Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

250 'Az országgyűlés képviselőházának dezni is fogják. Beszédemben az egyik legfontosabb kérdéssel kívánok foglalkozni: a közszolgálati alkalmazottak kérdésével. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Beszédemet három részre óhajtom osztani. Az egyik részben ismertetni kívánom a helyzetet, ahogyan az ma áll; másik részében rá akarok mutatni azokra a korrektívumokra és átmeneti intézkedésekre, amelyek a mai nehéz helyzetet legalább is könnyítik, a harmadikban pedig rá akarok mutatni arra a megoldási módozatra, amely a közszolgálati alkalmazottak helyzetét, a ténylegesekét éppúgy, mint a nyugdíjasokét, generálisan és véglegesen rendezi. T. Ház! Mint a költségvetésből méltóztatnak látni, a költségvetésnek igen jelentékeny tételét alkotják a személyi kiadások, de ezek a személyi kiadások, amelyeket a kormány a közszolgálati alkalmazottak, ténylegesek és nyugdíjasok helyzetének rendezésére fordít, a nagy közvéleményben egészen tévesen állíttattak be. (Ügy van! balfelől.) Ezt a kérdéskomplexumot két részre óhajtom bontani; az egyik a ténylegesek ügye, a másik a nyugdíjasok ugye. Majd a nyugdíjasok kérdésének tárgyalásánál rámutatok arra, hogy a fordulópont, a kulcs a nyugdíjkérdés rendezésében van. A nagy közvéleményben ma az a nézet alakult ki, hogy a kormány, illetőleg az állam a tényleges közszolgálati alkalmazottak dotálására sokkal, de sokkal nagyobb összeget fordít, mint fordított a békeesztendőkben

; a költség végösszegével hozva arányba a személyi j árandós ágokat. Ez teljesen téves álláspont, mert én statisztikai adatokkal fogom bizonyítani az ellenkezőjét. Magam készítettem, de nem akartam abba a hibába esni, hogy le ne kontroláltassam ezeket az adatokat. A kontrolinál kisült, hogy az én adataim helyesek, amint azt meg is állapították és ezzel bizonyítom, hogy igenis a kormányzat ma a tényleges/hangsúlyozom a tényleges közszolgálati alkalmazottakra a költségvetésnek kisebb százalékát fordítja, mint például a legutóbbi békeesztendőben, 1913-ban. E szerint 1904-ben a közigazgatási és üzemi alkalmazottak személyi járandóságára 29-6%-ot fordított az akkori kormány, a nyugdíjasokéra 1'8%-ot. 1913-ban a közigazgatási és üzemi alkalmazottakra, ezek egy tétel alatt szerepeltek az eddigi költségvetésben, a kormány 31-7%-ot fordított, illetve az összköltségvetésnek 31-7%-át képezte a tényleges közszolgálati alkalmazottak személyi járandósága. Az 1904. évet azért említettem, mert az volt az utolsó fizetési rendezés esztendeje békében, az 1913-at megint fontos évnek tartom és azért említettem fel, mert ez volt az utolsó békeesztendő, és akkor a személyi járandóságok 31*7%-ot értek el, amennyiben az egész költségvetés előirányzata volt 2 milliárd 771 millió 754.196 K és ebből 658 millió 89.528 koronát fordított az állam a tényleges közszolgálati alkalmazottak személyi járandóságaira. (Rassay Károly: Es az üzemeké!) Ebben benne vannak az üzemek is, mert az 1913-ik évben úgy a közigazgatási, mint pedig az üzemi alkalmazottak személyi járandóságai egy összegben szerepeltek a költségvetésben. Ma mi a helyzet

1

? Nem akarom végigsorolni az esztendőket, mert igazán rövid idő van rendelkezésemre, csak a csomópontokat veszem ki. Ma, 1929-ben a tényleges közszolgálati alkalmazottakra fordított összeg a költségvetésnek 30 8%-a, ebből a közigazgatásra esik 20*9%, az 292. ülése 1929 május 14-én, kedden. üzemekre 9'9%, méltóztatik tehát látni, hogy 30'8%-a az összköltségnek a tényleges személyi járandóság. 1913-ban volt 31'7. (Rassay Károly: A nyugdíj a differencia!) Ez nem differencia. Szétbontottam. Ez csak a ténylegeseké. Most térek rá a nyugdíjra. A tényleges közszolgálati alkalmazottakra tehát kevesebbet fordít a költségvetés mint 1913. évben. Es most térek amit t. képviselőtársam mondott, — ez a fordulópont — a nyugdíj kérdésére, és a nyugbérkérdés rendezésének ügyére. 1904-ben, az utolsó fizetésrendezésjnél a nyugdíj az Összköltségvetésnek 1*8%-át képezte. 1913-ban csodás módon pontosan megmaradt az 1*8%, és 1929-ben horribilis módon felemelkedett. Ma pontosan 14%-a az Összköltségvetésnek a nyugellátási díjakra fordított öszszeg. A közigazgatásnál ebből a 14%-ból 8*5% használtatik fel, az üzemeknél 5*5%. Beszédem későbbi részében rá fogok mutatni arra, hogy melyek azok a módozatok és eljárások, amelyekkel ezen a kérdésen segíteni lehet. Minthogy abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a t. pénzügyminiszter úr jelen van beszédem elmondásánál, hozzáteszem, a volt pénzügyminiszter úr is jelen volt, és majdnem abba a helyzetbe kerültem, hogy a gazdasági miniszter úr is végighallgatja azt, a múltra, jelenre és a jövőre vonatkozó mondanivalómat a volt, jelenlegi (Rassay Károly: Es a jövendőbeli!) és a további nénzügyminiszter urakhoz tudom intézni. (Derültség.) Kijelentem már most, hogy téves és helytelen úton indulna el az, aki a közszolgálati alkalmazottak gazdasági helyzetének generális javítását nem a nyugellátási díjak végleges rendezésénél kezdené, mert ez a 14%, ez nyomaszt minket. Nem akarok számokkal dobálódzni, de ha jól emlékszem, a költségvetés nyugellátási díjai körülbelül 200 milliót tesznek ki. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon ) Ebből a közigazgatásiakra eső kiadás, ha jó a memóriám, 121 milliót, az üzemiekre vonatkozó nyugellátás pedig 76 millió pengőt tesz ki. Ez a 200 millió egy költségvetésben olyan horribilis összeg, (Mozgás.) amelyre feltétlenül gondolni kell. Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan, legyen szabad rámutatnom arra, hogyha a mostani költségvetést összevetem az 1913. évivel, és az 1904. évi költségvetéssel, amikor a kérdés legutóbb rendeztetett, milyen képet kapok és kérem a Ház hozzájárulását, hogy szembeállítsam az 1924. esztendő és az 1929. esztendő közötti emelkedést a költségvetésben és bemutassam, hogv e^ kettő között milyen százalékot tesz ki úgy a tényleges, mint a nyugdíjas tisztviselőkre vonatkozó személyi járandóságok emelkedése. Rendkívül érdekes és meg kell állapítanom, hogy a kormány ebben a kérdésben igenis jól sáfárkodik az államkincstár szempontjából, mert azt méltóztatik majd látni, hogy a dologi kiadások 1924 és 1929 között sokkal nagyobb mértékben emelkedtek, mint a személyi kiadások. (Baracs Marcell: Természetes! Ennek így kell lennie!) Természetesen helyes, hogy így van. Helyeslem, hogy így legyen. A jövőben még fokozottabban így kell lennie és hogy fokozottabban így legyen, majd adok programme t pártom nevében arra, hogy hogyan kell megoldani. De a közvéleményben nem így van a kérdés beállítva. Nagyon jól méltóztatnak látni, hogy a nagy közvéleménynél, lapok, elismerem, talán jó-