Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

142 Az országgyűlés képviselőházának nyel, sem rendelettel, sem ellenkező intézkedéssel ezeket a jogokat megcsorbítani nem fogják. (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon.) A kisebbségek kérdésében tehát az utódállamok szuverenitásukról lemondtak, mert különben nem kaphatták volna meg a magyarlakta nagy területeket. Nagyon jól tudjuk azonban, hogy a nemzetközi szerződések nem egyszer csak hímzett takarói az erőszaknak. Kétes pontjaikat az erősek a maguk javára magyarázzák, sőt egyszerűen lábbal is tapodják a szerződést, ha érdekeiknek az meg nem felel. Aki példát akar erre, annak méltóztassék az octánsperre, az optánsper tanulságaira gondolni. (Úgy van! Ügy van!) Az igazság diadalát azonban siettethetjük és itt vár sorsdöntő feladat a kormányra és a társadalomra, (Ügy van! jobbfelől.) ha meg tudjuk értetni a világgal, hogy nem a véletlen állította ide a magyar nemzetet, hanem Isten rendelése, és ez ruházta fel egy nagy, világtörténelmi hivatással, amelyet helyette és az ő pótlása gyanánt egyetlen más ország és egyetlen más faj sem tud elvégezni (Igaz! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ez a nagy világtörténelmi hivatás nemcsak abban és nem is főleg abban áll, hogy a magyar a maga faji géniuszát méltóan tudja beleilleszteni az emberiség univerzális eszmeáramlataiba, hanem abban is állott, hogy a maga faji izoláltságával, földrajzi fekvésével és etnikai összetételével gátat emeljen az északi és déli szlávság áramlatai közé, amelyek egyesülése ugyanakkor az európai hatalmak egyensúlyát bontaná és bontotta volna meg. Történelmi hivatása ma abban áll, hogy a maga magasabbrendű államéleti kultúrájával a nyugati civilizációnak, a békének és rendnek őre és fentartója legyen, mint ahogy az volt évszázadokon át. Lássák már be a nyugati nagyhatalmak azt, hogy a magyar faj volt az egyetlen, amely a maga kohézis erejével államalkotó képességével a Duna völgyének és a Kárpátok medencéjének természeti és földrajzi egységét ezeresztendős közjogi egységbe tudta olvasztani. Ez a faj az egyetlen, amely éppen a maga faji elkülönítettségénél fogva sohasem volt és nem lehetett függvénye és úttörője idegen államok világhatalmi törekvéseinek. (Ugy van ! Ugy van !) Ez a faj az egyetlen, amely sohasem volt aknaásója és bombavetője germán, szláv, és latin fajok nagy világuralmi harcának. Lássák be, hogy a magyar faj ezt a nagy világtörténelmi hivatását csak akkor folytathatja, ha előbb nemzeti élete teljességének tetőfokára emelkedik, ha visszaölelheti keblére elszakított testvéreit. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobboldalon.) Lássák be ezt, amíg nem késő, mert véssék jól az eszükbe, hogy most dől el, itt dől el, Keleten dől el és főleg Erdélyben dől el: akarják-e továbbra is fenntartani a magyarság erős és biztos kezével a nyugati civilizációt, a rendet és tisztességet, vagy pedig szabad folyást akarnak engedni Nyugat felé a Balkán mérgező szennyének. (Ugy van! Ugy van! jobbfelől és a középen.) Minden lépés, amit kellő megfontoltsággal és komolysággal teszünk annak bizonyítására, hogy a nagy világégés nem hamvasztotta el nemzeti értékeinket, hogy államgazdasági életünk rendje, erkölcsi és kultúrfelsőbbségünk ma is képessé és méltóvá tesz bennünket nélkülözhetetlen világtörténelmi hivatásunk betöltésére, szélesíteni és mélyíteni fogja e hivatás általános felismerésének tudatát és siettetni fogja a keresztrefeszítés után a feltámadást. (Igaz ! tJyy van ! Élénk tetszés.) Minthogy pedig a költségvetés ennek a nagy célnak hatalmas és jelentős eszköze, teljes bizalommal a kormány iránt, azt általánosságban, a 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző: Farkas István! Farkas István: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársunk a trianoni szerződés kérdésével foglalkozott. Én is fogok evvel a kérdéssel foglalkozni, de nem azon a mesgyéo fogok haladni, amelyen a képviselő úr haladt, hanem mélyebben, ennek a kérdésnek a gyakorlati részére fogok nézni, és nem allegóriákat fogok zengeni itt, hanem rámutatok azokra a gyakorlati erőkre, amelyek megvannak s amelyek ismeretén és értékelésén keresztül eljuthatunk a trianoni sérelmek orvoslásához. (Zaj.) T. Ház ! Legyen szabad azonban mindenekelőtt néhány megjegyzést tennem a gazdasági «főminiszter» úrnak ma elhangzott beszédére. Két beszédet hallottunk ennél a költségvetésnél. Az egyiket elmondta a pénzügyminiszter úr, amikor beterjesztette a költségvetést, s áttekintést nyújtott beszédében a költségvetés ösezegeiről, megjelölve célokat és feladatokat, s hallottunk ma egy másik nagy beszédet, a kormány gazdasági miniszterétől, a főminisztertől, akinek az lett volna a hivatása és azt várta volna tőle mindenki, hogy kapjunk ma egy olyan gazdasági programmot Magyarország talpraállítására, amelyre mindenki büszkén fog tekinteni, és végre egyszer tisztán látjuk azt, hogy mi ennek a kormánynak gazdasági programmja, hogy milyen módszerekkel s hogyan akarja Magyarország gazdaságát rend behozni és elindítani az országot a haladás útján. Annak azonban, aki végighallgatta ezt a beszédet, szomorúan kellett megállapítania, hogy ebben a beszédben egyetlenegy új gondolat ebből a szempontból nem volt. (Simon András: Hát amit önök régen hirdettek, az mind rossz?) Bocsánatot kérek, mi nem csináltunk új főminisztert arra, hogy találjon ki nekünk új gondolatokat és nem vettük az államháztartást igénybe arra, hogy új gondolatokat termeljen, ellenben a kormány az állam pénzéből csinált egy főminiszteriumot, egy gazdasági minisztériumot, már a múlt esztendőben, amire nézve még önöket sem kérdezték meg. Ez a gazdasági minisztérium innen-onnan évek óta dolgozik azon, hogy gazdasági programmot adjon a kormánynak, de a kormány ezt a programmot nem hozta. A volt pénzügyminiszter úr csupán közhelyekkel operált, amelyeket már számtalanszor elmondott és amit tőle ismételten és ismételten halottunk; iparkodott szép képet festeni egyes gazdasági ágak kiemelésével, amelyeket ő úgy lát, hogy azokban javult a gazdasági helyzet, hogy emelkedett termelésünk és forgalmunk. Ilyen kicsiny szempontok azok, amelyekre felépíti a hiszékenységet, a reménységet, de nem adott átfogó programmot, sem iparunkra, sem kereskedelmünkre nézve, még kevésbbé mezőgazdasági termékeink értékesítésére nézve. Nem kaptunk konkrétumot, pedig a lapok heteken keresztül lanszirozták, hogy most járt Bud miniszter úr Olaszországban, körülnézett a világban, kilépett szűk látóköréből, hazajött és kész programmal fog a Ház elé jönni. Nem az én feladatom, hogy programmot adjak, de meg kell állapítanom, hogy előttem szólott Kenéz Béla t. képviselőtársam említett egynéhány új szempontot, amelyet sem a főminiszter úrtól, sem a pénzügyminiszter úrtól nem hallottunk. Kenéz t. képviselőtársam rámutatott egy pár termelési ágra, az ipari termelés racionalizálására, produktivitására s arra, hogy hogyan alakult át a termelés Németországban. Ezek kétségkívül megszívlelendő szempontok, de pl. délelőtt Bud miniszter úr