Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-286

Az országgyűlés képviselőházának mutatott azokra a jelenségekre, amelyek ezt a törvényjavaslatot kísérik. Nagyon helyesen fel­osztotta ennek a törvényjavaslatnak a rendel­kezéseit három részre. Az egyik rendelkezés olyan irányban kíván intézkedni, hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság juttatása alapján ingatlanhoz jutott egyének mentesítes­senek az illeték alól, sőt tovább megy, mert a már lefizetett illeték visszafizetésére is mó­dot ad. A másik rendelkezés a Vitézi Szék által juttatott telkek tekintetében intézkedik, míg a harmadik rész a megszállt területeken köz­hatalmi kényszer folytán ingatlanaikat elvesz­tett olyan egyéneknek, akik itt letelepülnek, akar illetékmentességet biztosítani arra az esetre, ha itt ingatlant szereznek. Ami az első rendelkezést illeti, a magam részérői nem tudom ezt sem azzal a megnyug­vással fogadni, mint ahogy a t. képviselőtársam fogadta. Nagyon természetes, hogy ha olyan egyénről van szó, akit a földbirtokreform eredeti elgondolása szerint juttattak földhöz, vele szemben az illeték elengedése helyes és célszerű, azonban ne méltóztassék elfelejteni,^ hogy az Országos Földbirtokrendező Bíróság ítéletei által földhöz jutottak valóban olyanok is, akik­nek ez nem elsőrangú élethivatásuk, akik ezt mint nemzeti ajándékot kapták középbirtok formájában. Sokszor a társadalomnak más ágá­ban elhelyezkedett, más hivatást űző egyének kaptak megfelelő körülmények közepette közép­birtokot és pedig igen tekintélyes középbirtokot. Nem lehet nekünk az az intenciónk, hogy ami­kor az egyik oldalon a legnagyobb áldozat­készséget követeltük meg és elvettük a tulaj­donostól a birtokot, akkor ilyen esetben is köny­nyebbséget nyújtsunk, az általános szabály alól kiváltságot biztosítsunk annak számára, aki ilyen középbirtokhoz jutott. De legyen szabad rámutatnom egy másik esetre is. Az Országos Földbirtokrendező Bíró­ság gyakorlata értelmében a földbirtokreform­ról intézkedő törvények szerint volt vagyoni előnymegoszlásnak is helye. Ez volt az a nagy­szerű intézkedés, amelynek segítségével igen sokat jutottak jogtalan anyagi előnyhöz. Ez azt jelentette, hogy később, esetleg tíz év múlva, jelentkeztek olyanok, akik a háború alatt eladták ingatlanukat és kérték, hogy az ebből előállott károsodást, illetőleg a vevőnél jelentkező előnyt, velük megossziák. Nem tudom megérteni, hogy r ilyen esetekben, amikor az OFB nem készpénzben, hanem földben adott előnymegoszlás címén valamit, mint ahogy adott, micsoda jogcíme lehet az illetőnek arra, hogy ő illetékmentessséget kaphasson. Én tehát ennél az első rendelkezésnél azt vártam volna, hogy a földbirtokreformról rendelkező törvény szelleméhez híven, pontosan meg legyen álla­pítva az a kategória, amelynek részére a tör­vényhozás ezt a bizonyos privilégiumot, ezt a kiváltságot megadni szándékozik. Ezt kellett volna megtenni, mert akkor lehető lett volna, hogy csak azoknak adjuk meg azt a privilé­giumot, aikik vagyoni helyzetüknél fogva a földbirtokreiform helyes végrehajtásának el­gondolásálnál fogva erre a privilégiumra mél­tányos és jogos igényt szereztek. Ami a második kategóriát illeti, a vitézi telkek adományozásánál biztosított vagyonát­ruházási illetékelengedést, itt ismét diszting­válnom kell. Teljesen igaza van t. képviselő­társamnak: ha az állam felismeri azt, hogy azok számára, akik érte nagy áldozatot hoztak, vé­rüket adták, vitézi telkek adományozásával va­lami ellenszolgáltatást kell nyújtania, teljesen logikátlan, hogy a másik oldalon ebből a jut­86. ülése 1929 május 1-én, szerdán. 31 tatásból, illeték címén, valamit visszavegyen. Itt azonban az első feltétel az lett volna, hogy a vitézi telek fogalmát végre valamiképpen törvényhozási úton szabályozzuk, mert ma ez a mi törvényeinkben nincs szabályozva.*Las­sanként becsúsznak egyes törvényekbe ilyen utalások, úgyhogy ezek törvényes szabályozás képét adják. Ténylegesen azonban a vitézi telek rendszere, a vitézi intézmény gondolata nincs alkotmányosan, törvényhozási úton szabályozva. Azzal tisztában vagvunk, hogy a vitézi in­tézmény és a vitézi telek lassanként hitbizo­mány jellegét vette magára, mert kivonatott az általános magánjogi szabályozás alól örököp*­dés szempontiából, vagyonátruházás szempont­jából névviselés szempontjából. Ilyen körülmé­nyek között azonban mégis gondolkoznom kell, hogy meddig terjedhet ez az illetékmentes át­ruházás. Amikor az állam valakinek vitézig tel­ket ad, és ott elengedi az illetéket, azt természe­tesnek találom, amikor azonban arról van szó, hogy valaki saját vagyonából vitézi telket ala­pít, tehát hitbizományt alapít, akkor meg kell állnom egy pillanatra és meg kell gondolnom, hogy van-e ennek az^ illetékmentességnek tulaj­donképpen jogosultsága. Ne méltóztassék elfelejteni, hogy a hitbizo­mányalapítás elvontan tulajdonképpen ugyan­abból a gondolatból származik, mint ezek a vi­tézi telek alakítások. Senkinek sem jutott eszébe, hogy a hitbizományalapítással elvonják az ál­lamtól az illetéket, különösen hogy ezáltal az át­ruházás tulajdonképpen illetékmentessé legyen. A hitbizományok átruházásánál, a hitbizomány átszállásánál mindig jelentékeny tétel volt az illeték összege; azt nem lehetett elengedni. Azt hiszem, hogy itt is bizonyos sorrendet kellett volna tartani. Előbb pontosan szabályozni kel­lett volna a vitézi telek alapításának és átruhá­zásának feltételeit és csak azután lehetett volna kiemelni ebből az általános körből azokat a mél­tányos eseteket, amelyekben — teljesen egyet­értek t. képviselőtársammal — az államnak kö­telessége, hogy azt a juttatást teljes száz száza­lékban juttassa át az illető megajándékozott­nak. Ami a harmadik kategóriát illeti, itt már nem tudok egyetérteni a törvényjavaslat inten­cióival. T. képviselőtársam rámutatott azokra az esetekre, amikor az állam nem azt mondom, hog^ T szívtelenségét, hanem tehetetlenséget mu­tatott a bekövetkezett károkkal szemben. Mi ennek a 8. §-nak tulajdonképpen az elvi elgondolása 1 ? Az elvi elgondolása néni lehet más, mint hogy azok, akik közhatalmi kényszer következtében, a háború következtében elvesz­tették a vagyonukat és átjönnek a megszállt területről és itt új vagyont szereznek, az ebből az átváltozásból eredő kárt, az illetéket ne le­gyenek kötelesek viselni. Tehát a háborúnak, a háború következtében beállott károknak egy bi­zonyos hátrányát akarja ez a törvényjavaslat eliminálni. De teljesen igaza van az én t. kép­viselőtársamnak, hogy akkor nem lehetne meg­állani az eseteknek egy kategóriájánál, akkor gondolkodni kell arról, vájjon mi történik a többi hasonló károsultakkal. T. képviselőtársam 'hivatkozott a hadikol­csönjegyzésekre. Teljesen egyetértek vele. Amíg a hadikölcsönjegyzőknek ma az a helyzete, hogy egy fényes palotában a fillérekhez nem tudnak hozzájutni, addig nagyon nehéz lesz ve­lük lelkileg elfogadtatni egy olyan intézkedést,­hogy azoknál, akik a vagyonukat a másik olda­lon kártérítés ellenében adták oda, — mert hi­szen erről van szó, hogy annak a vagyonnak lényeges ellenértéke segítségével idebenn új va­V

Next

/
Oldalképek
Tartalom