Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-291
232 "Âz országgyűlés 'képviselőházának Előre kijelentem, hogy amikor Magyarország külpolitikai orientációja tekintetében nvilatkozom, Olaszországgal kapcsolatban nem érdekel ebben a pillanatban az, hogy ott ezidőszerint milyen belpolitikai kísérletek foltnak. (Jánossy Gábor: Semmi közünk hozzá!) Engem e pillanatban egy dolog érdekel az, hogy mikép szabadulhatunk meg abból az izoláltságunkból, amelyben vagyunk és miképpen lehetne olyan gazdasági kapcsolatot teremteni, amely ebből a mai dermedségünkbol bennünket kiemelhetne. Ezek a szempontok lehetnek csak irányadók, amikor kutatjuk és keressük azt, hogy melyik irány volna a legalkalmasabb, amelv Magyarországnak használhatna, mely országok azok, amelyeknek bizalmát, barátságát és jóindulatát megnyerve, azok hasznot jelentenének a mi számunkra, mert ki kell jelentenem, igenis, szükségünk van bizonyos országok bizalmára, barátságára és jóindulatára. Itt a németeken kívül Anglia és Franciaország jöhetnek talán elsősorban figyelembe. KözépEurópa sorsát ma Párizsban intézik, ezt mindenki nagyon jól tudja. A francia közvélemény megnyerése tehát nagyon fontos. Franciaországból, Parisból intézik ma — ismétlem — Közép-Európa sorsát és aki ezt a párizsi közvéleményt jól tudja befolyásolni, az mindenesetre nagyobb eredményeket képes elérni, mint aki erre nem képes. Az olasz orientáció azonban ezt csaknem lehetetlenné teszi. Ismerjük valamennyien rivalitást. amely a két állam között ma is fennáll. Nein beszélve a múlt évben a Riviérán történt eseményekről, nem szólva arról, hogy a francia Riviérára mennyire vetette ki szemét Olaszország és mennyire akarja azt visszaszerezni, másutt, Afrikában és több helyütt is olyan érdekellentétek vannak a két állam kormányai között, hogy az az ország, amely anynyira jelentéktelen és kicsiny, mint amilyen mi vagyunk, az az ország, amely Olaszország felé orientálódik, már eleve is elvesztette Franciaország bizalmát. Mit segíthet nekünk Olaszország 1 ? Olaszország a maga érdekeit tartja szem előtt, Jugoszláviával szemben akar csak kihasználni bennünket és ha majd a normális viszonyok helyre fognák állani, akkor mi sem természetesebb, mint az, hogy Olaszország már földrajzi fekvésénél fogva is Magyarországgal és annak sorsaival édeskeveset törődik. Talán beszélhetnék most arról, hogy a szomszédos államokkal vald viszonyunkat mégis csak valahogyan normálisabbá kellene tenni. Én teljes mértékben ismerem azokat a lélektani nehézségeket, amelyek úgyszólván lehetetlenné teszik Magyarország és a Magyarországot körülvevő államok békés kiegyezését, azonban mégis az a véleményem, hogy a duzzogás polititkája helyett valamilyen normális viszony létesítése talán közelebb hozhatna bennünket ahhoz, hogy igényeink külpolitikai tekintetben kielégíttessenek. (Jánossy Gábor: Amíg tűzzel-vassal irtják a magyar kisebbségeket, addig ez nem lehet!) Legyünk tisztában ugyanis azzal, hogy erőszakkal, fegyverrel, képtelenek vagyunk igazságunkat kivivni, mert szemben állunk az egész világgal. Ha tehát ez az erő nem áll rendelkezésünkre, akkor mi sem természetesebb, mint az, hogy még a velem egészen ellenkező politikai felfogású embereknek is azon kell gondolkozniuk, hogy keressenek és találjanak olyan módot, amely alkalmas lehet arra, hogy normális viszonyt teremtsün'k a bennünket körülvevő államokkal. Mert bármennyire fáj is, tisztában kell lennünk az291, ülése 1929 május 13-án, hétfőn. zal, hogy ellenségektől körülvéve nem vagyunk képesek gazdasági életünket sem talpraállítani, s így ennek következtében akármit teszünk is, itt a pusztulásnak kell bekövetkeznie. Ha azonban nézzük azt, hogy külkereskedelmi szempontból Magyarországnak mi az érdeke, azt kell látnunk, hogy a csehekkel való normális kapcsolat feltétlenül alkalmas lehet arra, hogy felesleges mezőgazdasági termékeinket ott értékesítsük, aminthogy természetes piacként áll itt a Balkán, ahol azután az exportkérdés magyarországi iparcikkeket el tudjuk helyezni. Ha azonban állandóan olyan politikát folytatunk, — joggal, vagy jogtalanul, nem kutatom — amely Magyarországot ezek előtt az országok előtt állandóan olyan színben tünteti fel, mintha ugrásra készenálló tigris lenne, (Jánossy Gábor: Ezt ők hazudják rólunk!) akkor ezeknek az országoknak politikája állandóan olyan lesz, hogy igyekeznek ezt az országot gazdaságilag is megfojtani és olyan állapotban tartani, hogy azután ugrásra képes ne lehessen. A kormányrendszerek lehetnek gyűlöletesek, a nép azonban nem hibáztatható. Meg vagyok győződve arról, hogy a szerb, a román és a cseh nép is éppen olyan teremtménye az Istennek, mint amilyen teremtménye a magyarság. A helyesen értelmezett kereszténység tehát azt követelné meg, hogy igyekezzünk minden néppel, barátságban, jó viszonyban lenni. Legyenek meggyőződve, hogy nem a tót, nem a román és nem a szerb nép volt az, amely Magyarországot szétszedte, szétmarcangolta, hanem ezek kormányainak segítségével a nemzetközi kapitalizmus, amely ezeket az országokat a maga érdekszférájába akarta kapcsolni. Ezek voltak azok a döntő tényezők, amelyek Magyarországot szétdarabolták, mert két egymással küzködő, két egymással rivális kapitalista érdektársaság állott itt egymással szemben és igyekezett mindegyik a maga részére nagyobb és nagyobb piacot biztosítani és hódítani. Minthogy pedig a német kapitalizmus alulmaradt a háborúban, mi sem természetesebb, minthogy az angol és a francia kapitalizmus karöltve igyekezett minél nagyobb területet hódítani a maga számára és ennek következménye volt Magyarország feldarabolása is. Nem a Magyarország szomszédságában élő népek azok, amelyek ellentétet szitottak és szitának és meg vagyok róla győződve, hogy a Magyarországot körülvevő államok népe és munkássága nem gyűlöli Magyarországot és így meglehet és megvan az előfeltétele annak, hogy barátságos, békés viszonyt teremtsünk a körülöttünk lévő államokkal. így izolálva nem tudunk semmire menni, ebből az izoláltságunkból tehát minden körülmények között ki kell kerülnünk. Az a politika, amely olyan viszonyokat fog megteremteni, hogy^ ebből az izoláltságunkból kikerülünk, egyrészt azt is eredményezni fogja, hogy gazdasági életünk fellendül, másrészt pedig ez a politika vihet bennünket közelebb a revízióhoz. Ha nem ébresztünk bizalmat ezekben a népekben s ezekben az országokban, akkor ezek az országok továbbra is azt a politikát fogják folytatni, amelyet folytattak eddig és csak éppen annyi levegőt engednek Magyarországnak, hogy élni tudjon, de semmiképpen sem engednek annyit, hogy meg is tudjon erősödni. Külföldön igen nagy hatással van a politikai tényezőkre s a Magyarország sorsát megítélő elgondolásokra az, hogy itt a magyar kormány különösen a szociáldemokratapárttal és a szociáldemokrata munkássággal szemben milyen magatartást tanúsít. Amint méltóztatnak tudni,
