Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-286
Az országgyűlés képviselőházának 2 következtében elvették ingatlanaikat, voltak mások, akiknek nem vették el ingatlanaikat, de az egész helyzet olyan volt, hogy el kellett adni ingatlanaikat. Házbirtokot nem vettek el senkitől sem, a házbirtokot az általános helyzetből kifolyólag el kellett adnia annak, akit például a megszállott területről kiutasítottak- Kap-e ez ennek alapján itt illetékmentességet 1 Ezt nem látom, legalábbis olyan homályos a szöveg, hogy az elbírálás kizárólag a pénzügyminiszter úr interpretációjától fog majd függeni. Azután mi az, hogy «valósággal visszatelepülő» ? Miért tetszik ezt szemben állítani egy «vagy» kötőszóval a magyar állampolgárral? A legkevesebb, amit ebbe a törvényjavaslatba fel kellett volna venni, az, hogy csak az kaphat privilégiumot, aki magyar állampolgár. Mi az, hogy «magyar állampolgár vagy valósággal visszatelepülő volt magyar állampolgár» ? Hát lehetséges, hogy a magyar állam privilégiumot fog adni nem magyar állampolgár részére is? Ha nem így van, akkor pedig helytelen a szöveg t. pénzügyminiszter úr, mert a szöveg azt mondja, hogy «magyar állampolgár vagy valósággal visszatelepülő volt magyar állampolgár.» Ezeket így egymással nem lehet szembeállítani, ebből a szövegből józan magyar értelmezéssel csak az következik, hogy az illetőnek vissza kell ide jönnie, le kell települnie, de a magyar állampolgárságot nem kell megszereznie, mert ellenkező esetben azt kellett volna bevenni, hogy «magyar állampolgár vagy visszahonosított magyar állampolgár». Csak ez a két kategória van, de a magyar állampolgárt szembeállítani a valósággal visszatelepülő volt magyar állampolgárral, ez a terminológia szerint csak azt jelenti, hogy az illetőnek nem kell megszereznie a magyar állampolgárságot, hanem itt birtokot szerez, arra letelepül, de esetleg megtartja az utódállamban szerzett állampolgárságot. Legyen szabad még egyre utalnom. A többi kategóriáknál a törvénynek biztosítottak visszaható joghatályt is, hiszen elismerem, van logika abban, ha a törvényhozás felismeri azt, hogy ha valaki talán nem egészen indokoltan fizetett illetéket a magyar államnak, az ne essen el attól az igénytől, abban a pillanatban és azért, mert a magyar törvényhozás csak később ismerte fel ennek jogosságát és méltányosságát. De én ennél a szakasznál sem látom okát, hogy miért nincs itt a visszaható joghatály. Én nem azokra gondolok, akiknek ügye most van függőben és akik majd a visszakapott jövedelemből vagy kártérítésből itt ingatlant vesznek. De ha a törvényhozás már belement ebbe az elgondolásba, akkor legyen olyan szíves és fordítsa szemét azokra a szegény menekült köztisztviselőkre is, akiknek ott házuk volt, amelyet ismétlem, vagy nehezen megtakarított adóüllérekből, vagy családi örökség folytán vettek és amelyet kény telének voltak elkótyavetyélni és pár fillérükkel ide visszajönni. De akkor, t. pénzügyminiszter úr, ezeknek a kategóriája le van zárva, le van zárva legalább 90 9 /fl-ig, szemben azokkal éppen, akik majd most fognak kártérítést kapni az optánsper és hasonló megindított perek folytán. Ha itt a pénzügyminiszter úr nem ad lehetőségetés visszaható erőt a törvénynek, akkor azok részére, akik megkapják, mondjuk, az optánsper kedvező elintézése következtében vagy egyéb most folyamatban levő perek ítélete folytán a kártérítést, biztosítva van ez a kedvezmény, ellenben azoknak a kategóriája, akik mint köztisztviselők vagy egyéb polgárok, hiszen nemcsak köztisztviselők voltak kénytelenek eltávozni politikai magatartásuk miatt, hanem ismerek délvidéki egyéneket, akik kereskedők voltak és akik erős függetlenségi magatartásuk miatt voltak kénytelenek el86. ülése 1929 május l-én, szerdán. 33 hagyni a megszállott területet, mondom, akkor ezeknek a kategóriája ki fog esni ebből a kedvezményből. Én mindezekből egy konzekvenciát vonok le, azt, hogy ez a törvényjavaslat kissé sürgősen került a ház elé, sürgősebben különösen ebben : a szakaszában, mint ahogy az aktuálissá válhatnék. Tudjuk jól, hogy nem válhatik aktuálissá ez a dolog olyan hirtelen, hogy még egy-két hónapot ne várhatna ez az idevonatkozó rendelkezés. Utalok az optánsper elintézésére. Sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy az optánsper elintézését várhassuk egypár héten belül. Tehát mi következik ebbőH Az következik, hogy ezt a rendelkezést alaposan meg kell gondolni és úgy kell megalkotni, hogyha már elfogadja a t. törvényhozás azt az elgondolást, hogy a sok károsult sorából kiemel egy kategóriát, ez a kategória legalább igazságosan legyen felépítve. Az következik, hogy ezt a javaslatot legalább is ebben a rendelkezésében vissza kell adni a bizottságnak, hogy a bizottság tárgyalja le és megfelelő helyes javaslattal jöjjön a Ház elé. Nincsen semmi ok arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása üsrgősséget kapjon. A t. pénzügyminiszter úr talán ezt a javaslatot még mint örökséget vette át a minisztériumban... (Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadólag int.) Nagyon sajnálom, jobb szerettem volna, ha átvette volna a minisztériumban, mint örökséget. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék ezzel a javaslattal várni, méltóztassék ezt a pénzügyi bizottsághoz visszaküldeni. Mert hiszen méltóztatik látni, hogy nemcsak az ellenzéki oldalról, hanem a tkormánytámogató oldalról is elhangzott kritika ez ellen. Ha a miniszter úr nincsen megelégedve a támogatással, arról én nem tehetek. (Derültség.) Én nem merem azt mondani a miniszter úrnak, hogy ez az intézkedés nem lojális. Nem voltam itt tegnap, de olvastam, hogy valaki nagyon kikapott azért, hogy ezt a szót a pénzügyminiszter úrral szemben használta. Ne haragudjék a miaiszter úr, nagyon keresem a megfelelő szót ennek a törvényjavaslat rendelkezéseire. Én úgy találom —- ha már nem merem használni a «lojális» szót (Derültség.) — ez nem meggoadolt, nem méltányos, nem igazságos ennek az országnak többi szenvedő polgárával szemben, akik hasonló, sőt súlyosabb helyzetben vannak, mint azok, akikre vonatkozólag ez a törvényjavaslat intézkedni akar. Mi beszorított kis területen élünk. Ez a kérdés nemcsak gazdasági kérdés, nemcsak méltányossági kérdés, higyjék el nekem t. Ház, hogy ez a közrend kérdése is. A közbéke kérdése, hogy ebben az országban lelki béke legyen és a nagy tömegekben ne legyen az a lesújtó érzés, hogy ebben az országban kis, szűk, a hatalomhoz közelálló kategóriák méltányosságban részesülnek, a nagytömegek pedig, minthogy a kormány velük szemben a «non possumus» álláspontjára helyezkedik, a kormányzat részéről még igazságot sem tudnak kapni. A magam részéről a javaslatot nem fogadhatom el. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Feliratkozva nincsen senki. Elnök : Ha feliratkozva nincsen senki, kérdem a t. képviselő urakat, kíván-e még valaki szólni 1 (Nem !) Senki szólni nem kíván a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Wekerle Sándor pénzügyminiszter : T. Ház ! Bizonyos meglepetéssel hallottam azokat a kifogásokat, amelyeket az igen t. képviselő urak az előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben felhoztak. Még ebben a pillanatban is keresem azokat az ellenérveket, amelyek a képviselő urakat
