Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

418 Az országgyűlés képviselőházának 295^ ülése 1929 május 17-én, pénteken. tétnek találom, hiszen jobb lett volna, ha a diósgyőri vasgyárban a mérnök urak összedugták volna a fejüket és kitalálták volna, hogyan lehet a mai kornak és a mai igényeknek megfelelően a vasgyárat átszervezni. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Es a mellett nem konkurrenciát csinálni csinálni a magániparnak, ezt tessék hozzátenni, ez is egy követelmény! — Malasits Géza: Fából vaskarika!) Erre vonatkozólag én is azt mondom, amit Malasits képviselőtársam mond, hogy fából nem lehet vaskarikát csinálni, mert hiszen bármivel méltóztatnak foglalkoztatni a gyárat, valamiképpen összeütközésbe kerülnek a magántermeléssel, azt el sem tudom képzelni, csak ha a tejutat akarják az urak megépíttetni a mennyország alatt, akkor nem jutnak összeütközésibe a magántermeléssel, (Derültség.) de egyébként bármi máshoz nyúlnak, mindenképpen összeütközésbe fognak jutni. Erről nem is lehet szó. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nem az egész ország nézete ez!) A diósgyőri vasgyárban megvolt ez békében is, ez megszokott valami és lehet, hogy ez egy-két nagykapitalistának nem tetszik, sőt valószínű, azonban ez megszokott valami és azt az üzemet halálra ítélni, lassú pusztulásnak kitenni, amely eddig 6—7 ezer embernek adott kenyeret, a magam részéről sem hazafiasnak, sem semmi szempontból elfogadhatónak nem tartom. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Azt se tessék elfelejteni, hogy az egész Allamvasútnak szállított azelőtt, most meg mi maradt?) Azokról a sínkapcsokról nagyon sokat lehetne beszélni, amelyeket Törökországnak szállított a vasgyár. Ott is olyan fuserálás történt, amilyennek egy ilyen nagy üzemnél nem szabad lett volna megtörténnie. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ezek azok a bizonyos helyi pletykák!) Ott, ahol milliókat fizetnek rá az állami vasgyárakra, beleértve az összes állami vasgyárakat, tehát nemcsak Diósgyőrt, ahol 53,777.000 pengő az összbevétel, az összkiadása pedig 53,769.000 pengő, de ebben bennefoglaltatik 1,644.000 pengő nyereségfelesleg, amely invesztálásra, a gyár felfrissítésére van szánva, akkor — a költségvetés adataiból beszélek —• 8000 pengő tiszta haszon marad az összes állami vasgyári üzemeknél. Kereskedelemügyi miniszter úr, hány percentnek felel ez meg? (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nagyon szomorú, az bizonyos!) Nagyon szomorú és ezen nem úgy lehet ám segíteni, hogy most a napszámot, a munkások keresetét még lejebbvisszük, mert akkor még rosszabb termelést kap a kereskedelemügyi miniszter úr, illetőleg az ország, hanem valahogy máskép a gyár felfrissítésével, az üzemberendezés feljavításával és bizonyos termelési cikkek bevezetésével lehet ezen segíteni. A racionalizálás alatt sehol a világon nem értették azt, amit az állami vasgyáraknál értenek, hogy kidobálták a munkásokat, felemelték a munkaidőt és leszállították a munkabéreket. A racionalizálást sehol a világon sem a Balkán-félszigeten, sem Amerikában nem így értelmezték, (Rothenstein Mór: Csak ahol nem jól értenek hozzá!) csak ott, ahol egy nagy, hatalmas tisztviselői rendszer van, amely sokkal többet politizál, mint termel. Ez az igazság, ez a valóság. A kereskedelemügyi miniszter úr naeryon kedvezően adta számba közbeszólásával a takarékosságról szóló elméletet Méltóztassanak megengedni, hogy a fejtegetéseim után áttérhessek arra, ami az erdőgazj daságban történik és arra, ami különben is nagyon aktuális és szinte elcsépelt téma: a lillafüredi témára. Erről akarok én most egy kever set beszélgetni az ország színe előtt, mint miskolci ember, mint Miskolc városának egyik képviselője és kénytelen vagyok a Ház előtt kijelenteni, hogy az eddig történt felszólalásokkal, újságcikkekkel és egyebekkel nem mindenben azonosítom magamat, sőt igazságnak és becsületérzésemnek megfelelően kénytelen vagyok leszögezni azt is, hogy itt a szocialista padokról is elhangzott olyan felszólalás, amellyel nem azonosítom magamat ebben a kérdésben, Lillafüred ma Magyarországnak olyan kincse, aminő nincs másik. Méltóztassanak megengedni és az én elvtársam is, aki Lillafüred ellen szólalt fel, engedje meg, hogy én, mint lokálpatrióta, mint miskolci ember: más szemmel vagyok kénytelen nézni Lillafüredet, mint ahogy azt általában idézik. Meg vagyok arról győződve, hogy Lillafüred abból a szempontból, amely szempontból megindult a lillafüredi akció, olyan • természeti kincset jelent Csonka-Magyarország számára, hogy az akció ellen semmi oka sincs tiltakozni sem munkásnak, sem polgárnak. Azonkívül vannak helyi érdekek, amelyeket mindenkinek respektálnia kell és mindenkinek el kell ismernie. Ott van egy 65.000 lakossal bíró város, Miskolc, amely ma megtáillapíthatólag szerencsétlenebb gazdasági viszonyok között szenved, mint Debrecen, Pécs, vagy más vidéki városok. Nincs gazdag cívis osztálya, mint Debrecennek, nincs nagy főúri osztálya, mint Kassának, vagy más városnak. Csupa lótó-futó apró kispolgár, munkás, syarimunlkas, kisiparos, kiskereskedő lakja. Vasúti gócpontjának és a diósgyőri r vasgyárnak köszönhette eddigi rohamos fejlődését. Most ezeket a Hinterlandökat félig-meddig elveszítettük. Megcsonkult a vasút. Az egyik legnagyobb vonal Bánrévénél megszakad; Sátoraljaújhely felé is csak Üjhelyig megy a vasúti vonal, amely szintén nagy vérkeringési ág, nagv ér volt; budapesti irányban futottak Miskolcon keresztül a vonatok. Ezek a bajok most minket súlyosan érintenek. Érthető tehát, ha nem nézzük rossz szemmel azt, ha Miskolc közelében olyan valami fejlődik, ami újabb idegenforgalmat jelent a régi elvesztettek pótlására. Magát az elvet tehát, hogy Lillafüredből csináljanak valamit, ezt mi, borsodmegyei emberek egyáltalában nem kifogásoljuk. Nem azonosíthatom magamat azzal a felfogással sem, hogy hagyják abba mindazt, amit eddig Lillafüreden csináltak és vigyék le az egészet Balatonfüredre, a Balaton mellékére. Én azt mondom, hogy adják meg a Balatonnak azt, amit ott az ország érdeke megkövetel, de adják meg Lillafürednek is, mert egy másik olyan hegyes vidék, mint amilyen Lillafüred környékén van, Magyarországon nem teremthető. Gyönyörüszép fekvésű hely, nagyon könnyen megközelíthető vasúton, meri; van vasútja, csak az erdészeti kincstárnak kellene gondoskodnia arról, hogy a vasútjárat praktikusabb legyem Ne csupán az erdészeti tisztviselők szempontjait nézzék, hanem a nagyközönségnek az érdekeit is és akkor nagyon üdvös dolgot lehet teremteni Lillafüredből. Az, ami most ott történik, egy eltévesztett dolog. Lillafüredből gyógyfürdőt akarnak teremteni, ami pedig nem lehetséges. Itt tévesztik el a dolgot, és e miatt rengeteg pénzt belepocsékolnak Lillafüredbe. Keresik a melegvizet addig, amíg a mexikóiaki vagy az egyesült állambeliek majd diplamácicai eljárást nem