Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.
Ülésnapok - 1927-290
"Az országgyűlés képviselőházának csakis ilyen produktív el nem halasztható mun- , kálatokra, nem pedig luxusmunkálatokra. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Ugyanez az al- í kalom arra is, hogy a fagykár sújtotta vidéke- I ken az aratómunkálatoktól elesett munkásoknak munkát adjunk. A következő határozati javaslatot vagyok bátor benyújtani. (Olvassa): «Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók szabályozására,illetve azok kártételei ellen való védekezésre sürgősen terjesszen az országgyűlés elé törvényjavaslatot.» Azt hiszem, hogy ebben a csonka-bonka, nagyon szegény országban nem szabad luxuscikkekre egy fillért sem kiadni, hanem a végletekig kell takarékoskodni. Hagyjuk a befektetések és beruházások közül azokat, amelyek nem produktív célokat szolgálnak s nem a termelést, és nem a mindennapi kenyeret szolgálják, jobb időkre. (Helyeslés a .jobboldalon.) Ezen kívül csak egy célra szabad még áldoznunk és kell is áldoznunk és ez a kultúra. Mert ma ez az egyedüli fegyverünk a mi nagy szent igazságunknak kivivására. (Mozgás a jobboldalon.) Ha a pénzügyminiszter úr ezt a takarékossági élvet minden vonalon és minden alkladály dacára érvényre juttatja, lesz eredmény, s ismerve az ő egyéniségéit, intencióit s eddigi intézkedéseit, bízom benne, hogy érvényre is fogja juttatni mindezt s akkor az az optimizmus, amely az ő expozéján keresztül vörös fonalként keresztül vonul, de csakis ebben az esetben, igazolva lesz. r A költségvetés bizalmi kérdésnek tekintem, ezért általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadóim. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnöki: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Br. Kray István! Br. Kray István: T. Képviselőház! A háború, a forradalmak és s, 'kegyetlen trianoni békediktátum súlyos válságba sodorták szerencsétlen hazánkat. Ha visszapillantunk Magyarország ezeréves történetére, a magyar nemzetet a múltban ért csapások között csak kettőt találunk, amely méreteiben és Következményeiben a mostanihoz hasonló: a tatárjárást és a török hódoltságot. (Jánossy Gábor: A mai helyzet annál is rosszabb!) A történelmi mult e két nagy nemzeti katasztrófájának van azonban egy közös vonása: a magyar nemzet szerencsésen túlélte mind a kettőt, az összeomlást mindegyiknél az újraébredés a pusztulást a feltámadás követte. És talán ez a történelmi tanulság oltja belénk azt a rendíthetetlen hitet, hogy a trianoni békével sújtott csonka ország is fel fog támadni. Mert sem a jelenlegi külpolitikai helyzet, sem pedig hazánk mostani belső állapotai nem jogosítanak fel minket erre a remiélnyre. Be a történelmi példáik mellett van még egy körülmény, amely a jobb jövő iránt táplált reményt bennünk felébreszti és ez az a szilárd meggyőződés, hogy ügyünk igazságos és hogy az igazság végső diadalának előbb-utóbb be kell következnie! A kereszténység minden évben megünnepli a huôyétot, a Megváltó dicsőséges feltámadásának emlékét. A kereszténységneik ezt a legnagyobb ünnepét a negyvennapos bőjtnelkí, a ko- i Ç ülése 1929 május 8-án, szerdán. 177 moly magábaszállásnak, a bűnbánatnak napjai előzik meg. A mi szerencsétlen hazánk most örökös nagyböjtben él. De valamint az egyház bőtje is csak előkészület a húsvétra, úgy legyen ez a mi nagyböjtünk is előkészület a nagy magyar húsvétra: hazánk feltámadására! (Felkiáltások a jobb- es a baloldalon: Ügy legyen!) A mi szerencsétlen hazánk jelenleg három, talán egyformán súlyos kórban szenved. Az egyik szinte vigasztalan gazdasági és pénzügyi helyzetünk, amelyet a világháborúnak reánk nézve szerencsétlen kimenetele és a trianoni békeszerződés idéztek elő, a másik az erkölcsöknek általános lezüllése, amely a háború után CsonkaMagyarországon bekövetkezett, a harmadik pedig a közéleti erkölcs nagymérvű leromlása, amely egy idő óta állandóan nagyobb és nagyobb mérveket ölt hazánkban. Ez utóbbi ketíő már nem Trianon következménye, (Jánossy Gábor: Ez így van!) ennek mi magunk vagyunk az okai, de mind a három egymással okozati összefüggésben áll. Ha mi magyarok az elsőből keressük a kivezető utat, akkor először a másodikból és a harmadikból kell a nemzetet saját erőnkből kigyógyítanunk, (Ügy van! Ügy van!) mert én Magyarország teljes gazdasági és pénzügyi talpraállítását, Nagy-Magyarország feltámadását csak úgy tudom magamnak elképzelni, ha előbb minden téren visszaállítjuk a tiszta erkölcs uralmát és közéletünkből is erős kézzel kiküszöböljük mindazokat az eltévelyedéseket, amelyek abban az utóbbi időben kaptak lábra. A kormányra, az országgyűlésre és az egész magyar társadalomra e téren nagy feladatok várnak. Es én azt tartom legfontosabbnak, hogy ezek a tényezők a nagy feladatok teljesítésétől vissza ne riadjanak. Nekünk legelőször azokat a hibákat kell jóvátennünk, amelyeket a múltban talán jóhiszeműen, talán meggondolatlanságból, könnyelműségből, vagy engedve az illető kor uralkodó eszmeáramlatának, elkövettünk. A legutóbbi években nálunk mindinkább elhatalmasodó erkölcsi züllésnek legfőbb okát én a családi élet válságában látom. (Jánossy Gábor: Nyugati divat, nyugati erkölcs!) mert a család a társadalomnak és ezáltal az államnak is az alapj ci GS cl családi életnek mind általánosabbá váló szétzüllése magával ragadja az egész társadalmat, sőt az államot is. Es vájjon mire vezethető vissza az a bomlási processzus, mely a legutóbbi időben a magyar családot kikezdte 1 ? Szilárd meggyőződésem szerint a mi rossz házassági törvényünkre, amely a modern materialista felfogás szerint a házasság célját nem a családalapításban, a gyermeknevelésben és így a társadalom fejlődésének előmozdításában, hanem úgyszólván kizárólag^ a házasfelek egyéni érdekeinek kielégítésében látja. Hogy ez így van, azt a legjobban bizonyítják házassági törve nyünknek azok a rendelkezései, amelyek a törvény életbelépte előtt vallott felfogással szemben a házastársak elválását és az elvált házastársak újraházasodását annyira megkönnyítik. (Jánossy Gábor: A törvény jó, hanem az emberek rosszak!) A katholikus egyház az evangéliumból merített dogmája alapján a házasság felbonthatatlanságának elvi alapján áll és ha kivételes esetekben a házastársak különélését el is tűri, az érvényes házasságot kötött és elvált házastársak újraházasodását azonban semmiesetre sem engedi meg. Ez a magyarázata annak, hogy a múlt század utolsó évtizedében lezajlott egyházpolitikai harcokban a katholikus egyház szállt síkra a legerélyesebben az úgynevezett
