Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
Àz országgyűlés képviselőházának & 2—3 szónok az ellenzék részéről hivatkozott — a szociáldemokraták olyan erősen előrementek az ország kormányzati hatalmában való részvétel tekintetében, hogy ez azárt volt lehetséges, mert megragadták a történelmi pillanatot és felemelkedtek azon a szűk keretű osztályérdekképviseleten, amelyet itt t. képviselőtársaim hangoztatnak; ez a nagy egyetemes érdek kvalifikálta őket arra, hogy az ország k Ormán y zását előrevigyékEn ezt minden rosszindulat és rossz szándék nélkül mondom. (Esztergályos János: Önök akkor 70.000 szociáldemokratát a börtönbe zártak itt Magyarországon! — Jánossy Gábor: Nem is voltak annyian mindössze! — Zaj.) Éppen azért, ha visszagondolunk azokra az időkre, ez már nem vita tárgya, ez a történelmi múltnak ténykérdése és ezekről vita nem lehet, mert való, hogy a hatalom a kezükben volt. (Rothenstein Mór: Sohasem!) Kétségtelen, hogy a hatalom a kezükben volt; az országban nem volt egyéb szervezet és elmulasztották a történelmi pillanatot. (Bárdos Ferenc: Nem volt hatalom senkinek a kezében.) En azt képzelem, hogy akkor nem volt helyén a polgári társadalom sem és éppen azért jött az annyira szomorú kataklizma. A berni konferenciára való hivatkozást én tehát nem tekintem a revizió kérdésében döntő érvnek. Azt a meggondolást tekintem döntő érvnek, hogy a szociáldemokratapárt akkor követi helyesen saját jól felfogott pártérdekeit, (Rothenstein Mór: Azt bízza miránk!) ha igenis a maga szempontjai szerint belekapcsolódik a nagy magyar egyetemes érdekbe, a revizió munkájába. En ezt vitaképpen mondom, t. képviselőtársaim! Bizonyára önök fogják Si ScLJ át álláspontjukat meghatározni. (Esztergályos János: Valószínű!) A magam részéről ezt elmondom és úgy érzem, hogy el kell mondanom. A polgári társadalom, de közelebbről a kormánynárt is a magyar munkásságot nem tekinti a nemzet kivetett részének. Ellenkezőleg, édes magyar testvérének tekinti. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Annak szeretné tekinteni, aminek Malasits Géza képviselőtársunk ma délelőtt nevezte magát, a magyar nemzet hű fiának, olyan fiának, mint önmagát a polgári társadalom bármelyik tagja. Éppen ebben különbözik főképpen a polgári pártok felfogása a szocialdemokratar párt felfogásától, hogy ez nem áll az osztály elv i elfogása alapján; ez minden részében, akár feifelé, ha lehet így mondani, akár lefelé, ha lehet így mondani, minden keresztmetszetében homogénnak, kiegyensúlyozottnak kívánja tekinteni a társadalmat. Hogy ez mindeddig száz százalékban nem sikerült, azt nem kell felróni egyedül az intéző körök hibájául, hanem ez azoknak a nehézségeknek következménye, amelyek útjában állanak. Másodszor pedig az eszközök kevés voltának, amelyek ehhez rendelkezésre állanak. Azt mondja Malasits t. képviselőtársam, hogy ő nem mehet be a Reviziós Ligába, mert ott reakciós emberek vannak. (Jánossy Gábor: Csak egy nevet tudott megemlíteni.) A magam részéről azt gondolom, hogy a személyek nagy gondolatok építésének útjába nem állhatnak. Sem az egyik oldalon, sem a másik oldalon. Nagy gondolatok építésénél, munkálásánál és tiszteleténél nem számítanak az egyének. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Azok átmeneti jelenségek. Ellenkezőleg, mindenkinek el kell hagynia valamit a saját felfogásából, le kell mondania elvei egy részéről azért, hogy össze tudja egyeztetni azokat másokéval. (Ügy van! a jobboldalon.) Éppen itt van a magyarázata az egységes párt összetartásának és összefoghatóságának, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XX. >1 ülése 1929 majus ÍB-án, íbéífon. ^ hogy itt igenis vannak különböző felfogású férfiak, akik ebben a nehéz időben, amikor minden embernek összefogására van szükség, elég bátrak elveik egy részének megvalósításáról egyelőre lemondani azért, hogy összefogva a nemzeti erőket és az állam erejével egyesítve dolgozhassanak a magyar jövőért, az erőgyűjtésnek idejét élve, amikor összeszedjük mindazokat az erőket, erkölcsi és anyagi hatóerőket, amelyek alkalmasak a magyar élet átmentésére a jövendőbe. Éppen ezért nem lehetnek emberek útjában a revizió munkájának. Es éppen azért, ha olyan embereket fognak megnevezni, akik talán az egész munkásságnak bekapcsolódását akadályozni fogják, meg vagyok győződve, hogy azok le fogják vonni a konzekvenciát, ha erőt kapnak emberek helyett, ha nevek helyett erőt fognak kapni, amelyek reprezentálják azután az összefogás által az egész magyar nemzet egységét. A munkásságnak állami és nemzetfenntartó szerepét itt senki sem tagadhatja és nem is tagadhatja úgy az ipari munkásságnál, mint a földmunkásságnál. Meg kell vallanom azonban, hogy délelőtt Malasits képviselő úrnak beszédéből egészen szokatlanul csendült ki ő tőle nem várt formában, egy bizonyos demagógia. En őt sokkal képzettebb, megfontoltabb és komolyabb embernek tartottam, semhogy ezt előre elgondolhattam volna és éppen azért azt hiszem, hogy ő bizonyos személves invektíváktól késztetve szánta rá magát arra, hogy abban a demagóg kiszólásban emlegesse a magyar társadalmi osztályok egymáshoz való viszonyát. Ne csodálkozzanak Gálócsy Árpádon, hiszen maguk is harcos pártot alkotnak, aki pedig harcban áll, az nemcsak sebeket ad, hanem sebeket is kap. Felemlítette ugyanis Malasits t. képviselőtársam délelőtt Gálócsy Árpádot. Nem is tudom, társadalompolitikusnak, vagy minek nevezzem őt, aki önökkel szemben egy idegekre menő halálos küzdelmet vett fel elvi alapon. (Rothenstein Mór : Pénzért!) En a magam részéről azt mondom, ha önmaguknak ajándékozzák a jóhiszeműséget, a szöges ellentétben álló és magát jó hazafinak és ideálokért küzdő embernek valló egyénről is tételezzék fel ugyanazt. Tegyék fel ezt arról a Gálócsy Árpádról, aki abban a rettenetes nagy munkában és küzdelemben, amelyet vállalt, szembeszállt az egész szociáldemokratapárttal, amelynek erkölcsi és anyagi súlyát, erejét tagadni nem lehet. Ha neki van bátorsága úgyszólván a saját maga egyedülálló tollával szembefordulni egy hatalmassággal, ez már maga is tiszteletet, elismerést és megfontolást igényel. (Rothenstein Mór: Ha meggyőződésből tenné!) Azt hiszem t. képviselőtársam, hogy ő meggyőződésből teszi, máskülönben én akkora igyekezetet, akkora önfeláldozást nem képzelhetek el. Azt semmi másért megtenni nem lehet. En tehát azt gondolom, hogy azzal a készültséggel, amellyel rendelkeznek, nincs okuk félni tőle. Amennyiben igazuk van, mindig meg fogják találni a küzdelemhez és a győzelemhez vezető utat, egyelőre tehát tessék róla is feltételezni a legnagyobb jóhiszeműséget és jószándékot a köz érdekében, ha önmagukról feltételezik. (Bárdos Ferenc: Gálócsy nem fontos! Kár vele foglalkozni! — Jánossy Gábor: Malasits kezdte! — Bárdos Ferenc: Ö is rosszul tette! Nem érdemes vele foglalkozni.) Ha a költségvetés lapjait forgatom^ egy hatalmas erőfeszítésnek mozgató erejét látom benne. Ma Magyarországon úgy a gazdasági, mint a politikai élet mezején, de a társadalmi 34