Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

188 'Az országgyűlés képviselőházának a nap félj ötté előtt is elkezd dolgozni. En is benne voltam, amíg bírtam s amíg ide nem ke­rültem. Az ipari munkás mit csinál? Hat órától hat óráig, de azután a világ kincséért sem. A földmívelésnél ez, t. uraim, nem megy, ebben té­vednek maguk és higyjék el nekem, hogy a föld­mívesmunkásnak, aki életrevaló, az van az agyában, hogy hacsak egy hold földet is meg­takaríthatna. (Láng János: Május elsején is dolgoznak !— Zaj. — Csizmadia András: A föld­míves akkor is dolgozik, — Zaj. — Elnök csen­get.) A földmívesmunkát sokan otthagyják, pedig az egy megtisztelő és becsületes munka. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Aki ott nem keres, az ipari munkában ugyan pénzt ke­reshet, de alapot, földet nem keres. Tudják ezt az urak magukról, akik nem földmívesek, hogy pénzt ezrekremenőleg keres­hetnek, de a pénz elkopik, elmegy, ahogy jön, de a föld megmarad a paraszt lába alatt. Ez az alap és minden becsületes ember, aki a föld­míves mesterséget megtanulta, ahhoz ragasz­kodjék és ne jöjjön Budapestre. Budapesten összetömörölnek, kiáltoznak a munkanélküli­ségről, pedig most már jön a kapálás, fel kell minden búzaföldet szántani, de nem lesz, aki a tengerit kapálja. Hiába mondjuk ezeknek, hogy menjetek vissza kapálni, nem jön az vissza Budapestről, van annyi esze. Pedig aki itt marad, az elmegy a henteshez és szalonnát vesz, de aki otthon a tengerit kapálja, annak jut 20— 30—40 mázsa és a kapálás után két-három disz­nót is felhizlalhat, a saját kicsiny tanyáján úr, mert minden nap vághat belőle. Bocsánatot ké­rek ezért a kitérésért, ésak arra akarom kérni a magyar kormányt, hogy ne adjon ilyen hosszú, szabad pórázra eresztett politikai programmot egy gazdasági miniszter. En szeretem a minisz­ter urat, mint embert, de ebből az egész ország­ban nem érti meg a valót senki. Miből áll a dolog? Az forog most szőnyegen, hogy búzánkat versenyképessé tegyük. A gazdasági miniszter­nek azt kellett volna mondania tegnap, hogy legyen az ország nyugodt, mert az export-kérdést megoldja, a kereskedelemügyi minisztert pedig fel fogja kérni, hogy a szállítási díjakat, a tari­fákat lejjebb szállítsa. (Malasits Géza: Ingyen vigyék a búzát!) Nem ingyen, nem kell nekünk a kereskedelemügyi miniszternek egy fillérje sem, de ha ilyen vámtételek jönnek, akkor az nagyon megdrágítja az árut. Még egy dolgot kívánok felemlíteni. (Hall­juk! Halljuk! a jobboldalon.) Itt van a szénkar­telL Ismerem. Nem árulom el annak a nevét a kereskedelemügyi miniszter úrnak, akiről be­szélek és aki miniszteri támogatással árulja a szenet. Az ő útján kaptam télen egy vagon, 150 mázsa szenet. Egy hónap óta ott van az udva­romon. Kérdezem ott az irodában, hogy mit akarnak evvel a szénnel, ez nem használható, két pengő a bányában, azután ehhez jön a fuvar­költség. Ezt nem tudom éppen most, hogy meny­nyi, de duplája. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) • Ez a szénbánya miniszteri támogatással van ellátva. En felhívom a mérnököt, aki ezt a bá­nyát kezeli és azt mondom neki, ho^y uram, amit adtál, vedd vissza, ott van, hasznaid, ahogy akarod! Azt mondja rá a mérnök, hogy kérem, képviselő úr, tőlem nem vett szenet. Az úr adta el. Azt mondta, hogy ők hajlandók perbe menni. En is egy magyar paraszt vagyok azok közül, aki az ügyvédeskedést lelkem mélyéből gyűlö­löm. (Elénk derültség és taps a jobboldalon.) Tisztában vagyok azzal, hogyha két fiskálist felfogadunk, akkor azok megberetválnak ben- ' 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. nünket. (Derültség és taps jobbfelől.) Így tehát inkább fizetek. A szén hadd heverjen ott töltés­nek, mert töltésnek van ott, mindenkinek meg­mutatom; töltés legyen belőle, de per nem lesz belőle! (Élénk derültség.) Ez az igazság. En a kereskedelmi miniszter úrnak figyelmébe aján­lom az ilyen dolgot. , Kartell, utálatos kartell, gyűlöletes kartell, mindet meg kell szabályozni! Nekem nem sza­bad mást becsapnom és ha a törvény alól ki tudnék is bújni, erkölcsi kötelességem, hogy embertársamat be ne csapjam s ezzel a szabály­lyal mindenkinek kell élnie. Ha ez valakinek nincs benn a lelkiismeretében, azért van a tör­vény. Éppen a kereskedelmi miniszter úrnak ajánlom a figyelmébe azt, hogy az ilyen dolgo­kat akadályozza meg. Ezt az esetet elmondot­tam, de ez ne legyen példa, mert a fontos csak az, hogy ahogy ezt csinálják, csinálja ugyanazt más is, és olyan árért adják el a szenet, ahogy az lehetséges. Vannak azonban más dolgok is még. Felhozták itt az útkérdést is. Megyénkbeli dologról van szó. Bár nem szép dolog, hogy ide­hozom, de el kell mondanom még valamit, ami a kereskedelemügyi miniszter úrhoz is és a bel­ügyminiszter úrhoz is tartozik. A múltkor a közigazgatási törvényjavaslatnál nem szólal­tam fel, mert hiszen a beszédem vágós. Nem szeretem, de el kell azonban mondanom most a kereskedelmi miniszter úrnak ebben az alkalmas pillanatban. Szó van itt két vármegyéről, ame­lyet egy csatorna választ el egymástól. Ez a csatorna az úgynevezett Hortobágy—Berettyó­szabályozási Társulat csatornája. (Forster Elek: Vízlevezető csatorna?) Vízlevezető csa­torna, amely Szabolcsból hozza a vizet a Kö­rösbe. Ez a csatorna a Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyét Békéssel összekötő országutat át­vágja, azonban ennek az átvágásnak gazdája nincs. Nincs meg a két vármegyében sem a haj­landóság, hogy a megyei utat kiigazítsák és hidat csináljanak rajta, mert ők olyan tekin­télyesek, annyira erkölcsi magaslaton állanak, hogy ezt nem tehetik meg. Ez a csatorna Karcag határán megy keresztül. Mi 130.000 pengőt szál­lítunk Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyébe, de nem is ennyit, hanem többet, csak úgy kereken mondom, hogy 130.000 pengőt szállítunk be min­den esztendőben a vármegye közpénztárába. Ebből a minden esztendőben beadott 130.000 pen­gőből azonban nem jut egy fillér sem az átvá­gás hídjának kiigazítására, nem jut sem Békés­től, sem Jász-Nagy-Kun-Szolnok vármegyétől, sem a Hortobágy Társulattól, amelyet duplán fizetünk meg. Nem tudom, milyen százalékban fizetünk... (F. Szab Géza: Ez nem a belügy­miniszter úr hatáskörébe tartozik, hanem a földművelésügyi miniszter úr^ hatáskörébe.) Ez két vármegyének a dolga, tehát a belügyminisz­terhez tartozik. Különben mellékes, itt hozom fel a parlament színe előtt és ha most a kereske­delmi miniszter úrhoz^ beszélek, bocsánatot ké­rek, ha nem a tárcájához tartozik, de fel kell már egyszer hoznom, hogy nem korrekt és nem kóser ^Derültség.) az ilyen munka, nem korrekt a közigazgatás szempontjából, hogy ott van az a híd és életveszélyes állapotban van. Odaát Békésben van egy 30 éves terep, négy kilométernyire a karcagi határhoz közel levő csatornához. Oda nem lehet közlekedni. Vállon hordják át a holmit. Itt van az előadó úr, aki igazolhatja ezt. (Temesváry Imre elő­adó: Ügy van!) Két vármegyének nincs annyi ereje, hogy ezen változtasson, azért hozom fel. Akárkihez, akármelyik minisztériumhoz tarto­zik, de ne méltóztassék, kegyelmes uram, ilyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom