Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-292

248 "Az országgyűlés képviselőházának Most mindjárt egy olyan ponthoz érek, ahol egészen bizonyos, hogy egyformán gondol-, kozunk, csakhogy a hatalom a miniszter úr ke­zében van és a miniszter úrnak kell ezt meg­valósítania, társaival egyetemben. Mi az oka annak, hogy mi nem tudunk ver­senyképesek lenni, hogy Magyarország nem tud exportálni? Egyik és legna^vobb oka ennek a súlyos adtóterhek, a közterheknek rettenetes mértéke. Mert amikor ilyen közterhekkel kell kalkulálni, akkor mi versenyképességünket nem tudjuk helyreállítani. A közterhek a régi Magyarországon a mai Magyarországnak meg­felelő területén 700 milliót tettek ki, ma pedig kitesznek 1200 milliót, ma tehát az ötmilliárdot kitevő mezőgazdasági és ipari termelésnek majdnem negyedrésze közteher. Engedelmet ké­rek, így ez az ország nem tud versenyképesen termelni. Itt tehát a közterheket egészségesen le kell szállítani és elsősorban a forgalmiadó kérdését kell megoldani. En nagy örömmel hal­lom a kormánypárt köreiből is a forgalmiadó leszállításának hangoztatását, mert hiszen ez a kormány kezében van. En mint ellenzéki csak kérhetem, önök, mint kormánypárt, mint kor­mányzóhatalom cselekedhetnek. (Fábián Béla: Le kell szavazni önöknek a kormányt, ha nem csinálja azt, amit akarnak! — Jánossy Gábor: Azt csinálja, amit akarunk! — Zaj. — Elnök csenget.) Plátói szerelem (Zaj. —* Östör József: Halljuk, halljuk a plátói szerelmet!) tűnik fel, amikor a kormánypárti szónok a forgalmiadó leszállítását követeli. Tessék neki cselekedni, tessék a kormányt bizalmában a szerint része­síteni, amint megteszi azt, amit kíván, vagy nem teszi meg. Ez nem bagatell kérdés. (Fá­bián Béla: Beszélni és szavazni!) Ez nem má­sorangú ügy, ez igen fontos kérdés. (Jánossy Gábor: Le is szállítjuk, de fokozatosan!) Bá­tor vagyok a forgalmiadó élettartama iránt ér­deklődni. Meddig fog még fennállni? Kérdem a 1 miniszer urat, azt méltózitatik-e gondolni, hogy az idők végéig lesz fogalmiadó? (Gál Jenő: Bud miniszter úr már megszabadult et­től, most a másik miniszter úr jön. — Zaj. —­Elnök csenget. — Jánossy Gábor: Az ország is meg fog szabadulni! — Fábián Béla: Buktassuk meg a kormányt!) Elnök: Kérem a közbeszóló képviselő ura­kat, méltóztassanak nyugalmukat megőrizni, mert a szónok nem képes beszédét folytatni. Bródy Ernő: Megint belevonom a világ­gazdasági helyzetet is. Mindenütt a világon volt forgalmiadó, de mindenütt megszűntették. (Fábián Béla: De sehol sem volt megspékelve ellenőrökkel! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bródy Ernő: Ezzel a rendszerrel sehol sem volt megspékelve, ez magyar specialitás. (Fá­bián Béla: A magyar nép sajátságos termé­szete! — Jánossy Gábor: Megszűntetjük!) A pénzügyminiszter urat arra kérem, hogy amint méltóztatott egy adóstatisztikát nekünk be­mutatni, méltóztassék egy adóstatisztikát ké­szíttetni a fázisrendszer hatásairól is és meg­állapítani azokat, mert itt egyhangúlag köve­teli a kereskedelem, hogy hozzák be a fázis­rendszert. Ez még az államkincstárra sem járna károsodással. Ha tehát mi el tudunk igazodni és ha a kereskedelemnek ez olyan nagy érdeke és ha Bud miniszter úr azt mondotta volna, hogy a magyar kereskedelem szervezetlen, akkor eb­ben igaza van, mert ha szervezett volna, nem tudná elviselni, hogy évek óta hiába jajgat, hiába mozgolódik, hiába csinál akármit, nem 92. ülése 1929 május lé-én, kedden. tudja elérni azt. hogy a forgalmiadót leszál­lítsák, vagy pedig áttérjenek a fázisrendszerre. Igenis, szervezetlen a 'kereskedelem, (Östör Jó­zsef: Ez nem frázis!) de amikor a kereskede­lem oly egyhangúlag követeli a fázisrend­szert, akkor a kormánynak eleget kell tennie ennek a kívánságnak. Most kérem a mélyen t. közgazdasági mi­niszter úr figyelmét, mert most olyan dolog­hoz érek, — ezt már nemcsak) ígérem, hanem meg is teszem, — amelynek tekintetében — azt hiszem — teljesen egyek leszünk (Halljuk! Halljuk! a közéven.) és ez a tranzitókereske­delem kérdése. Én azt kérdem, ábránd-e Ma­gyarországon, hogy itten a tranzitókereskede­lem ismét visszatérjen a régi állapotba? Ezt az ábrándot valósággá lehet változtatni. Hi­szen Magyarországnak geográfiai fekvése nem változott, Budapest a helyén van, a Duna ma is keletről nyugatra folyik. (Derültség és fel­kiáltások a baloldalon: Tévedés!) Pardon: nyu­gatról keletre! Tévedés sohasincs kizárva a földrajzban. (Derültség.) f Figyelmébe ajánlom a mélyen t. miniszter úrnak, hogy dr. Stein Emilnek megjelent egy tanulmánya, (Bud János közgazdasági miniszter: Ismerem!) amelynek címe «Magyarország gazdjasági szierepe Nyugat és Kelet között» s amelyben elméletileg és gya­korlatilag — mondhatom — nagyszerű pers­pektívát adott a múltról és a jövőre vonatko­zóan is a tranzitókereskedelem szempontjából. A háború előtt Magyarország a Balkán álla­mok tranzitonelye volt. A nyersterményeket ide hozták fel 'és innen szállították el Nyugatra. Magyarország volt a porta orientális, Keletnek a kapuja. Azt (kérdezem tehátj, nem lehetne-e újra mindenféle eszközzel megpróbálni azt, hogy ezt a pozíciót visszaszerezzük? (Bud János köz­gazdasági miniszter: Meg is kell csinálni!) Na­gyon helyes. (Fábián Béla: Szövetkezetekkel!) Én fogok itt egy gyakorlati megoldást is aján­lani, éppen Stein Emil előadása alapján. Ugyebár nem kell arról beszélni, hogy régen mi volt ez és mit jelentett az idegenforgalom szempontjából? Csak arra gondolok, hogy Ma­gyarországon évente 1500 vágón tojás robogott keresztül; 1500 vágón, amely itt végigment a magyar rónákon s amely mennyiség három­szor többet jelent, mint a magyar termelés. Természetesen a háború után más helyzet következett be, de ha ez a békében megtör­tént, még sem érthető és logikus az, hogy a tranzitókereskedelem székhelye Magyarország­ról és Budapestről szintén egy legyőzött ál­lam területére, Bécsbe vándorolt át. Miért ke­rüli ki a Balkán Magyarországot és miért ke­rülik ki a megszállott területek Magyarorszá­got? Mit kell és mit lehet tenni arra, hogy Magyarország ismét központ legyen? (östör Jó­zsef: Halljuk!) Nem fogok én itt csodaszerekkel szolgálni (östör József: Könnyebb lesz a gyógyulás!), csak egyszerű és természetes dolgokkal. A mé­lyen t. miniszter úr rámutatott arra, hogy ez legelsősorban tarifális kérdés. A Magyar Ál­lamvasutak tarifáinak kell igazodniok és al­kalmazkodniok ehlhez a kérdéshez. Vissza kell tehát egy kicsit szállani a régi liberális vi­lágba, egy kicsit a Baross Gábor koncepció­ját kell megfogni. Mit csinált Baross Gábor az Ő zonarendszerével Magvarországon Buda­pestből? Csinált egy árufelhozatali központot, amely azóta még szükségesebb, mert amint a miniszter úr is megemlítette, bizonyos stan­dardizálás, bizonyos típustermelés kell, ne­hogy ezek az áruk, amelyek feljönnek az or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom