhoz, hogy valaki egy lebontásra megérett, régi épületből három hónap alatt a lakókat kitehesse, legalább hat hónapi előmunkálat kell, hogy az építési engedély a birtokában legyen. Az építési engedélyt megszerezni sem olyan egyszerű, pláne akkor, ha egy kis városszabályozással is kapcsolatos a dolog, tehát a Közmunkák Tanácsához is felkerül a kérdés. Ebből következik tehát, hogy az építési engedély megszerzése meglehetősen bizonytalan, de mindenesetre hosszú ideig tartó processzus, úgyhogy az üres telken építtetővel szemben a lebontandó ház területén építeni szándékozó három tekintetben van hátrányban. Először hátrányban van a felmondások kérdésében, amelyekre én legalább három-négy hónapot számítok, másodszor az építési engedély kérdésében, amely a felmondásoknak előfeltétele s amely szintén három-négy hónapot jelent, azonkívül a lebontás tényének műveletében. Maga a lebontás is legalább két hónapot vesz igénybe, úgyhogy az én igénytelen számításom szerint 10—12 hónap differencia van azoknak a rovására, akik a meg-