Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-287

Az országgyűlés 'képviselőházának 287. vagyunk és annak következményeit minél sürgősebben vonjuk le. Erezzük ezt mindannyian; nemcsak az ellenzék kiváltsága, hogy érzi, mi magunk is éppen úgy érezzük és tudjuk, hogy súlyos helyzetben vagyunk. Mi éppen olyan közel vagyunk az élethez, talán néha még közelebb állunk ahhoz a néphez, amely a súlyos gazdasági viszonyok között szenved. Mi magunk is látjuk azt, hogy az igényleszáljítások^ tekintetében az állam sem megy olyan jó példával elől, mint a hogy szeretnénk. Megítélésem szerint túlnagy az a költségvetési keret és az az összeg, amellyel a mi szegény országunkat kormányozzák. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a törvényjavaslat tárgyánál maradni. Most az állatforgalmiadó megszüntetéséről, a hús után fizetendő általános forgalmiadóra vonatkozó egyes rendelkezések megváltoztatásáról és a marhalevelek illetékéről szóló törvényjavaslat van napirenden. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek! Váry Albert: Tisztelettel fogadom az elnöki figyelmeztetést; igyekszem a tárgy mellett maradni, csupán azt akarom konstatálni, hogy az ország teherbíró képessége aláhanyatlóban van és ezért további adócsökkentések indokoltak. Amikor egy adó megszűntetéséről van szó, lehetetlen, hogy el ne mondjam, hogy további adócsökkentéseket miért tartanék indokoltnak. Ennek kapcsán a költségvetés keretének leszállítását is indokoltnak tartanám. Bár belátom, hogy a kormány nehéz helyzetben van, mert az az érzésem, hogy egy 21 milliós Nagy-Magyarország adminisztrációját, gazdasági életét, kultúráját máról-holnapra leépíteni lehetetlen, (Fábián Béla: Itt felépítették az egész adminisztrációt!) Tudom én azt nagyon jól, hogy mindenegyes törölt költségvetési tétel egy csomó exisztencia tönkremenését. Ez olyan probléma, mely csaknem megoldhatatlan. Nem is tanácsokat akarok én adni, a pénzügyminiszter úrnak, ki^ mindezet talán mindnyájunknál jobban látja és tudja, csak hangot akarok adni annak, hogy ez a kicsi ország nem bírja már tovább azokat az adótételeket, amelyek alatt ma az adófizetők roskadnak. Nem bírja el különösen a mai nehéz gazdasági viszonyok között. Ami niármost azokat a tényeket illeti, amiket Fábián Béla igen t. képviselőtársam tegnap itt elmondott az adóbehajtások területéről, kénytelen vagyok megállapítani, hogy hibák vannak, azonban az ilyen kirívó hibák, nem általánosíthatók. Egy percig se higyje a t. képviselőtársam, hogy akár a pénzügyi adminisztráció élén álló tisztviselőknek, akár a pénzügyminiszter úrnak ezekben öröme telik. Ebben senkinek sem telik öröme. Arra is figyelmeztetem az igen t. képviselőtársamat, hogy azok az általánosítások több kárt okoznak, mint hasznot és arra is, hogy például az én kerületemben ilyen esetekről egyáltalában nem tudok, ^edig nagyon szívesen és sokat foglalkozom kerületem ügyeivel. A dolog azonban úgy áll, hogy az a panaszkodó, aki idegen kerületbeli képviselő urat keres fel panaszával, bizonyos fokig mindig aggályos, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) miért nem fordul a saját képviselőjéhez? (Esztergályos János: Mert nincs bizalma hozzá! — Fábián Béla: Mennek egységespárti képviselőkhöz a küldöttségek ugyanezért!) Mindegyikünk segítségére lenne saját választópolgárainak. En tehát csak arra kérem a képviselő urat, hogy bizonyos tartózkodással fogadja ezeket a panaszokat, mert ezek esetleg megtévesztők is lehetnek egy \deülése 1929 május 2-án, csütörtökön. 63 gen kerületbeli képviselővel annak nem kellő tájékozottságával szemben; lehet, hogy nem azok, de a képviselő úr semmi esetre sem ismerheti úgy a viszonyokat, mint az illető kerület képviselője. (Fábián Béla: Ha megmutatják az írást róla, hogy elvitték a tehenét! Elhozzák a lefoglalási jegyzéket! — Esztergályos János: Tehát itt is téved Váry képviselő úr! — Zaj.) Elnök: Meg kell állapítanom először is a közbeszóló képviselő urakra vonatkozólag viselkedésük házszabályellenességét, viszont a szónok úrra vonatkozólag is, hogy a házszabályokba ütközik a felszólalása, miért is újból kérem a képviselő urat, méltóztassék a törvényjavaslatnál maradni. Váry Albert: Az állatforgalmiadó s forgalmiadó behajtása körül űzött visszaéléseket tette szóvá többek közt tegnap Fábián t. képviselőtársam és lehetetlen, hogy ezt hang és válasz nélkül hagyjam, aki szintén képviselő vagyok és kerületemben foglalkozom ugyanezekkel a kérdésekkel, csak más eredménnyel, mint Fábián Béla t. képviselőtársam. (Malasits Géza: Önnek könnyebb, mert kormánypárti képviselő!) Téved az, aki azt hiszi, hogy ezek a kirívó hibák általánosak. Ezekben sem a pénzügyi adminisztrációnak, sem a pénzügyminiszter úrnak nincs öröme, de nem állhat minden közege háta mögé. Véleményem szerint ilyen általánosításokkal nem érünk el semmiféle komoly eredményt. Vannak igenis, notórius adónemfizetők, akik nem akarnak adót fizetni, akik egyenesen rossz indulattal viszik a dolgot odáig sokszor, hogy azután ebből botrány legyen. De nem foglalkozom tovább ezzel a kérdéssel, ellenben, amikor a pénzügyminiszter urat ezen törvényjavaslat benyújtása alkalmából örömmel üdvözlöm, legyen kegyes megengedni, hogy felhívjam szíves figyelmét a 14. §-nak a marhalevelek után járó illetékekre vonatkozó ama rendelkezésére, hogy az 5. pontnál minden kétévesnél idősebb ló után két pengő illeték kirovása van tervbe^ véve. A mi vidékünkön éppen most a tavaszi vásárok alkalmával szomorúan tapasztaltam, hogy nem kel el ló száz pengőn felül, sőt a mi szomorú gazdasági viszonyaink — a takarmányhiány és inség — miatt az állatállomány értéke annyira leesett, de magának az állatállománynak minősége is annyira megromlott, hogy általában 25—30—40—50 pengő körül keltek el a lovak. Ha tehát minden egyes eladás alkalmával két pengőt kell fizetni, ezt a magam részéről igen súlyos illetéknek tartom, mert^ hiszen pár vétel után a ló árának egyharmadrésze illetékre megy. Amikor ismételten megköszönöm a pénzügyminiszter úrnak ezt a javaslatot, mint orjrat is, amely véleményem szerint tényleges adócsökkentést és az adófizető polgárok helyzetének enyhítése körül ténylegesen kedvező eredményt mutat, arra kérem,^ méltóztassék a két évet meghaladó lovak után kivetni szándékozott két pengő illetéket a 4. pont alattiakkal egvenlősíteni és a kétévesnél idősebb lovak utáni illetéket is egy pengőben megszabni. Egyébként a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául örömmel fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Esztergályos János ! Esztergályos János: T. Képviselőház! Az első pillanatban úgy érzem, hogy nehéz helyzetben vagyok éppen az érvényben lévő házszabályok következtében felszólalásommal, mert én sokkal őszintébben és nyíltabban szeretnék erről a kérdésről beszélni, mint amilyen nyiltsá-