Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-295

Àz országgyűlés képviselőházának 2 ráts ágának, hiszen a nyugatma.gyarországi, soproni népszavazástól kezdve a szentgotthárdi incidensen keresztül az optánsperig bebizonyította, hogy mellettünk áll. Es még ha nem volnának is ezek a nagysúlyú nyilatkozatok, amelyeket Európa legnagyobb államférfid tett, aki szerencsére szövetségesünk is, meglehetünk győződve, hogy ha a békerevizió irányában komoly lépés fog történni, mellettünk fog állani. De minthogy Mussolini nevével visszaélések történnek, fel akarom olvasni szószerint azoknak a szövegeknek legalább egy részét, amelyek erre a kérdésre vonatkoznak, hogy a t. Háznak újból memóriájába hozzam, miket mondott hazánk nagy barátja. 1927. április 6-án az olasz-magyar baráti szerződés aláírásakor Mussolini a következőket mondotta (olvassa): «Az új Olaszország lelkileg közelállónak érzi magát ama nemzethez, mely érintetlen formában megőrizte a régi erényeket és amely oly dacos vitalitásnak adta tanújelét. Ma inkább mint valaha, megelégedéssel és hittel látja Olaszország, hogy Magyarország jobb jövő felé halad, amelyre kiválóan méltó.» 1928. március 28-án abban az intervjuban, amelyet a Daily Mail közölt, Mussolini a következő kijelentéseket tette (olvassa): «Magyarország és Itália között őszinte barátság uralkodik. Nem szolgálja Európa békéjének érdekét az, ha nyilvánvaló igazságtalansággal egy ilyen nemzetet elkeserítenek. A szerződések szentségét tiszteletben kell tartani, ámde ez az elv nem képezhet akadályt az előtt, hogy maguknak a szerződéseknek egyes részletei módosíttassanak, amennyiben jól átgondolt megfontolásuk azt szükségessé teszi. Egy szerződés nem lehet sírkő. A történelem sohasem ismert örökkétartó szerződéseket.» Majd később, 1928. június 5-én Mussolini nagy beszédet mondott a szenátusban s egyebek közt ezeket mondotta (olvassa): «A viszony Itália és Magyarország között az utóbbi időkben rendkívüli szívélyessé vált. Magyarország, melynek egykori miniszterelnöke, gróf Tisza iiem akarta a háborút, kénytelen volt a háború legrettenetesebb következményeit elszenvedni. Itáliát és Magyarországot a múltban is mélyreható barátság fűzte egymáshoz. Magyarország a háború után igyekezett kiszabadulni izoláltságából. Itália lojális készséggel és valóban altruisztikus szellemtől áthatva, kezét nyújtotta neki. Itália barátsága megnyilatkozott a katonai ellenőrzés megszüntetésénél, a szentgothárdi incidens elintézésénél, az optánskérdésnél és azoknál a könnyítéseknél, amelyeket Magyarországnak a fiumei kikötő használatánál biztosított. Magyarország számíthat Itália barátságára. A trianoni szerződés nagyon is az elevenbe vágott. Magyarország és a magyar nép jobb sorsot érdemelnek. Egyetlen szerződós sem Örökéletű, mert népek keletkeznek, fejlődnek, haladnak, eltűnnek, sőt ki is halnak. A szerződések örök élete azt jelentené, hogy egy bizonyos adott pillanatban az emberiség múmiává válnék. Senki sem állíthatja, hogy a szerződések tökéletesek.» Majd 1928. november 19-én egy intervjuban Mussolini ezeket mondotta (olvassa): «A békeszerződések tökéletlenek. Több probléma, mely a héke és háború lehetőségét hordja magában, vár megoldásra és ezek között a magyar probléma ie. A magyar nép helyzetét sürgősen enyhíteni kell.» Azért olvastam fel ezeket az idézeteket, mert előfordult nem egyszer a múltban, hogy Mussolini szavait nem idézték helyesen, hogy azokat félremagyarázták, sőt olyan kijelentétó. ülése 1929 május 17-én, pénteken. 41a seket imputáltak neki, melyeket ő soha nem tett. Én pedig olyan nagy súlyt tulajdonítok az, ő szavainak, hogy ezt a mi országunkra nézve olyan fontos kérdésben tett nyilatkozatot szó szerint kívántam felolvasni. Az olasz-magyar barátság kell, hogy külpolitikánk alaptétele maradjon, ha tehát a kormány nem látja elérkezettnek az időt, hogy a békeszerződés revizióját a Népszövetség, vagy más megfelelő fórum elé hozhassa, ennek csak az lehet az értelme és ez csak abból folyhat, hogy a kormány a többi nagyhatalommal nincs abban a barátságos viszonyban, amelyben lennie kellene, hogy még nincs meg az a kapocs és összeköttetés Franciaországgal, Angliával, melyet én mindig sürgettem. Természetesen ezeket a barátságokat ápolnunk kell a két legnagyobb nagyhatalommal, melyek a béke garanciái és a békét kezükben tartják. (Ügy van! a jobboldalon.) Természetes, hogy sürgetni kell a barátságot Németországgal is, a mi volt szövetségesünkkel és fegyvertársunkkal (Ügy van! a jobboldalon.), akit mostani nehéz napjainkban szimpátiánk teljes mértékével kell öveznünk. Egyet azonban le akarok szegezni: bármi legyen is az eredménye a német jóvátételi tárgyalásoknak, ez nem lehet prcedens arra, hogy Magyarországtól akár most, akár 1943-ban jóvátételt kérjenek. (Ügy van! Ügy van!) Ez sem gazdasági alapon nem vihető keresztül, sem pedig erkölcsi alapja nem lehet ennek ott, ahol az ország háromnegyed részét elrabolták. (Ügy van! Ügy van! - — Petrovácz Gyula: Inkább nekünk van jóvátételre szükségünk!) Azt mondottam, hogy a revizió felvetése sürgős, mert az nekünk gazdasági szükségesség. Most tovább megyek és azt fogom bebizonyítani, hogy ez reánk nézve létkérdés. Létkérdés pedig azért, mert hiszen nem látja a t. kormány, hogy azokon a szerencsétlen és talán hibás intézkedéseken túlmenőleg, amelyeket a kormány elkövetett és amelyek miatt a gazdasági romlás beállott, túlmenőleg még a világhelyzeten is, amely azt okozta, hogy kivitelünk csökkent és gazdaságilag megélni nem tudunk, van még egy momentum, amelyet tekintetbe kell venni, és ez az, hogy célszerűen és tudatosan folyik ellenünk még ma is egy gazdasági háború, melyet a kisentente vezet (Ügy van! Ügy van!) Egy vámháború folyik ellenünk, amely céltudatosan dolgozik és pedig abban az irányban, hogy belekényszerítsen minket később egy nagyobb vámegységbe, egy nagyobb fogyasztási területbe. S minthogy a régi osztrák-magyar monarchiát helyreállítani senkisem akarja, ez a gazdasági egység nem lehet más az ő elgondolásuk szerint, mint a dunai konföderáció. Ezért kell tehát a béke revízióját sürgetnünk, mert az egyik oldalon ott áll a dunai konföderáció, természetesen köztársasággal, a másik oldalon pedig ott áll a.békerevizió, a gazdasági talpraállás és a nemzeti királyság. (Az elnöki széket Puky Endre fogalja el.) Es hogy ez mennyire így van, annak Bizonyítására legyen szabad még utalnom egy beszélgetésre, amelyet néhány hónappal ezelőtt, külföldi tartózkodásom alatt folytattam. Ez a beszélgetés természetesen veszít értékéből azért, mert az illető férfiú nevét, aki ezeket, amiket fel fogok olvasni, mondotta, nem áll módomban közölni. Érdekes azonban ez a beszélgetés ennek ellenére azért, mert megmutatja és kifejti azt az álláspontot, amely nagyon sokak szemében ma Európában a magyarság jövőjéről való elgondolás. Legyen szabad ezt felolvasnom. (Halljuk! Halljuk!) Ez & beszélgetés tudniillik akkor 60*