Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

Âz országgyűlés képviselőházának 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. 241 számosok és aratók, nem engedheti meg, hogy szó és megvitatás nélkül maradjon az ő helyzetük s én — aki ha nagy nézetkülönbségben is vagyok valakivel szemben, mégis elismerem az ellenfelemmel szemben is annak érdemét — kijelenthetem, hogy már ő is a legerélyesebben és a leghatározottabban hangot adott annak a törekvésnek, amely ki akarta emelni ennek a néposztálynak rendkívüli jelentőségét és fontosságát. Én tehát azt gondolom, hogy teljesen felesleges e néposztály helyzetével való törődést kisajátítani akarni, vagy pedig nagyhangú kiszólásoknak a festésével őket valamely irányba terelni. Megtalálják ők a helyüket, mint ahogyan ott is vannak a magyar építő munkában, s én a magam részéről nem félek attól, hogy ők a maguk nemzetiségét, a maguk magyar voltát meg fogják tagadni. A magyar föld munkásai közül ki kell emelnem a gazdatiszteket. Már van kormánynyilatkozat, már van ígéret arra nézve, hogy az ő nyugdíjkérdésüket is rendezni fogják. Ma már a társadalmi szolidaritás elve megköveteli, hogy ne legyen senki mostoha gyermeke ennek a társadalomnak és ezek az alkalmazottak, akik a magyar föld katonái és tanítómesterei, kell, hogy megbecsülésben részesüljenek. (Ügy van! jobbfelől.) T. Ház! Az idő előrehaladván, még csak egy kérdést kívánok megpendíteni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nevezetesen az előttem szólott Bárdos Ferenc képviselőtársam beszélt bizonyos külpolitikai orientációkról. Ez a nemzet, a mi magyar nemzetünk, amikor önálló volt, amikor a maga külpolitikai ügyeit is önállóan intézte, mindig voltak sikerei. Én azt hiszem, hogy mi a magunk egyszerű kis szekerét nem köthetjük robogó nagy gyorsvonatok után és nem köthetjük le magunkat feloldhatatlanul, mereven semilyen irányban sem, hanem nekünk minden irányban kell tájékozódnunk, elismerve azt, hogy mi nagyhatalomból kis nemzetté váltunk, elismerve, hogy a mi eszközeink igen könnyen végére érnek, elismerve azt az izoláltságot, amelyből már-már kibontakozni kezdünk. Minden irányban keresnünk kell a barátok kezét és éppen azért azt kívánnám, felismerve annak jelentőségét, amit Bárdos Ferenc t. képviselőtársam mondott, hogy a nagy francia nemzethez, amely mégis a külpolitikában még mindig a vezér tán cos szerepét tölti be, közeledjünk, hogy nagyobb figyelemmel legyünk a francia barátság kiépítésében. Ennek igen sok irányban megvannak a maga kihatásai és a magam részéről azt képzelem, hogy az a nagy nemzet, amely száz esztendő óta irányt szab a világtörténelemnek, az a nagy nemzet, amely annyira át van hatva a maga nemzeti öntudatától, nem veheti rossz néven, sőt meg kell becsülnie, ha egy kis nemzet a maga nemzeti önérzetében növekedve, a maga öntudatában erősödve és a maga céljait követve hozzáközeledik. Hiszen nem lehet közöttünk érdekellentét, a francia érdekek egészen más irányba tagozódnak és irányulnak, mint a magyar érdekek, ellenben gazdaságilag, különösen pedig vegyipari téren igenis felismerhetünk olyan összeköttetési vonalakat, amelyen egészségesen lehetne kiépíteni a francia és magyar gazdasági érdekeket. Nincs időm arra, hogy ezt bővebben kifejtsem, csak egypár szóval kívántam felemlíteni ezt a kérdést, hogy a francia barátság kiépítésének útját szorgosabb megfigyelés és munka alatt kell tartanunk. Be is fejezem beszédemet. Valamelyik esztendőben Rómában jártam a Szent Péter templomban és ott elmerültem azokban a gyönyörű allegorikus szobrokban és képekben, amelyek az emberi felemelkedésnek és az emberi kultúra lendületének nagy jeleneteit örökítették és valósították meg. Ott láttam többek között a feltámadás allegóriáját. A feltámadás úgy volt jelképezve, hogy egy erős férfialak a föld alól feltápászkodva emeli a földet, görnyed, erőlködik, küzködik, verejtékezik és felülről az angyalok segítenek neki, hogy fel tudjon támadni. Amikor én ezt az allegorikus képet láttam, az első pillanatban Magyarország jutott eszembe, Magyarország feltámadása. Az jutott eszembe, hogy az a földet felemelni akaró görnyedő férfi alak a magyar nemzet, és azok az angyalok, akik segítik felemelni ezt a rögöt, amely őt eltemette, az egyetértésnek és összefogásnak szellemei. Őszintén meg vagyok róla győződve, hogy mi hiába verejtékezünk, hiába erőlködünk, ha ezek az angyalok nem fognak bennünket segíteni. (Ügy van! jobbfelől.) Én abban a tudatban élek, hogy el fog jönni az az idő, hogy ez a kormány előkészíti annak idejét, amikor az Összefogás megvalósul, amikor az összes társadalmi osztályok, gazdasági állapotra, vagyoni állapotra, vallásfelekezetre való különbség nélkül összefognak, és meg vagyok győződve arról, hogy akkor az az allegorikus kép itt élő valósággá válik. Miután pedig úgy találom, hogy a magyar nemzet a rendelkezésére álló erők szerint önfeláldozóan odaadja a maga erejét ennek a gigászi munkának elvégzéséhez és úgy találom, hogy emberileg a kormány igyekszik megkeresni &%&kat az eszközöket, amelyekkel ehhez hozzásegíthet bennünket, én bizalommal viseltetem munkája, iránt és a költségvetést a részletes tárgyalás alap* jául elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki az 1929/30. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni! (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot, Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Kérem a jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvet felolvasni szíveskedjék. Esztergályos János jegyző (olvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van-e valakinek észrevétele a most felolvasott jegyzőkönyvvel szemben? (Nem!) Ha észrevétele senkinek sincs, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentene ki és az ülést bezárom. i (Az ülés végződik d. u. 6 óra l perckor,) Hitelesítették : Nánássy Andor $. h Szabő Zoltán s. k naplőbiráló-bwottsági tagok. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. Xt. m