Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-285
10 Az országgyűlés képviselőházának 285. ülése 1929 április 30-án, kedden. miányzatnak és ennek kapcsán a törvényhozásnak sem eltekintenie attól a szempontból, hogy bizonyos prémiumokat kell adni azoknak r az adózóknak, akik hamarább, illetve idegében fizetik le a közterheket. Éppen azért a rendelkezéls a következő. Az együttesen kezelt adókra vonatkozóan van egy különös rendelkezés, amely ä kurrensadók fizetésénél megengedi a havonkénti részletekben való fizetést, ami eddig tudvalevően nem volt megengedve. Az általános rendelkezések pedig — így kategorizálunk — ketté vannak választva a szerint, hogy az adóelőírás a 200 pengőt meghaladja-e vagy nem. Ha meghaladja, akkor az a szabály, hogy három hónapon belül történő fizetésnél megvan a 6%-os kedvezmény, azontúl van csak meg a 12%-os kamatfizetés. A kisebb adózók kategóriájánál — és itt már aláhúzom a szociális szempontot — egészem más számítás van, amennyiben ezeknél az év végét veszik figyelembe, és amennyiben az év végén^ az előírt adók íe vannak törlesztve, — egy tízszázalékos marge-ot kivéve — ott megengedj a törvényjavaslat a 6%-os kamatszámítást és csak az ennél kedvezőtlenebb fizetéseknél írja elő a 12%-os késedelmi kamatot. A fogyasztásiadók természetével tulajdonképpen ellenkezik a késedelmi kamat, ezeknél inkább csak hitelezésről lehet szó. Éppen azért a törvétnyjaavslat egy felhatalmazás formájában oldja meg a kérdést, amelyet a pénzügyminiszternek ad ebben a kérdésben. Az illetékeknél a szabály általában analóg az adókéval, hogy tudniillik három havi fizetésig 6%-os a késedelmi kamat, és csak azontúl írja elő a 12%-os késedelmi kamatot. A részletfizetések elszámolásánál az érdekképviseletek régóta sürgették már azt, hogy lehetséges legyen az, hogy amikor valaki befizet egy konkrét Összeget, az necsak a kamatra, hanem a tőkére is számíttassék. Itt nem lehetett az eddigi szisztémától eltérni azért, mert annak fontos eljárási okai vannak, és a kamatszámítást is rendkívül komplikálttá tenné az érdekeltség ilyen irányú kérelmének teljesítése. Éppen azért megmarad az az elv, hogy a fizetések elsősorban kamatra számíttassanak. Egy kivételt tesz a javaslat, és ez tulajdonképpen az érdemleges újítás a vonatkozó 10. §-nál, hogy tudniillik ha valakinek a múlt évről is van adótartozása, a részletfizetések elsősorban a múlt évi tőke- és kamattartozásra számolandók el. Ez olyan intézkedés, amelyet érdemben kifogásolni nem lehet. T. Ház! A 12. § szól a szolgálati illetmények és ellátási díjak letiltásáról. Ez egy másodrendű kérdés. Csak arra vagyok bátor utalni, hogy itt a bizottság kénytelen volt a szakaszt kiegészíteni egyrészt abból a szempontból, hogy biztosítsa a törvényes gyermekek tartási jogát, másrészt pedig azért, mert a miniszter úr által benyújtott szöveg nem számolt azzal, hogy közben az igazságügyminiszter úr által benyújtott hasonló törvényjavaslatot immár mindkét törvényhozás elfogadta, és abban már provideálva van a pénzügyőrségre vonatkozó rendelkezés is, amely ennek a szolgálati illetmény letiltását rendezi. Ennélfogva szükséges volt, hogy a régi adóösszeírásnak a pénzügyőrségre vonatkozó részét kihagyjuk. T. Ház! Következnék a 15. §, amely szintén fontos rendelkezés, és amely abból indult ki, hogy az adófelszólamlási bizottságnak eddig is meg volt a jogköre a^ tekintetben, hogyha valamely ügyet fellebbezés folytán hozzá hoztak, a fellebbezésen túlmenőleg is foglalkozhatott az illető konkrét üggyel. Miután vitás volt az, hogy vájjon ez a jogköre megvan-e a közigazgatási bizottság adóügyi albizottságának, valamint a pénzügyigazgatóságnak is, ez a szakasz, imég pedig a bizottság által kodifikatórius szempontjából szabatosabban megfogalmazott szövegben kimondja ezt erre az utóbb említett két másodfokú adóügyi szervre is. Az adóügyi jegyzők önálló hatáskörének megszűntetését illetőleg a miniszteri indokolás rámutat arra, hogy az a szisztéma nem látszott kedvezőnek és igen gyakran személyes súrlódásokra is adott alkalmat. Éppen azért a bizottság helyesnek találta az önálló hatáskör megszűntetését, és amennyiben ezt a szakaszt máskép szövegezte, annak tisztán csak^ az volt az oka, hogy nem akarta azt kodifikálni, mintha ez a működés tényleg a vezető jegyző tevékenységi ügyköréhez tartoznának, hanem tisztán csak azt akarta leszögezni, ami a javaslat intenciója is, hogy a vezető jegyző felelős az adóügyi jegyzőnek tevékenységéért. Igen nagyfontosságú szakasz a 16. §. Éppen ezért vagyok bátor erre a szakaszra különösen felhívni a figyelmet. ; Ez azokra a felszaporodott régi köztartozásokra vonatkozik, amelyekre nézve a miniszter úr már ^beszédében bejelentette a Leírásokat. Szükséges itt két kiegészítő, magyarázó kijelentést tennem, amely a pénzügyi bizottság tárgyalásai során is kifejzésre jutott s amely megegyezik a pénzügyminiszter úr álláspontjával. Nevezetesen egyrészt azt, hogy ezek a rendelkezések nem tisztán a természetes személyekre, hanem a jogi személyekre, társulatokra is kiterjesztetnek, illetve követendőknek tekintetnek; másrészt pedig talán azt is szükséges itt kijelentenünk, hogy ez a 16. § a több éven át felszaporodott adókat általában jelzi és nem mondja meg, hogy itt milyen^ adókat kell érteni, ennélfogva azt a liberális értelmezést akarja a kormány és a bizottság is adni — és ezt az előadói székből is hangsúlyozom — hogy ez mindennemű adóra kiterjed, nem tisztán azokra az adókra, amelyek a törvényjavaslat címében vannak felsorolva. Most már ezekután egészen röviden, hiszen végeztem a törvényjavaslat legérdemlegesebb részeivel, rátérek arra, hogy az a rendelkezés, amely a gyufakölcsön alapján nyújtott hosszú lejáratú kölcsönöknek végrehajtási ürivilégiumot ad, indokolást nem igényel. Talán csak a 19-ik §-nak azt a rendelkezését említem, hogy a földadóra vonatkozó rész csak a költségvetési év második felében lép életbe és pedig abból az okból, mert a pénzügyminiszter úr nem merte az egész költségvetési évre vonatkozólag vállalni a rizikót, amely a földadónak egész évre kiterjedő és az első szakaszban körülírt mérséklésével járna, éppen ezért azt javasolja, hogy ez csak a költségvetési év második felére, vagyis 1930 január 1-ével léotettessék életbe. Ezek voltak a javaslat lényegesebb rendelkezései. Merem állítani, hogy minden egyes szakaszában megvan a határozott jóindulat és az a szándék, hogy az adózó publikumon minden tekintetben segítsünk. Éppen azért, mint liberális irányban való adóváltoztatást, nyugodt lélekkel merem ajánlani a t. Háznak a javaslatnak úgy általánosságban,^ mint részleteiben való elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki feliratkozva nincsen . Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom.
