Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

36 Az országgyűlés képviselőházának Bocsánatot kérek, én Rassay képviselő úrhoz szólok, az ő megértésében nem kételkedtem, vele vitatkozom és engedjék meg, hogy ezt a kérdést vele intézzem el. (Friedrich István : Nem engedem, én azonosítom vele magamat ! Nem lehet így beszélni ! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Anélkül, hogy bármennyire is kételkedném a képviselő úrnak ismert jogászi képességeiben és képzett ségében, ezt csak példának hoztam fel annak könnyebb megmagyarázása végett, hogy én ezek közt úgy disztingválok, hogy sokkal könnyebb a pénzügyminiszternek bizonyos kedvezményt nyújtani, amely egy esetleg elmaradó haszonról való lemondásban áll, és nem lehet ezt összehasonlítani azokkal az állami kiadásokkal, amelyek a meglévő jövedelmeknek bizonyos felhasználását igénylik. Azt hiszem, ha a képviselő úr méltányosan nézi, ezt a kettő közti nagy különbséget feltétlenül felfogja ismerni. Azt hiszem, hogy azokkal, akik azokról a területekről kénytelenek hatósági intézkedések folytán vagyonuk elvesztése után ide visszajönni, nekünk méltányosan kell elbánnunk, oly módon, kogy nekik illetékmentességet nyújtunk. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a miniszter urat nyugodtan meghallgatni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Kifogásolni méltóztatott még az igen t. képviselő úrnak azt is, hogy itt visszatelepülésről van szó a törvényjavaslatban és itt disztingválunk állampolgárok és visszatelepülök között. Lehet, hogy ezt félre lehet ismerni és akkor kérném a megfelelő módosítást. Ezek alatt a visszatelepülök alatt én azokat értem, akik ott eladták földjüket, vagy elvették tőlük vagy kártalanították őket érte — ha ugyan kártalanították — s azután át jönnek ide és itt földet akarnak szerezni. Szóval az a cél, hogy ha valaki egy kis vagyoni erővel idejön, földet akar venni, annak hamarább is elintézhető legyen az ügye, mint ahogy az ő állampolgársági ügye elintézhető. (Fábián Béla: Más rokkantakat pedig kidobnak !) Abszolúte nem volt ennek a disztinkciónak más célja, mint a közigazgatási elintézés egyszerűsítése és gyorsítása ebben a kérdésben, ha azonban ezt difükultálni méltóztatik, szívesen fogadom a képviselő úrtól a módosítást. (Fábián Béla : Egyiknek pénz, másiknak útilapu ! — Zaj. Elnök : Csendet kérek képviselő urak ! Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Azt hiszem t. Képviselőház, hogy azokra az ellenvetésekre, amelyek a javaslattal szemben felhozattak — és csak ezeknek tárgyalására szorítkoztam felszólalásomban — megadtam nagyjából a választ és nagyon kérném a t. Házat, hogy ezt a javaslatot változatlanul abban a szövegben méltóztassanak a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, amely szövegben én ezt a Háznak előterjesztettem. (Helyeslés jobbfelöl.) A részletekben talán majd annál a paragrafusnál, ahol a kifogásolt homályos szöveg javításra szorul, méltóztassanak megfelelő módosítás alapján dönteni arról, hogy a szöveget meg kívánják-e tartani vagy sem. Ismételten kérem a javaslatnak általánosságában való elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalona és középen.) Elnök : Minthogy az előadó úr szólni nem kíván és másnak szólásjoga nincs, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, 286. ülése 1929 május 1-én, szerdán. akikajavaslatot általánosságban elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség, A Ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző urat szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző: (olvassa a törvényjavaslat címét.) . Rassay Károly! Rassay Károly: T. Ház! Engedje meg a pénzügyminiszter úr, hogy ha nem is olyan patetikusan, de pár egyszerű szóval mégis válaszoljak a pénzügyminiszter úr felvilágosításaira. Elsősorban el kell hárítanom magamtól azt a megtisztelő feladatot, hogy én nyújtsak be módosításokat még egy olyan részre is, amelynél most már a pénzügyminiszter úr is akceptálta, hogy az talán nem a legvilágosabban van megszögezve. A Ház többségének bölcsesége ezt lehetetlenné tette számomra, miután a házszabályok értelmében ölbetett kézzel vagyok kénytelen nézni azt, hogy a legképtelenebb szöveg is — nem erre a szövegre gondolok — keresztülmenjen a szavazásnál, mert nincs módunk arra, hogy módosítást nyújtsunk be. Ennek módosításnak gazdája tehát csak az előadó úr vagy az igen t. miniszter úr lehet. Már most ami a jogi fogalmak közötti differenciát illeti, ne méltóztassék rossz néven venni, hogy az első pillanatban nem értettem meg, hogy hova tendál az igen t. pénzügyminiszter úr, azután megértettem. A pénzügyminiszter úr kártérítésről beszélt, én is kártérítésről beszéltem, azonban nem ugyanabból a szemszögből. Én kártérítésről beszéltem az egyének szempontjából, ahol azt mondom, hogy ez kártérítésjellegű juttatás az állam részéről. Azt hiszem, t. Ház, ebben egyet kell értenünk, mert ha bizonyos okozott károknak enyhítése céljából bizonyos előnyöket és privilégiumokat adunk, amelyeket nem kap meg mindenki, akkor ez az illető egyénre nézve kártérítésjellegű. A pénzügyminiszter úr azonban talán jogilag nem egészen szabatosan a kártérítés fogalmát az államkincstár szempontjából nézte és azt mondotta, hogy más dolog az, ha az állam egy leendő jövedelemről mond le, vagy pedig a meglévő vagyonából fizet bizonyos megtérítéseket. Elnök : Kérem a képviselő urat. ne méltóztassék megfeledkezni arról, hogy a címhez méltóztatott feliratkozni. Rassay Károly: Igyekszem, minthogy a cím már magában foglalja az intézkedést is, a pénzügyminiszter úrral felmerült vitát úgy a javaslat, mint a jogtudomány érdekében röviden elintézni. (Derültség.) Ezzel különben be is fejeztem a kérdést. Azt hiszem, a t. miniszter úr a törvényjavaslat célját, és így helyes elnevezését illetőleg — ez által talán megszereztem a jogcímet a címnél való vitatkozásra — félreérti a mi intenciónkat. Részben nyitott ajtókat dönget, mert senkisem kifogásolta, Csík József t. képviselőtársam sem kifogásolta, én sem kifogásoltam azt, hogy az OFB ítélete következtében földhöz jutott szegény emberektől az illetéket nem akarják beszedni. Ez természetes dolog. És ha a miniszter r úr azokra az ígéretekre hivatkozik, amelyeket képviselőtársaim a választóiknak tettek, azt hiszem, nincs a Házban egyetlen olyan képviselőtársam sem, aki ne erre a kategóriára gondolt volna, hanem arra a középbirtok-kategóriára, amelyet Csik képviselőtársam kifogásolt, akinek argumentálását ebben a tekintetben magamévá tettem. Tisztelt miniszter úr, senkisom kifogásolja a törvény ilyen irányú rendelkezését. Hogy e kate-