Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-285

16 Az országgyűlés képviselőházának zük a felekezeteket, segélyezzük a szenvedőket, a munkanélkülieket. Bocsánatot kérek, a székesfő­város közönségének kétszeresen figyelnie kell a székesfőváros lakosságának lelkületére. Talán sehol sem annyira kirívó a nélkülözés.^ mint a székesfővárosban. Beszélhetünk a vidéken is nyomorról, (Zaj a jobboldalon.) ezt nem akarom kétségbe vonni, de a székesfővárosba tódulnak a vidék munkanélküliéi, itt látni napról : napra azokat a földmíveseket, akik vidékről idejönnek a székesfővárosba és itt keresnek kenyeret.^Ne­künk gondoskodni kell a szociális kérdésekről és a szociális kérdésekben nem lehetünk olyan szűkmarkúak, mint a múltban voltak, mert igenis inkább gondoskodom a nyomorról, sem­mint meglepetésekkel és kirobbanásokkal kétsé­gessé tegyem a nemzet jövőjének kialakulását. A székesfőváros szociális feladatai sokkal nagyobbak, mint bármely más városéi, éppen centralisztikus helyzeténél fogva. A szociális fel­adatoktól nem tudunk elvonni semmit, felesleges kiadásokról igazán nem tudok. Az antipátiát nö­velték mindenfelé azzal, hogy igazságtalan járu­lékok, fizetések, jutalékok vannak, deez sza­bályoztatott a felügyeleti hatóság hozzájárulá­sával az egész vonalon, itt nincs visszaélés, itt minden a törvényeknek és a szabályoknak meg­felelően történik. Nem értem tehát, ha valaki olyan antinátiával kezeli ezt az ügyet, amit pe­dig a székesfőváros nem érdemel meg. Aki a székesfővárost ebben a kérdésben kritika tár­gyává teszi, az árt a nemzet érdekének, mert iganis a felelős tényezők maguk is abban az el­határozásban vannak, hogy minden visszaélés küszöböltessék ki és a székesfőváros egész keze­lésébe a tiszta kéz politikája vitessék. Olyan nyilvánosság mellett történik az ügyek elinté­zése, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) olyan kritika van a székesfővárosban, az egyes pár­tok annyira ellenőrzik egymást és a felelős té­nyezőket, hogy nálunk nincs takargatni való, mi büszkén állunk az ország közélete elé; tessék megnézni a székesfőváros adminisztrációját, ne­künk nincs leplezni valónk, ha pedig visszaélés van, azt mi is meg fogjuk torolni. Mélyen t. miniszter úr ! Igaz, hogy talán egy kissé szenvedélyesen beszéltem ebben a kérdés­ben, de tessék elhinni, hogy az igazság volt in­dító oka szavaimnak, az a tudat, r hogy a jelen rendelkezés a székesfővárosnak kárára van. Nagyon appelálok a miniszter úr bölcs be­látására, hogy olyan kérdésben, ahol ilyen ra­dikális rendezésre nincs szükség, méltóztassék a megfontoltabb törvényhozási alkotás idejére lehetővé tenni, hogy ott szabályozzák a székes­fővárosnak éppen úgy, mint a többi községek háztartásának rendezését, de ezúttal — ismét kérem — ne méltóztassék minket abba a hely­zetbe hozni, hogy megint ott álljunk a dilemma előtt, hogy azt a hiányzó 400.000 pengőt hogyan hárítsuk át az amúgy is válságban élő lakossá­gunk vállaira. Ezért kérem indítványom elfogadását. (He­lyeslés a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Ház! Wolff Károly igen t. képviselőtársam felszólalását az első szótól az utolsóig aláírom, mert amit ő mondott, az tel­jesen megfelel az igazságnak. Ott kezdem, hogy hiába akarnak itt kü­lönbséget tenni és nézeteltéréseket támasztani a főváros és a vidék között. Ne méltóztassék ki­élezni, kihegyezni a dolgot. En a magam részé­ről a vidék kultúrájáért, egészségéért és gazda­sági boldogulásáért minden lehetőt el fogok követni... (Gáspárdy Elemér: Mint a főváros! 285. ülése 1929 április 30-án, kedden. —• Baracs Marcell: Önök elvben, mi pénzben! — Zaj.) Ne méltóztassék ellentétet támasztani. (Krúdy Ferenc: Nem mi csináljuk!) Az igazság szerint, amikor budapesti lakosok után járó ke­resetiadóról van szó, akkor nem lehet ennek a pénznek máshova mennie. Ne méltóztasség ga­valléroknak lenni a más bőrére. Mindenkinek a magáét: Budapestnek is a magáét! Budapest nem kívánja a vidékét, de Budapest kéri a ma­gáét. Ez csak igazságos, ez csak méltányos ké­relem. Az előttem szólott Wolff Károly igen t. képviselőtársam már felemlítette, hogy milyen óriási kiadások nehezednek a fővárosra, fel­említette a kórházi és rendőrségi költségeket. Meg kell említenem, hogy a legutolsó időkben a közlekedési adó bevételétől is elesett a főváros, amikor az autóadót országossá tették. Ez eddig a főváros jövedelme volt. Itt vannak a tanügyi kiadások. Ha méltóz­tatnak megnézni a főváros költségvetését, lát­hatják belőle, hogy nem törvényes kötelezett­ség, hanem önkéntes vállalkozás alapján mil­liós és milliós költségekkel tart fenn a főváros . olyan iskolákat, amelyeket nem kellene fenn­tartania a törvény értelmében, mert gimnáziu­mokat nem köteles a község fenntartani és Bu­| dapest mégis tart fenn gimnáziumokat. (Gás­párdy Elemér: Van pénze, van jövedelme!) Amikor kulturális kiadásokról van szó, akkor j az ember meggondolja a dolgot, mert kulturális fölényből nem szabad engedni, de ha ridegen a törvényes kötelezettség alapjára helyezked­nék a főváros, akkor nem kellene ezeket a ki­. adásokat teljesíteni. Nem feladata, nem hiva­tása, nem kötelessége a fővárosnak középisko­lákat fenntartani. (Krisztián Imre: De tandí­jat köteles fizetni, aki tanul! — Wolff Károly: Elengedjük a tandíj háromnegyed részét! — Friedrich István: Fogalma sincs a dolgokról!) j En felnőttek oktatására nem vállalkozom. ; (Krisztián Imre közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Krisztián képviselő úr! Bródy Ernő: Látom ezt az indokolatlan an­tipátiát a fővárossal szemben, amely a t. kép­i viselőtársaim részéről semmivel a világon nincs megindokolva, {Krisztián Imre közbeszól. — Gál Jenő: Hány gimnáziumot járt? — Baracs ; Marcell: Nem szabad komolyan venni, amit mond!) mert ez a város olyan kötelezettségeket teljesít, amelyekre nem köteles, még a közegész­ségügyi kérdésben is, a tanügyi kiadásokon kí­vül, amint erre már Wolff Károly t. képviselő­társam is rámutatott. Azt méltóztatott mondani, hogy meg van fizetve, de állítom, hogy nincs megfizetve, amit a főváros a kórházi kérdésben tesz. Óriási diszparitás áll itt fenn. (Buday Dezső: Tizenhatmilló pengő!) Tizenhatmillió pengővel tartozik az állam ma a fővárosnak közegészségügyi kiadások címén. Amikor va­laki beteg, akkor a fővárosnál nem kérdik meg j az illetékességét, mert nem is szabad ezt tenni | beteg emberrel szemben. Es ha már itt tartok (Gáspárdy Elemér: Ott vannak az üzemek, hoz­nak azok! — Baracs Marcell: A maguk pénzén építettük azokat?) az üzemek terén, megteszem a magam kritikai megjegyzéseit, nagyon cso­dálom azonban azt a bátorságot, amellyel va­laki ehhez a kérdéshez hozzászól a nélkül, hogy | ismerné az ügyet. Mert engedelmet kérek,... (Gál Jenő: A heti piac más dolog, mint a fővá­ros közgyűlése!) Elnök: Csendet kérek. Bródy Ernő: Ez nagyon sokágú, nehéz kér­dés! Azt mi elintézzük egymás között a város-

Next

/
Oldalképek
Tartalom