Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

422 Az ország-gyűlés képviselőházának 295. ülése 1929 május 17-én, pénteken. amennyit bevehet Lillafürednek megfelelő s nyár aló teleppé való kiépítése esetén. (Borbély­Maczky Emil: Egy urat tudok, aki 18.000 pengőt fizet egy részéért!) A kettőt együtt nem lehet csinálni, külön kell csinálni. Ahol kiránduló­helyet akarunk csinálni, nem szabad törődnünk azzal, hogy a vadkanok megijednek és amikor lejönnek a kegyelmes urak vadászni, nem talál­nak ott egyet se. A kettőt nem lehet összeegyez­tetni, ezzel le kell számolni. Azt hiszem, hogy találnak az urak más területeket, ahol kivadász­hatják magukat; vadásszanak másutt és Lilla­füredet adják át rendeltetésének. Azt hiszem, természetesnek méltóztatik ta­lálni ezekután, hogy a költségvetést nem foga­dom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnöK úr óhajt szólani! Gr. Bethlen István miniszterelnök: T. Kép­viselőház! Csak pár szóval óhajtok reflektálni azokra, amiket a t. képviselő úr itt előter­jesztett. En az egész lillafüredi kérdést nem tartom olyan nagyon elsőrangú fontosságú kérdés­nek, mint ahogyan ezt a magyar sajtó bizonyos része, és úgylátszik, az ellenzéknek is bizonyos része feltűntetni szeretné. (Reisinger Ferenc: Hogyan?) Nem tartom olyan világraszóló nagy kérdésnek, amellyel igazán olyan nagy komoly­sággal kellene foglalkozni, mint ahogyan azt az ellenzék bizonyos része és a sajtó bizonyos része szeretné feltűntetni. En magam is bűnös vagyok abban, hogv Lillafüredből klimatikus gyó^vhelyet kívánnék fejleszteni és azt hiszem, e miatt a kormánynak szemrehányást tenni nem lehet. Amikor azt látjuk, hogy Magyarország kö­zéposztálya ma úgyszólván egyetlenegy olyan fürdőhellyel sem bír, ahová elmehetne, kivéve azokat a külföldi fürdőket, ahová, sajnos, iga­zán nagy számban mennek ki hazai polgártár­saink, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) meggyőződésem szerint igenis törekednünk kell arra, hogy abban a kevés hegységekbem ame­lyekkel rendelkezünk, amelyeknek egészséges a klimájuk, olyan gyógyhelyeket teremtsünk s olyan épületeket emeljünk, ahol a magyar pol­gári társadalom a nyári hónapokban magát ki­pihenheti és valóban egészséges hegyi levegőt szívhat. Ez az oka és alapja annak, hogy Lillafüre­diét erre alkalmasnak tartom, és a f öldmívelés­ügyi miniszter úr bizonyos beruházásokat tett ezen a vidéken. E felett csodálkozni nem lehet. Ezt ki lehet használni bizonyos ellenzéki táma­dásokra. (Reisinger Ferenc: Abszolúte nem használtam ki erre!) A t. képviselő úr nem, ha azonban Lillafüredről van szó, a t. túloldal mindig úgy kívánja feltüntetni, mintha itt egy támadási alap volna. Itt támadásra semmi alap sincs. (Borbély-Maczky Emil: Áldás Miskolcra és vidékére!) Ez becsületes törekvése a magyar kormánynak abban az irányban, hogy a ma­gyar pénzt itthon költse el a magyar publikum és semmi egyéb. (Helyeslés.) Azt hiszem, hogy a t. képviselő úr lehet a legutolsó, aki mint helybeli képviselő, szemrehányást tehetne e miatt a kormánynak. (Reisinger Ferenc: Ki­fejtettem a nézetemet!) Méltóztassék ezt kép­viselőtársaimnak kifejteni, ne nekem, mert én úgyis meg vagyok győzve. Ami a fúrást illeti, vannak szakértők és a szakértők azért vannak egy országban, hogy a szakértők szakvéleményét figyelembevegye a kormány. A földmívelésügyi miniszter úr nem bízhatja álképviselő úrra (Malasits Géza: Ak­kora szakértő ő is van! — Derültség a szélső­báloldalon.) egy szakkérdésnek eldöntését, ha­nem csak azokra a faktorokra bízhatja, akik mint szakemberek itt vannak. Ha azok a szak­értők tévednek, ezért ők felelősek. Azt hiszem, volt ebben az országban más fúrás is, amely sikertelen volt, és — sajnos — még lesz a jövőben is. (Rothenstein Mór: De még mindig fúrnak!) Ez bizonyos rizikóval jár, ezt a rizikót mindig vállalnia kell annak a fak­tornak, aki a maga részéről vállalkozik ilyen fúrás keresztülvitelére. Az, hogy egy szakvéle­mény egyik esetben nem vált be, nem fog min­ket megakadályozni abban, hogy más esetek­ben is, amikor ilyen, szakvéleményre szükség lesz, szakvélemény után induljunk. Azért csak csodálkozásomat fejezhetem ki azon, hogy ko­moly körök és olyan emberek, akik a komoly jelzőre igényt tartanak, ilyen ügyből országos ügyet akarnak felfújni, amikor annak semmi, de semmi jelentősége ebből a szempontból nincs. (Szabóky Jenő: Bár minden megyében volna Lillafüred!) Ami a turisztikát és a vadászterületet il­leti, t. képviselőtársam, aki bizonyára járt a Bükk-hegységben, tudhatja, hogy ott turista utak nagy számban vannak kijelölve éppen azokon a vadászterületeken, amelyeket a kincs­tár bérbeadott vagy visszatartott. Azokon az utakon senki meg nem akadályozza a turistá­kat a szabad közlekedésben, senki nem akadá­lyozza, hogy ezeket az utakat igénybe vegyék. Egyben igenis akadályozzák; hogy ezektől az utaktól eltérve, és elmenve, össze-vissza kalan­dozzák az egész területet, ami természetszerűleg erdőrendészeti szempontból sem volna lehetsé­ges, ... (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: ...mert ebben az esetben az erdőkben egyáltalán semmi­féle rendet fenntartani nem lehetne. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem tehát, hogy ez ellen ebből a szempontból sem emelhető kifogás. Ami t képviselőtársamnak azt a gyönyörű adathalmazát illeti, amelyet előhozott, erre ma­gamra nézve csak annyit felelhetek, hogy igenis meg voltam híva többször Lillafüredre a kincs­tári vadászterületre a földmívelésügyi minisz­ter által, mint vendég, és mint vendég megfizet­tem a költségeknek azt a részét, amelyet reám róttak. Ennél többet mondani nem tudok, a földmívelésügyi miniszter úr azonban bizo­nyára meg fogja találni a módot arra, hogy a t. képviselő úr inszinuációira a kellő és meg­felelő választ megadja. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem.) (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Jókai-Ihász Miklós. Jókai-Ihász Miklós: T. Képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Egy esztendő múlt el azóta, hogy a múlt évi költségvetés tárgyalása alkalmával az ország belső közállapotai, általános gazda­sági helyzete és a külföldhöz való viszonyai alapos taglalást nyertek. A lefolyt egy esz­tendő alatt nemzetközi viszonylatban, a kül­földhöz való viszonyunkban örvendetes javulás állott be; külpolitikánknak határozott sikerei vannak. Bizonyítja ezt az is, hogy a régóta elhú­zódó optánsperek tárgyalása az újabb időben ránk nézve kedvezőbb mederbe terelődött. Bi­zonyítja ezt az a körülmény is, hogy Európa

Next

/
Oldalképek
Tartalom