Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-290

170 Az országgyűlés képviselőházánál szabad szellemi értékeknek. Az a másik osztály, amelyre tömegénél, a termelésben elfoglalt szerepénél, a társadalmi jövendőnél fogva a szabad szellemi produktumok felvételében ennél döntőbb szerep vár, ez egyéneiben és tömegeiben egyaránt a legkétségbeesettebb küzdelmet vívja azért, hogy a kultúrának részese lehessen, de az elébe tornyosuló gazdasági akadályok olyan nagyok, hogy erre a kísérletére ezt a művész- és tudósmentést egyelőre belátható időn belül felépíteni nem lehet. A gazdasági bajoknak letagadhatlan súlya mellett azonban nem szabad, hogy a figyelmünk egy percre is elforduljon attól a jelenségtől, amely legalább is ugyanakkora és ugyanakkora súllyal érezteti hatását, nehezedik az alkotásra és az érvényesülésre, mint a gazdasági bajok. Ez az ok a jelen politikai rendszerünk, a kormányzati rendszer és ezt a hatást most már nemcsak a szabad szellemi produktumokra, a művész és a tudós alkotásaira, hanem az orvosi, ügyvédi és mérnöki pályára |s vonatkoztatjuk. Az az irányzat, amely politikai hovatartozás szerint méri a gazdasági előnyöket, • nem számíthat arra, hogy gazdasági állandóságára bazírozva mögötte ipar épülhessen fel, mert minden kedvezés, minden előnynyújtás hiábavaló, a tőke érzi azt, hogy a rendszer labilis, nem bocsátkozik nagyobb invesztíciókba, tudja azt, hogy a csalhatatlanul bekövetkező összeomlás ezeket a beépítéseket is maga alá temeti. Hiába minden! Mindaddig, amíg az egyik oldalon az egyke ellen hadakoznak, addig a másik oldalon valamilyen militarisztikus erkölcs nevében azon kell gondolkozniok, hogy a főiskolai numerus clausust kiterjesszék az élet gazdasági numerus claususára is, amíg ezeknek a belső ellenmondásoknak gyökerét nem fogják meg, amíg be nem látják, hogy a kevés megélő ember több érték, mint a sok nusztulásra ítélt, addig megoldhatatlan ez a probléma. Amig az egyik oldalon mindenkinek, aki kellő sapkát visel a fején, biztosítanak valami 80 pengős orvosi állást, a másik oldalon pedig nyitva hagyják a magyar falut a tüdő vész és a vérbaj veszedelmei számára, amíg az orvostól és a tanítótól egyformán fél a magyar latifundium, mindaddig megoldhatatlan a magyar orvosprobléma; amíg nincs földreform, addig nem dolgozik a magyar kultúrmérnök; amíg nincs építkezés, amíg az állami tőkék nemcsak a Csáki szalmája, hanem a Csáki muníciója is, addig nem dolgozik az építészmérnök; amíg a magyar államéletet nem alakítják át álomváros helyett reális teljesítménnyé, addig az egyetemi elbocsátó levél vagy a fix nyomorúságnak, vagy a szabad vergődésnek szegődményes levele. Az író nem írhat, a festő nem festhet, még a zenész sem zenélhet másként, mint konszolidációs ütemben, pedig minden nyomorúságon és minden gazdasági bajon túl akadna és akad is mindig olvasó, ha volna mit olvasni. Az olyan kivételes könyvsiker, mint például a «Szibériai garnizon», csak azt igazolja, hogy nagy hiba van nem az író, hanem a megíróttak körül; mert ha szabadj író előtt nincs is cenzúra, ezt a cen-zúrát annál kiadósabban érvényesíti a guvernementális kiadó, az, akinek például tankönyvrelációi vannak, akinek kiadói oeuvre-je miniszteriális cenzúra alatt áll, akinek vitális érdeke az, hogy az ő impresszumával egyetlenegy olyan sajtótermék ne születhessek meg, amely árt ezeknek a jó relációknak. így készülnek azután összefoglaló munkák az orosz és a magyar bolsevizmusról, így adatnak ki kormánypárti képviselők novellás- és verseskötetei, (Jánossy Gábor:. Egyet sem olvastunk! — Malasits Géza: 290. ülése 1929 május 8-án, szerdán. Amit senkisem olvas el. — Jánossy Gábor: Nem is jelenik meg, úgy álmodja ezeket. — Malasits Géza: Miniszterek beszédei! — Peyer Károly: Miniszterek beszédei, amelyeket hivatalból muszáj megvenni. — Malasits Géza: A szegény gyermekeket nyaggatják vele az iskolában! — Propper Sándor: Klebelsberg bölcsességei! — Malasits Géza: Pláne, amikor a most meglátogatta a Blutsverbandot! Megint két kötet születik ebből!) így lesz azután színházi válság abból, ha egy kiérdemesült politikai tényező, aki nem is pálfordul, hanem pálforog, előadásra alkalmatlan művet követ el. A cenzúra, a kormánynyomásra gyakorolt kiadói cenzúra ráfekszik az irodalomra, és mert az író élni akar, nyomdafestéket kíván, belefullad abba az élniakarásba, el kell vonatkoznia az élettől, el kell vonatkoznia attól, amit tőle az olvasó hallani szeretne. Bizantinus és gyenge lett még a legnagyobbja is, az irodalom konszolidálódott és a konszolidált író éppoly kevéssé kell az embereknek, mint a félhivatalos újság. Ha nem ilyen feltűnően, de ugyanez áll a festészetre és a zenére is. A fiatal festő a műkereskedő számára kénytelen giccseket festeni, a fiatal muzsikus ugyancsak konszolidált gondolatokat rögzíthet meg, ahhoz tehát, hogy itt felszabadulás következhessek be, hogy megváltozhassék valami, mindenekelőtt a lelkek felszabadulásának kell lejátszódnia, mert a rossz gazdasági élet nyomot hagy ugyan a politikában, de a rossz politika aláássa a gazdasági helyzetet. Ez a hivatalnokország ma kiveti magából a szabad intellektuelle és csak a diplomás hivatalnokokat, az udvari írót, festőt és zenészt tűri meg, de nem a reneszánsz-udvarnak, ennek az ugyan zsarnoki, de művészeti gondolatokban fennkölt udvarnak szolgálatát, hanem a középszerűségek életre-halálra való szolgálatát tűri meg csak, mert itt a lelkeken a konszolidációs középszerűség ül, itt hontalan a kvalitás, fizikailag és erkölcsileg egyaránt, már pedig a jog uralma vissza fogja hozni a jogászt, az egészség diadala meg fogja menteni az orvost, az igazi értelemben vett konstrukció pedig munkához fogja segíteni a mérnököt. A szabad gondolat feléleszti az írót, a festőt, a zenészt, a kutatás szabadsága ösztönző ereje és megélhetési forrása a tudósnak, itt ma törvények vannak, amelyek nélkülözik a jogérzetet, erkölcsi formák a népegészségnek szöges visszájára. ;Konstruktív irányzat alatt itt ma a múmiává me; redt semmittevést értik. Börtön vár itt. az új időknek új dalaira, amelyekkel a költő akar betörni, itt ma a legjobb esetben kinevetik azt, aki ecsetjét merész színbe meri mártani, a tudomány pedig hatalmas ugrásokkal közeledik visszafelé ahhoz, a korhoz, amikor elhangzott az eppur si muove, akkor sem büntetés nélkül. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) T. Ház, nekünk kellett foglalkozni ebben a vitában a szabad szellemi foglalkozásúak kérdésével, mert ezek egészen elmerülnek a maguk nyomorúságának apátiájában. A munkás, aki ezt a nyomorúságot már a békeévekben megszokta, lelkileg frissebb és jobban tud tiltakozni ezek ellen az állapotok ellen, ezért érezzük mi kötelességünknek, hogy mi szólaljunk fel ebben a kérdésben. Lelki frisseségünket, tiltakozásunkat természetesen nemcsak az Országházában, a költségvetési vitánál akarjuk elmondani, hanem odakint az országban is gyűléseinken, öszszejöveteleinken, amelyeken fel akarjuk tárni világos és őszinte képét annak a helyzetnek, amely itt van. Hogy ez mennyire sikerül ne-