Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

132 'Az országgyűlés képviselőházának grammjában és ez a föld forgalmának teljes szabaddá tétele. (Sándor Pál: Ügy van!) Éveken keresztül követeltük erről a helyről, hogy szüntessék meg a föld forgalma körül fennálló korlátozásokat, mert ezt megköveteli a magyar föld hitele. Ezen a téren semmi sem történt, sőt úgy látszik, hogy ez olyan kényes kérdés, hogy a gazdasági miniszter urak nem is mernek hozzányúlni. De rámutathatok konkrét mulasztásokra is. Méltóztassék visszaemlékezni rá, hogy már évekkel ezelőtt beígérte a miniszterelnök úr a hitbizományi törvény reformját, de a megvalósulás stádiumába, úgy látszik, nem jut el, legalább a mai napig nem jutott el. (Peyer Károly: Csak fenyegetés volt! — Friedrich István: Az ellenzéknek kell, úgy látom, ezt a programmot is kidolgozni! Mennyi dolgunk lesz itt nekünk nemsokára. — Derültség.) Itt van a beruházások kérdése. Az igen tisztelt pénzügyminiszter úr elmondott beszédében, hogy a beruházások terén a legnagyobb óvatosságot ajánlja és az összegeket másra, mint közvetlen produktív célokra felhasználni nem szabad, (Baracs Marcell: Egészen «új» gondolat volt) A közgazdasági miniszter úr is helyeselt ennek a gondolatnak. Engedje meg a t. közgazdasági miniszter úr, hogy megállapítsam, hogy ezt a követelést mi éveken keresztül minden egyes költségvetésnél hangoztattuk a kormánnyal szemben (Friedrich István: Minden egyes akciónál!) minden egyes akciónál, minden egyes beruházásnál. (Friedrich István: Nem olyan akciókra gondoltunk ám, amilyenekről szó volt! — Baracs Marcel: Nem akciákra gondoltunk!) Hogy ezen a téren mi történt, azt hiszem, ezt nem szükséges bővebben illusztrálnom: beruházások címén elmentek hatalmas összegek vállalatok szanálására, kaszárnyák, kultúrházak építésére. Megengedem — a vállalatok és szövetkezetek szanálásán kívül — hogy ezeknek az épületeknek felépítése pillanatnyilag adott munkaalkalmat, — én tudom ezt és kétségbe sem vonom — azonban sohasem ismerem ^el azt, hogy a szociális szempontot a beruházásoknál a produktivitás szempontjával nem lehetett volna Összeegyeztetni, őszinte megdöbbenéssel hallottam ma, amikor a t. közgazdasági miniszter úr azt mondotta, hogy vannak üres állami épületeink, amelyeket nem tudom milyen célra akar felhasználni. (Zlinszky István: Polgári iskoláknak! — Friedrich István: Ezt a kultuszminiszter úrnak tessék mondani!) Akkor méltóztassék megállapítani és megmondani nekem, t. Ház, hogy ha nekünk ilyen üres épületeink vannak, hogyan lehetséges az, hogy derüre-borúra építünk új állami épületeket? (Bud János közgazdasági miniszter: A győri ágyúgyár! Teljesen üresen áll!) Megengedem, t. miniszter úr, de akkor azt a konzekvenciát vonom le, hogy miért kell nekünk a megmaradt kis hadseregünk számára jobbra-balra kaszárnyákat éníteni? (Simon András: Nem elég az, ami van!) Ezt ne mondja nekem a képviselő úr, mert nem fogja senki sem elhinni, hogy ennek a kis hadseregnek a jelenlegi kaszárnyák nem volnának elegendők. (Peyer Károly: Budapesten el lehetne helyezni az egészet, annyi van! — Csontos Imre: Kár feszegetni a dolognak ezt az oldalát!) Éppen azt nem engedem meg, t. képviselő úr, hogy olyan beállítása legyen a dolognak, mintha nekünk nem tudom én micsoda nagy hadseregünk volna és e miatt szükségünk lenne ezekre az építkezésekre. Ez nem áll, mert mi, igenis, el tudjuk helyezni és itt nem a hadsereg elhelyezése a probléma, hanem a kereseti lehetőségek biztosítása 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. a probléma. (Bogya János: Ügy látszik, a hadsereg a probléma!) T. Ház! Legyen szabad ezzel a megállapítással kapcsolatban felvetnem azt a kérdést, mi történt volna Magyarországon akkor, ha a beruházásokat valóban e szerint az elv szerint alkalmazta volna a t. kormány? (Strausz István: Erdélyi Aladár megírta, és mégis a túlsó oldalon ül!) Az igen t. államtitkár úr előadást tartott az egységespártban és megállapította, hogy az állam, a vármegyék és a városok 1218 millió pengőt ruháztak be a szanálás ideje óta. Méltóztassék elképzelni, hogyha ezt az összeget valóban produktív célra és a termelés felfokozására fordítottuk volna, mi történt volna ebben az esetben? En azt hiszem, valóban másképpen nézne ki a mi kereskedelmi mérlegünk. Az igen t. pénzügyminiszter úr valószínűleg azt fogja mondani, hogy fordítottunk postára... (Östör József: Vasútra!) — erre majd ki fogok térni, t. képviselőtársam, — hogy talán százegynehány millió pengőt fordítottunk erre a célra. Ne méltóztassék félreérteni! En tudom azt, hogy a kereskedelemnek, az iparnak, a termelésnek közvetlen haszna van abból, ha mi postavonalainkat kiépítjük, azonban nem ez az elsőrangú és elsőrendű fontosságú cél. Nekünk a termelésbe olyan helyeken kellett volna bevinni ezeket az összegeket, mint amelyeket ma jelölt meg az igen t. közgazdasági miniszter úr és ahol valóban a produktivitást fokozni tudtuk volna. Az államvasutak produktivitásának emelése természetesen fontos cél, azonban engedjen meg nekem a t. képviselő úr, ezt a beruházást nem ebből az összegből kellett volna eszközölni. Az államvasutak beruházására, igenis, a megfelelő hitelt kellett volna igénybevenni és olyan mértékben igénybevenni, hogy valóban a kivánt célt el is tudjuk érni. (Simon András: Ezt mondta a miniszter úr is!) Mikor mondta ezt, i képviselőtársam? (Simon András: Mai beszédében!) En azok közé tartozom, t. kén viselőtársam, akik feszült érdeklődéssel hallgatták a miniszter urat, de nem emlékszem erre. — Ezen a téren sem vethet tehát az igen t. miniszterelnök űr az ellenzék szemére semmit sem, nem mondhatja, hogy nem voltak^ gyakorlati ideái, mert ezeket a gyakorlati ideákat elmondottuk és ezek a gyakorlati ideák most mint nemzetmentő programmpontok jelentkeznek vagy a pénzügyminiszter úr, vagy a közgazdasági miniszter úr ajakán. (Csontos Imre: Megjárja az ország, ha egyik se válik be!) Elnök: Csontos képviselő urat kérem, ne szóljon állandóan közbe! (Malasits Géza: Van is Karcagon erőszak bőven! Jussík egy kis erőszak!) Malasits képviselő urat is kérem, hogy ne szóljon közbe! (Csontos Imre: Ez az igazság! — Malasits Géza: Majd beszélünk erről az igazságról!) Ismételten figyelmeztetem Malasits képviselő urat, méltóztassék az elnöki intelmet követni, mert kénytelen leszek erősebb rendszabályokat igénybevenni! Rassay Károly: T. Ház! Elérkeztem bizonyos következtetések levonásához. Nemcsak az volt a célom, hogy a t. miniszterelnök úrnak ezt az igazságtalan és a tényekkel harmóniában egyáltalában nem álló állítását cáfoljam. Még az sem lehetett feladatom, hogy az ellenzéki politika jogosultságát fejtegessem, Hiszen éppen a kormány programmjávai és ígéreteivel közös vonalakat állapítottam meg. De azonkívül is az én ellenzéki politikámat a t. kormányétól számos belső és külső politikai kérdés is elvá lasztja. Nekem ma nincs módomban ezeket kifejteni, hiszen a ferde helyzetet eléggé mutatja, hogy a közgazdasági miniszter úr a kormány