Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-289

Àz országgyűlés képviselőházának tást nyújtanak és így mindenesetre államház­tartásunk egyensúlyának további biztosítását is elő fogják mozdítani. Az állami kiadások előirányzása csupán az állami bevételek természetes fejlődése által ha­tárolt keretek között, mégpedig a legszigorúbb takarékosság szemmeltartásával történt és csak már meglévő intézményeink elkerülhetetlen szükségletei, valamint a közérdekből feltétlenül megvalósítandó feladatok vannak a kiadások között előirányozva. T. Ház! A költségvetés adatait a követke­zőkben leszek bátor ismertetni. Az állami köz­igazgatás összes kiadásai 920*8 millió pengő, összes bevétel 923 millió pengő, tehát a felesleg az állami közigazgatásnál 2'2 millió pengő. Az állami üzemek összes kiadásai 507'9 millió pengő, bevételei pedig 509'2 millió pengő, tehát a felesleg 1'3 millió pengő. Összevonva most már az állami közigazgatást és az állami üze­meket, a kiadások összege 1428'7 millió pengő, a bevételek összege pedig 1432*2 millió pengő. Az összes felesleg tehát 3'5 millió pengő, amely felesleget tudvalevően a pénzügyminiszter úr, miként azt expozéjában is kijelentette, arra kí­vánja felhasználni, hogy az állami alkalmazot­tak lakbérosztályába sorozását revízió alá vegye, ami nemcsak, hogy megnyugtató, ha­nem feltétlenül szükséges is, mert hiszen tudva­lévően 1908. esztendőben volt az utolsó ilyen lak­bérosztályba való sorozás, azóta pedig ezen a téren rendkívül nagy eltolódások következtek be és így ez a revízió az állami tisztviselők hely­zetén bizonyos mértékben mindenesetre javítani fog. (Platthy György: Nagy az aránytalanság!) Igen, nagy az aránytalanság. Éppen ezt akarja kiküszöbölni a pénzügyi kormányzat azzal, hogy különösen az ország határszélén lévő községekben és városokban a tisztviselői lakbéreket újólag megállapítja, azok­hoz a viszonyokhoz mérten, amelyek a háborús eltolódások következtében adódtak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha ennek a költségvetésnek kiadásait és bevételeit szembeállítjuk az 1928—29. évi költség­vetés adataival, úgy a helyzet a következőkép pen alakul. Az állami közigazgatásnál a ki­adások 53 millió pengővel, a bevételek 52 "7 millió pengővel, az állami üzemek kiadásai 17'9 millió pengővel, bevétel 19*2 millió pengővel emel­kedtek. A költségvetés berendezésének megfelelően különválasztva fogom az állami közigazgatást és az állami üzemeket ismertetni. Az állami köz­igazgatás bevételei az 1928—29. évi költségvetés­sel szemben, miként már említeni bátor voltam 52 "7 millió pengő emelkedést mutatnak, vagyis az emelkedés az egész állami költségvetésnek 6-1%-át teszi ki. Ezzel szemben, — igen érdekes rámutatnom — hogy az 1927—28. évi költségvetés, valamint az 1928—29. évi költségvetés között ez az arányszám még 15-5 volt, tehát tulajdonkép­pen a mostani emelkedésnek háromszorosa. Ez a körülmény is világosan bizonyítja, hogy a bevételek —• a jelentős adómérséklések figye­lembevételével — csupán csak a természetes és fokozatos fejlődésből várható többletek figye­lembevételével vannak előirányozva. A bevételi előirányzás realitását legjobban bizonyítja az, hogy az itt előirányzott 923 millió pengő bevétel 38'4 millió pengővel kevesebb, mint amennyi az 1927—28. költségvetési évben tényleg befolyt. A közszolgáltatási bevételek 6:4%-kai emelkedtek a múlt esztendővel szemben. A közszolgáltatási bevételek közül az egyenesadók, az illetékek, a fogyasztásiadók, a sójövedék és a dohányjövedék mutatnak egy bizonyos mértékű emelkedést, de 289. ülése 1929 május 7-én, kedden. III itt is bátor vagyok reámutatni arra, hogy az 1927—28-as tényleges bevétellel szemben ezek a tételek is több mint 26 millió pengővel kevesebb összegben vannak most előirányozva. T. Ház! Ezzel szemben a forgalmiadó bevétel a múlt évi előirányzattal szemben is lényeges csökkenést mutat. A vám jövedék bevételei a múlt esztendővel szemben változást mutatnak, amennyiben tudvalevőleg a kereskedelmi szerző­dések megkötése következtében most már emel­kedés nem igen várható, de reá kell mutatnom arra, hogy az 1927—28. évi tényleges bevétellel szemben, a vámnál is 19*5 millió pengő csök­kenés van előirányozva. Az egyenesadók elő­irányzásánál figyelembe van már véve a föld­adónak 25%-ról 20%-ra, vagyis a békebeli álla­potokra való visszahelyezése. Ez ebben a költségvetési évben, miután a földadó csökkentés 1930 január elsején lép életbe, négymillió csökkenést fog előidézni, a kö­vetkező években azonban már 8 millió pengővel csökkenti a földadó előirányzását. A jövedelmi­adónál a gyermekek számához igazodólag meg­adott további létminimumkedvezmény, amely különösen a többgyermekes családokra vonat­kozólag lényeges könnyítést jelent, valamint a házadómentességnek kiszélesítése szintén nagy­arányú köztehercsökkenést fog előidézni. Az egyenesadók közül a házadónál 2*2 millió pengő csökkenést idéz elő az a körülmény, hogy tud­valevőleg az 1929. évi II. te. értelmében a közsé­gektől befolyó házadónak 13 5 millió pengőt meghaladó része a bajba jutott szegény közsé­gek háztartásának segélyezési alapjába utalta­tik be, ennek következtében ez a házadó elő­irányzásából már ki van véve. Meg kell említe­nem még, hogy a törvényhozásban oly sokszor emlegetett társulati adó előirányzása ebben a költségvetési évben a múlt évvel szemben 5 mil­lió pengő emelkedést mutat. Hogy pedig az előbb említett tetemes összeget kitevő adómér­séklésekre irányuló intézkedések figyelembe­vétele mellett mégis a bevételek az egyenesadók­nál emelkedtek, ez egyrészt adórendszerünk egészséges irányú fejlődésére, másrészt arra vezethető vissza, hogy a tulajdonképpeni közte­herviselés az egyenesadók irányában egy igen helyes eltolódást mutat. Az illetékek, az illeték­köteles fogalom, valamint az adásvételi szerző­dések növekedése következtében — az illetékek mérséklésére vonatkozólag kiadott újabb mér­séklő rendelkezések ellenére — a múlt évivel szemben egy 15 milliós növekedést mutat, itt is azonban meg kívánom jegyezni, hogy az 1927/28. évi tényleges bevétellel szemben 8 milliós csök­kenést látunk. A fogyasztásiadók növekedése mindenesetre gazdasági életünk fejlődésével kapcsolatosan a fogyasztás emelkedést mutatja. A szeszadónál 5 millió, a söradónál 2 millió az emelkedés, de különösen kiemelendőnek tartom a cukoradónál jelentkező 11 millió pengős emel­kedést, amely mindenesetre a cukorfogyasztás­nak a legszélesebb néprétegek közt való elterje­déséről tesz tanúságot. Ugyancsak a fogyasz­tásiadók növekedését jelenti a sójövedék 2 mil­lió pengős, a dohányjövedék 8 millió pengős bevételi emelkedése, amely utóbbi nemcsak a dohány fogyasztás növekedéséből ered, hanem a dohánytermelési területek megnövekedésének is eredménye. Különösen tkiemelendőnek tartom a for­galmiadókkal kapcsolatban a kormánynak azt a törekvését, hogy az adóterheket az egyenlő és arányos elbánás révén összhangba hozza úgy a polgárság, mint a gazdasági élet teherbíró képességével. Az általános forgalmi­adó körében a fázisrendszer kiszélesítése, vala­16*

Next

/
Oldalképek
Tartalom