Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-285
Az országgyűlés képviselőházának 2 madia András képviselőtársam pedig azt mondotta, hogy i,tt Pesten drágán adják el az ócska portékát a falusiaknak. Ebben a tekintetben meg lehet nyugtatnom, hogy az orosházai ember drágábban veszi meg az árut otthon, mint Budapesten, ami kétségtelen dolog, mert vidéken minden drágább. De ha az az egy Szent István napi budapesti jövedelem, amely a vidéktől jön be, elégséges volna, is ennek fedezésére, ez is ugyanazt jelentené, akkor is azt a felfogást támasztaná alá, hogy ilyen rendszert teremteni nem lehet. A falu népe olcsóbban tud Pesten vásárolni, hiszen Budapest főváros és tessék csak azt is számítani, amire itt már hivatkoztak, hogy a főváros mennyi intézményt, kórházat, iskolát tart fenn. Ha valakinek meg kell magát operáltatnia és fel kell jönnie, a város fizeti a költségeket, a városnak tartozik az állam. A város mégis csak nagyobb kulturgócpont, hiszen minden város az és a város többet tud nyújtani, mint amennyit a falu nyújthat. En nem azt mondom, hogy a falunak nem kell adni, csak nem ez a rendszer az, amely alkalmas arra, hogy a falu felsegítsék. Mivel ez a községi segélyalap ki van szolgáltatva a kormánynak és mivel ez megteremti azt a lehetőséget, hogy a kormány protekciósán használja fel azt, (Zaj. — Elnök csenget.) és egyes községeknek nyújthasson külön kedvezményeket, mert ezek a kormányzópártnak külön szolgálatokat tesznek, a szakaszt nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Szabó Zoltán jegyző: Csontos Imre! Csontos Imre: T. Képviselőház! Tökéletesen elismerem úgy Wolff Károly képviselő úr, mint Bródy Ernő t. képviselőtársam felszólalását és magyarázatát. Itt olyan formán megy a dolog, hogy mindenki haza szeret beszélni. (Derültség.) Itt van éppen a 9. § második bekedése. Miről van itten szó? Egyenesen arról, hogy minden állami nyugdíjas bevétele utáni keresetiadó a községek segélyezési alapjára adandó. Nem Budapestről van szó, hanem az állami tisztviselőkről. Hát az a tisztviselő, aki az állapot szolgálja, Budapestnek a tisztviselője? Bocsánatot kérek, az állami tisztviselőnek az adójába az egész ország fizet. így tehát avval rendelkezhetik a minisztérium. A dolog így áll valójában. En egy rendezett tanácsú városnak vagyok a képviselője, nem is egynek, hanem kettőnek, tudom azt, hogy arra a keresetiadóra ott szükség van, de azt is be kell ismernem, hogy ahol a keresetiadó kicsi mértékben folyik be, kicsi tömegekben jelentkezik, ott az a kiszabott 50%-os pótadó nem fedezi azt a kiadást, amelyet egy község fenntartására enged meg a belügyminisztérium. Itt van az igazság: segíteni kell és tekintettel kell lenni azokra a községekre, amelyek közigazgatásuk költségeit segítség, állami támogatás nélkül határozottan nem bírják fedezni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ez az igazság. Ha a főváros ezen a téren nem jön segítségre, akkor tessék a képviselő uraknak hozzájárulni ahhoz, hogy megengedtessék, hogy az 50%-os pótadót határozottan felemeljék. (Mozgás.) Ami pedig megint mit jelent? A polgárságnak újabb megterhelését. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ne méltóztassék ezt a javaslatot úgy tárgyalni, úgy kezelni, hogy egymás ellen megyünk. Legyen a fővárosi képviselő urakban is annyi belátás, annyi igazság, hogy ismerjék el, hogy az a kisközség határozottan nem bírja fedezni kiadásait. Ha a kormány ezt ebben a szakaszban >. ülése 1929 április 30-án, kedden. 19 meg akarja valósítani, szerintem nem lehet ennek a szakasznák ellene mennL Csupán ezért akartam felszólalni. Ne méltóztasék úgy felfogni a dolgot, mintha a vidéken Budapest ellen volnának. Ha igazat kell beszélni: hiszen minden jövedelmünk, minden általunk termelt dolog ide folyik be Budapestre. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A múlt évi költségvetésünk tárgyalásánál örömmel fogadtam Wolff Károly képviselő úrnak azt a felajánlását, amellyel a vásárpénztárnak mindenféle hatalmát a közönség szolgálatába ajánlotta. Mit nyertünk evvel az ajánlattal 1 ? Azt a jószágot Budapestre szállították potom áron, (Friedrich István: Erről is mi tehetünk?) itt van elraktározva, elhelyezve, (Zaj a balközépen.) ha nincs elraktározva, az is baj. Idejött mindez olyan árért, amire minden kisgazda ráfizetett. De ez nem tartozik ide. Csak az tartozik ide, hogy ne méltóztassék nekünk szemünkrevetni azt, hogyha ezen a téren az államiadó jövedelemből a minisztérium segítségére megy a községeknek, akkor mi ellentétben állunk egymással. Bocsánatot kérek, hogy felszólaltam. (Éljenzés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Friedrich István! Friedrich István: T. Képviselőház! En ezt a szakaszt nem tehetem magamévá és sajnálom, hogy ezzel az alkalommal olyan körülményekre is kell utalnom, amelyek bizonyos mértékig megvilágítanának olyan forrásokat, ahonnan í'l/j cl 400.000 vagy 500.000 pengő nagyon könnyen előteremthető volna. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mindössze 400.000 vagy 500.000 pengőről volna szó. Ez a mai kormányrendszernél olyan apró Csekélység, hogy erről egyáltalában nem is érdemes hosszabb vitát folytatni. (Krisztián Imre: Mégis féltik! — Zaj. — Elnök csenget.) Miért méltóztatik ilyen csekély összeg előteremtésénél pont ahhoz a keresetiadóhoz fordulni, amely a mi városi költségvetésünket esetleg felborítja? Olyan kormányrendszernél, ahol egyszerűen megjelenik egy hollandi gróf és minden fedezet nélkül, egyszerűen váltóra kap 800.000 pengő vámhitelt, probléma 400.000 pengő? (Derültség a baloldalon.) Vagy nézzék meg, mennyi pénz ment különböző akciókra és különböző parádékra. (Bródy Ernő: Lillafüred!) Nem is említem Lillafüredet. Ha egy előkelő bankár egy kis zavarba jut, itt nem határoz egy-két millió. Ma a kormány vesz, aki pedig vesz, annak van pénze. Forduljanak a kormányhoz, ahol vannak feleslegek. Abban az időben, amelyről méltóztatnak beszélni, 20—30 évvel ezelőtt nem törődtek olyan nagyon azzal, hogy a tisztviselő hova jár fürdeni. Az a szegény tisztviselő eljárt fürödni. Most egy hét óta csupa gond az egész kormány, hogy igen t. tisztviselőtestvéreink hová járjanak fürödni. (Zaj a jobboldalon. — Krisztián Imre közbeszól.) Lássa kedves képviselőtársam, nem határoz itt pár millió. Az semmi! De nálunk, a fővárosnál 400.000 pengő óriási összeg, amit mi egyszerűen nem tudunk előteremteni. Á főváros szegény. Mi fájlaljuk a legjobban, Csontos képviselőtársam, hogy az önök^ agrárterményei itt hevernek és azok termelési áron alul elkótyavetyéltelek, de ezt ne a városi képviselőknél és a városi bizottsági tagoknál méltóztassék ' reklamálni. Az igen £ pénzügyminiszter úrnál méltóztassék reklamálni, aki a múltkor is szíves volt megigérni, hogy jön az a bizonyos összefoglaló gazdaságpolitikai nagy Programm, amelyet önökkel együtt már három év óta várunk. Várom ezt a programmot és várom Bud János gazdasági főminiszter urat, aki — nagyon nagy örömmel olvasom — felgyógyult. Várjuk a fő3*
