Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Az országgyűlés képviselőházának miniszter : Mind a kettőt kell csinálni.) Ezzel szemben mi történik, t. pénzügyminiszter úr ? Ebben az évben 100.000 pengő van beállítva ezeknek a gazdasági kis vasutaknak céljaira. (Weberle Sándor pénzügyminiszter : Ez csak alap!) Az Isten szerelmére, egyszer már csak el kellene indulni, hogy ezeket a kérdéseket megoldjuk! Ne méltóztassanak elfelejteni, hogy 10 éve méltóztatnak kormányozni ebben az országban, korlátlanul és kizárólag! Tíz év után fogjuk lerakni a gazdasági programmot 1 (Szilágyi Lajos : Hol lesz már akkor a technika! — Halljuk! Halljuk!) A mezőgazdasági termelés átalakításához ezeknek a tanyai vasutaknak vagy autóbuszoknak jelentősége óriási, nélkülözhetetlen. Amikor arról van szó, hogy egyfelől nem tudjuk megoldani a búzaértékesítés kérdését, másfelől pedig a kormányzati programm a miniszteri székekből a mezőgazdasági termelésnek értékesebb egyéb termékekre való átalakítása: hogyan lehetséges az, hogy egy ilyen fontos kérdésben egyszerűen szemben találom magam avval a kifogással, hogy, igaz, hogy csak 100.000 pengő, de ez csak egy alap. Miért alap, t. miniszter úr ? Miért nem elég fontos kérdés ez ahhoz, hogy ezt a pénzügyminiszter és a közgazdasági miniszter teljes erővel felkarolja ? Ugyancsak ebben a gondolatkörben mozogva, itt van a közgazdasági miniszter úrnak az a megállapítása, hogy át kell térnünk a baromfitenyésztésre, a haltenyésztésre, és hasonló termelési ágakra. T. Ház! Ha megnézem a költségvetést, azt látom, hogy a halászat fejlesztésére ebben az évben 20.000 pengő van felvéve, a tejtermelés fokozására, a baromfitenyésztésre, a méhészetre és a házi-iparra, amelynek fontosságát nem

( kell bővebben magyarázni olyan agrárországban, amelyben a munkáskéz munkanélkül áll — még a legszorgalmasabb is — féléven keresztül, 663.000 pengő van összesen beállítva ezekre a gazdasági célokra. (Zaj a baloldalon.) A halbiológiai intézetet nem vetlem be. Ha ugyanakkor azt látom, hogy a miniszterelnöki tárcánál rendelkezési alapra fel van véve az 1920—30. évi költségvetésben 476.000 pengő, a hazai kisebbségek támogatására 850.000 pengő, sajtóinformációs célokra 750.000 pengő, egyedül ebben a három tételben fel van véve összesen 2,760.000 pengő, akkor azt hiszem, nem veheti rossz néven senki, ha azt konstatálom, hogy hiába van programmja a gazdasági miniszter úrnak, olyan költségvetéssel, amelynek ilyen a szelleme és mórtéke, nem fogja megvalósítani a maga közgazdasági programmját. (Sándor Páí: Bravó! Úgy van!) Hogy egyébre ne mutassak rá, ezek még nem is olyan tételek, amelyeknél biztosak vagyunk abban, hogy a jövőben nem emelkednek. Az 1927/28. évi költségvetés eanél a három tételnél közel másfél milliós pengős emelkedést, hiteltúllépést mutat. Az 1927/28. évi költségvetés szerint a sajtónál mutatkozik 633.000 pengő, a hazai kisebbségeknél 539.000 pengő és a rendelkezési alapnál, horribile dictu, mert erre még nem volt példa, mutatkozik 396.000 pengős hiteltúllépés. Rendelkezési alapja van a külügyminiszter úrnak, közbiztonsági rendelkezési alapja a belügyminiszter úrnak, sajtóalapja a külügyminiszter úrnak 500.000 pengő és a külföldi hírszolgálatra külön 689.000 pengő. (Peyer Károly : Ingyen nem közlik le a kormányt dicsérő cikkeket ! Ezért fizetni kell!) Nehéz nekem egy órán belül kivennem a költségvetésből azokat a tételeket, amelyekkel végig igazolni tudnám azt az állításomat, hogy ennek a költségvetésnek a szelleme fogja lehetővé tenni a gazdasági miniszter úr programmjának megvalósítását. Itt vannak a dologi kiadások. Már említettem a kaszárnyák építését, de rámutat289. ülése 1929 május 7-én, kedden. 135 hatok a minisztériumok palotáinak építésére, fogadótermek építésére a belügyminisztérium számára, fürdőpaloták építésére ; rámutathatok arra, hogy a közszállításokban egyáltalán nincs keresztülvive elv, hogy a legolcsóbb ajánlattévő kapja meg a megbízást, és számos olyan eset van, amikor 60—80.000 pengővel drágább ajánlattevőt bíznak meg az építkezések keresztülvitelével. Mit méltóztatnak gondolni, mit jelent ez az összeg, ha összesíteni egy éven át? Rámutatnék a különféle szubvenciókra, amelyekkel szemben igen nehéz helyzetben vagyok. A pénzügyi bizottság ülésén felhoztam egy példát, amelyben kimutattam, hogy a külügyminisztérium hatásköre alá, illetőleg ügykörébe tartozó egyik vállalatnak 264.000 pengő szubvenciót utaltak ki, úgy, hogy maguk az illetékes hatóságok kénytelenek voltak vizsgálat során megállapítani, hogy ez a szubvenció soha könyvbe vezetve nem lett. annak felhasználásáról soha feljegyzés nem történt és még az illetékes miniszter, aki a szubvenciót adta, az is kénytelen volt kijelenteni, hogy annak felhasználása előtte ismeretlen. — (Strausz István: Hihetetlen!) Méltóztatnak azt hinni, hogy ilyen gazdálkodás mellett lehetséges lesz egy komoly közgazdasági programmot keresztülvinni ? Én a magam részéről, amikor egyfelől látom a külföld felé való fokozatos eladósodásunkat, látom a földnek megterhelését, látom évől-évre fokozottabb mértékben az inzolvenciák megszaporodását, látom a mi passzív kereskedelmi mérlegünket, azt mondom, hogy a mi bajunkat másképpen orvosolni nem lehet, mint ügy. hogy e költségvetés helyébe végre a kormányzat egy olyan költségvetést fog a Ház elé terjeszteni, amely arányban áll az állam teherbíró képességével és azokra a célokra veszi igénybe az adózóktól az adófilléreket, amely célokra szükséges, hasznos és nélkülözhetetlenül szükséges és hasznos. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ma divat lett beszélni optimizmusról és pesszimizmusról. Az igen t. pénzügyminiszter úr nagyon súlyos kritikát gyakorolt azokról, akik pesszimisták és azt mondotta, hogy a római korból való siratóasszonyokra emlékeztetik őt. Azt hiszem, tévedésben van a miniszter úr, mert Rómában nem igen volt divat a siratóasszonyok intézménye, ahogy én tudom, ez inkább szláv eredetű dolog. De nem ez a fontos. Siratóasszonyok, akárhol jelentkeztek, egyet mindig^ jelentettek, hogy baj és szerencsétlenség történt és én úgy érzem, hogy amikor ebben az országban egy ilyen pesszimista hangulat kezd úrrá lenni, ha semmi egyebet, a kormánynak egy konzekvenciát le kell vonnia, hogy felfokozott figyelemmel nézze a dolgokat, mert veszedelem következik. Ez az érzés, amire az igen t. pénzügyminiszter úr utalt, hangot talált a Nemzeti Bank jelentésében is. A Nemzeti Bank jelentése ezt mondja (olvassa) : «Azt a tömeglelki hangulatot, amely a gazdasági történések számottevő tényezője... Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Rassay Károly ... hallgatással mellőzni nem lehet, gyógyítására felületes orvoslás nem elegendő, az orvoslás csak a bajokkal való szembenézés lehet». Kénytelen vagyok beszédemet a házszabályok nagyobb dicsőségére befejezni, méltóztassék tehát megengedni, hogy több kérdésnek és a konzekvenciáknak elvetésével egyszerűen csak a végső konzekvenciát vonjam le. T. Ház ! Az a kérdés, hogy a kormányzat tud-e és hajlandó-e szakítani ezzel a mostani irányzattal, az a kérdés, hogy lehetséges lesz-e Magyarország államfőjét kiszabadítani abból az 1 izoláltságából, amelybe tíz évi párturalom mes19*