Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-295
Az országgyűlés Jcépviselöházának 29 dokumentálása végett is, hogy a magyar haza nem feledkezik meg akkor sem az ő vitéz és hős fiairól, akik érette vérüket ontották, midőn a fegyverek zaja már elült. Ez kétségkívül igen nagy megelégedést és megnyugvást keltene azoknak körében, akik a háborúban vitézül küzdöttek. T. Képviselőház! Kulturális kérdésekről óhajtottam volna még szólani, de az idő előrehaladott voltára tekintettel azt a részletes tárgyalás során leszek bátor előadni. (Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok győződve róla, hogy az igen t. kormányban megvan a legteljesebb jóakarat, hogy segítsen azon a sok nehézségen és bajon, amely az ország gazdasági életét sújtja. Bizonyságául szolgálnak ennek mindazok, amiket voltam bátor itt elsorolni, és amelynek bizonyságát megtalálhatjuk még nagyon sok más ténykedésében is. Abban a megyőződésben vagyok, hogy^ az ország sorsának intézése a jelenlegi kormánynál a legjobb kezekben van letéve és ebben a tudatban a legteljesebb bizalommal viseltetve az igen t. kormány iránt, a költségvetést általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Kabók Lajos! Kabók Lajos: T. Képviselőház! A tárgyalás alatt levő költségvetéshez elhangzott miniszteri beszédekből kiütközik az az állítás, amely szerint az adócsökkentési törvények lényegesen enyhítették az adófizetők terheit. Ha ezt az állítást szigorúbban megvizsgálom, kiderül, hogy tulajdonképpen a nagy néptömegek adója egyáltalán nem enyhült, hanem azoknak az adóterhe ^ enyhült, akik teherviseloképesebbek és akik jobb életviszonyok között élnek egyáltalán. Hogy ezt az állítást be is bizonyítsam, a költségvetés számadatait kénytelen vagyok igénybeveni, amelyeknek felsorakoztatásából kiderül állításom igaz volta. Az egyenesadók a sommázat szerint 1928/29ben földadó címén 39 millió pengőt tettek ki és ez az összeg a tárgyalás alatt levő költségvetési évre 35 millió pengő összegben van megállapítva. Ez tagadhatatlanul négymillió csökkenést jelent, de ha részleteiben vizsgáin ók meg, hogy valójában hogyan és kikre oszlik meg ez az adócsökkenés, akkor derülne ki valójában, hogy ez az adócsökkenés legnagyobbrészt a nagybirtokosokra vonatkozik, érdemlegesebb módon éppen a nagybirtokososztály, tehát avagyonilag jobb helyzetben lévő társadalmi osztály az, amelyik az adócsökkenés előnyeit élvezi. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos: Itt van azután a másik egyenesadónem, a házadó. Ez az 1928/29. évben 60 millió pengő volt, a most tárgyalás alatt lévő költségvetés szerint 68 millió pengőre emelkedik annak ellenére, hogy valójában megtörtént a házadócsökkenés is. Ismétlem, mégis 8 millió pengővel több a tárgyalás alatt lévő költségvetési évre a házadó, mint volt az előző évben. (Temesváry Imre előadó: A házbérek emelkedtek!) Éppen ez az t. előadó úr, hogy a házbérek emelkedése a vagyonilag^ rossz, súlyos helyzetben lévő társadalmi osztályt sújtja. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Méltóztassék a szónokot figyelemmel hallgatni! Kabók Lajos: Tehát, amíg egyrészt ez az adócsökkentés történt, az adócsökkentés előnye a jobb anyagi viszonyok között élő társadalmi osztályra vonatkozik, de viszont az ennek az adónak címén befolyó bevételtöbblet rásúlyo5. ülése 1929 május 17-én, pénteken. 429 sodik, ránehezedik az igen nehéz viszonyok között lévő másik társadalmi osztályra. Ezzel szemben semmiféle olyan bizonyítékot felhozni nem lehet, amellyel az ellenkezőt lehetne bizonyítani, mert az tagadhatatlan tény, hogy a házbér növekedett a miniszeri rendelet értelmében és a növekedés a szegényebb néposztály vállaira hárul s így a szegényebb néposztályok kénytelenek elviselni ezt az adótöbbletet. (Temesváry Imre előadó: A háztulajdonos viseli!) A háztulajdonos áthárítjia a bérlőire és a bérlő fizeti valójában, mert ha a háztulajdonos fizetné, vagyona bizonyos időn belül tökéletesen fel volna használva arra az adófizetési többletre. Ha a társulatiadó, vagy a jövedelem- és vagyonadótételeket vizsgálom, ezeknél is ezt lehet megállapítani. Ha pedig az egyenesadó tételét veszem vizsgálat alá, akkor meg kell állapítanom, hos:y az az állítás, amelyet a miniszter urak a költségvetéshez elhangzott beszédükben tettek, a való tényállásnak nem felel meg, mert az egyenesadók csökkentek ugyan, ha azonban megnézzük, hogy a közvetett adóknál hogyan és miképpen történt a csökkenés, kiderül rögtön, a számadatok felsorakoztatásából, hogy akár a fogyasztásiadó, akár a forgalmiadó tételét veszem szemügyre, ott- csökkenés nincs. Ott igenis, emelkedés van, ezeket az adókat pedig a naffy széles néptömegek fizetik. Éppen ebből adódik, az egyik tételből, a forgalmiadóból 5 millió nengő, a másikból, a fogyasztásiadóból pedig 18,854.000 oensrő bevételi többlete a kormánynak. Megdől tehát az az állítás, hogy itt az adóterheknél könnyebbség mutatkozik, mert ezek a számadatok éppen azt mutatják, hogy a szegényebb társadalmi osztálynak bérére nehezedő adók miatt ezeknek az adózóknak helyzete továbbra is súlyosodik és nehezedik. Ezt bizonyítja az. hogy az ilyen adó címén a kormány a tárgyalás alatt lévő költségvetés szerint is az említett összegekkel többet akar bevenni. (Temesváry Imre előadó: Ez a fogyasztás növekedésével áll összefüggésben!) A fogyasztás növekedésével összefüggésben áll, mondják valójában, azonban végig az egész országban nagy fogyasztóképtelenség mutatkozik, és éppen azért nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy midőn ez tanasztalható, akkor csak természetes, hogy az ilyen címen bevett adótöbblet újabb terheket ró a szegényebb néprétegekre. Akár a sójövedék, akár a dohányjövedék bevételi többletét vizsgálom, ezekre is áll ez hasonlóképpen, szóval végeredményben lényegesen magasabb összeget vételez be a kormány az 1929/30. költségvetési évben az adókból, mint amennyit bevételezett az előbbi esztendőben. Az 1928/29. évben ugyanis összesen 870 millió pengőt tett ki kerek összegben az előirányzás, ebben a költségvetési évben pedig 923 millió pengőt tesz ki, tehát 52,700.000 pengővel több adót fog bevételezni 1929/30-ra a kormány, mint bevételezett az előző évben. (Temesváry Imre előadó: Harminchétmillió nengővel kevesebbet!) Ezzel szorosan összefügg az az állítás is, amelyet az igen t. előadó úr előadói beszédében megtett, nevezetesen, hogy a kiadások csökkennek és pedig a fizetésekre elköltött összeg évrőlévre kisebbedik. Százalékos arányban állapította meg, hogy most már 4 százalékkal kevesebb ez az összeg, mint volt a szanálás után következő első esztendőben. Itt azonban nem helyes a százalékos kimutatás, nem pediglen azért, mert fokozatosan több évről-évre az állam bevétele. Hisz délelőtt nálamnál szakavatottabb férfiú, gróf Sigray Antal képviselőtársunk nyilatkozott erről beszédében s ő is ezt állította, amit 62*
