Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-291

20Ö Àz országgyűlés képviselőházának gazdasági életbe, a szomorú gazdasági viszonyok közé azt a kultúrpolitikát beiktatni, amelyet igen nagy tudással és igen nagy találékonysággal a t. kultuszminiszter úr képvisel, nem lehet. Amikor elpusztulnak gazdaságilag ennek a társadalomnak egyes osztályai, rétegei, elpusztul a középosztály és elpusztul a parasztság, akkor hiába építi ki itt a magas kultúra ragyogó építményeit a t. miniszter úr, mert a nyomor demoralizál és a nyomor a kultúra legnagyobb ellensége, (Forster Elek: Ez igaz!) tehát a «Fenn az ernyő, nincsen kas» politikája ez. Amíg egyrészt a kultúra csillogó külsőségei mutatkoznak itt, azalatt a kultúra szenved legjobban, mert a nyomor elpusztítja a kultúrának minden lelki ösztöneit és elpusztítja a nyomor azokat az erkölcsi alapelveket, amelyeken a kultúrának egész gondolatvilága felépüK (Patay Tibor: Ügy van! Teljesen helyes! Ez így van!) Csodálatosnak tartom a pénzügyminiszter úr szempontjából azt, hogy miért méltóztatott azokkal a miniszter urakkal szemben, akik az ő tárcájuk érdekében természetszerűen az igények maximumát jelentették be, olyan kevés ellenálló képességet tanúsítani. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. (Zaj a jobb- és a baloldalon.) Kérem képviselő urak, a szónok nem képes szóhoz jutni, mert a képviselő urak párbeszédeket folytatnak. Méltóztassanak csendben maradni. Pakots József: T. Képviselőház! Teljesen lehetetlen, hogy a t. pénzügyminiszter úr a két produktív tárcára, a földmívelésügyi és a kereskedelemügyi tárcára összesen 72 milliót irányoz elő, ugyanakkor pedig a kultusztárcára 148 millió pengőt, azután a népjóléti és munkaügyi tárcára például 74,830.000 pengőt. Megállok enné! a tételnél. Engedelmet kérek, népjóléti minisztériumra nem volna szükség, nem volna szabad, hogy szükség legyen egy konszolidált, egy gazdaságilag rendezett országban. (Láng János: Azt is meg kell mondani, hogy ebből 30 millió visszatétrül !) A filantrópia nak a gazdaságpolitikában nincs szerepe. Akkor, amikor karitatív segélyezésre ós támogatásra van szükség egy társadalomnál, ez már magának a gazdasági helyzetnek szörnyű betegségét jelenti. Minél kisebbre zsugorodik a népjóléti tárca költségvetése, kétségtelenül annál jobb gazdasági helyzetben van az orország. Felesleges tehát johban illusztrálni a mai gazdasági lehetetlenülést, mint azzal, hogy a népjóléti tárcára kénytelen volt a t. pénzügyminiszter úr 74 milliót előirányozni. De itt van a többi tárca, itt van a belügyi tárca, itt van az igazságügyi tárca, amely például 60,109.000 pengővel van honorálva. Annak ellenére, hogy az igazságügyi tárcának költségvetése alapjában véve nem megy túl azon a határon, amelyet ez a tárca joggal megkíván, még mindig rendezetlenek olyan gazdasági kérdések, amelyek a kisebb alkalmazású tisztviselők helyzetét érintik. Általában azt látjuk, valamennyi tárcánál, hogy bőséges gondoskodás történik azokról a személyzeti kiadásokról, amelyek a magas állású tiszt viselőkkei vannak vonatkozásban, de a kis tisztviselők, a kis közalkalmazottak helyzete a legrémesebb. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Forster Elek: A magasabb három jólfizetett állásban, is vannak! — Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) A belügyminisztérium költségvetési előirányzata 124,538.000 pengő. Hogyha már most Összehasonlítom az általam felemlített tételt; ket, a termelési tárcák 72 millió pengőjét a költségvetési előirányzat végösszegével, akkor 291. ülése 1929 május 13-án, hétfőn. megállapíthatom, hogy a t. miniszter lír a költségvetési előirányzatnak mindössze 5%-át fordítja a termelési tárcák dotálására. Ezzel szemben a költségvetés személyi kiadásai az egész költségvetésnek 51-7%-át teszik ki. Itt látszanak azok az egészségtelen, koncepció nélkül való elgondolások, amelyekkel az igen t. pénzügyi kormány a magyar gazdasági helyzetet szanálni, kívánja. Említettem, hogy foglalkozni kívánok a produktívabb tárcák egyikével, a földmívelésügyi tárcával. Ha nézem e tárcának egyes tételeit, a következő inkonzekvenciákra bukkanok. Az állami lótenyésztő intézetekre a t. pénzügyminiszter úr 4,524.160 pengőt irányoz elő, ezzel szemben kertészetre és kisebb gazdasági ágakra összesen 915.590 pengőt. Most méltóztassék itt azt a termelőpolitikát irányadónak tekinteni, amely kivitelünk szempontjából igen lényeges és fontos. Nekünk, ha jól tudom, lóállományunk száma összesen 800 ezer. Ebből összesen 3000 lovat visznek ki évente Oroszországba. Ezért a 3000 lóért, amelyet kivitelre szánnak, ilyen hallatlanul nagy összeget állít be a t. pénzügyminiszter úr a költségvetésbe! (Farkas Elemér: Nemcsak az exportért van az!) Azt mondják, hogy a magyar lótenyésztésnek magasabb rendű szerepe van. Ezt én elhiszem, de amikor nekünk gazdaságilag olyan terményekkel kell a világpiacon jelentkeznünk, amelyek sokkal inkább felvevőképesebbek, amint ez ezekből a tételekből látszik — hiszen legutóbb a gazdasági miniszter úr is hangoztatta expozéjában, hogy a baromfi-, gyümölcs- és tojáster-^ melést kívánja fokozni — akkor erre a célra mindössze 915.590 pengőt irányoztak elő a költségvetésben. Szétosztottak például a baromfitenyésztésre 620.000 pengőt, (Fábián Béla: Kiknek?) hogy kiknek, erről jobb nem beszélni, a neveket tudják a t. Képviselőház tagjai között, csak kétségtelen, hogy álbaromfitelepék létesültek... (Zaj. — Felkiáltások jobb felől: Mondja meg a neveket! — Bessenyey Zénó: Ki az? — Fábián Béla: Mi az, hogy álbaromfitenyésztő? — Folytonos zaj.) Elnök: Kérem a t. közbeszóló képviselő urakat, szíveskedjenek magukat mérsékelni. Pakots József: ...amelyeknél voltaképpen csak a keret van meg, de komoly, intenzív baromfitermelés nem folyik. Tudomásom van arról is, hogy van olyan baromfitenyésztő, aki például abból az összegből, amelyet a t. pénzügyi kormány baromfitenyésztésre kiutalt, autót vásárolt. (Fábián Béla: Es mi lett a baromfiakkal?) A baromfiakkal, t. Képviselőház, az lett, hogy egy esztendő alatt a 80,000.000 pengő értékű kiviteli áru lecsökkent 78,000.000 pengőre, így fejlődik tehát nálunk a baromfitenyésztés. (Jánossy Gábor: Ez lehetetlen, hiszen ezt ellenőrzi a kormány, a minisztérium! — Fábián Béla: Es ha még sem, mi történik? Ki tetszik lépni az egységespártból? — Malasits Géza: Dehogy lép! — Jánossy Gábor: Bízza rám a képviselő úr! — Fábián Béla: Ez az!) Igen fontos volna kivitelünk szempontjából a gyümölcstermelés fokozása és erre nézve a következő adatokat van szerencsém a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani (olvassa): Gyümölcsből kiviszünk évente 11 millió pengő árut, friss főzelékből 8,075.000 pengő árut, ezzel szemben — ez itt nagyon érdekes adat (Fábián Béla: Halljuk! Halljuk!) Olaszországból behozunk déligyümölcsből 121-5 millió pengő árut, rizsből 10,000.000 pengő árut, vagyis több, mint 23 millié pengő megy ki Olaszországba déligyümölcs és