Képviselőházi napló, 1927. XX. kötet • 1929. április 30. - 1929. május 17.

Ülésnapok - 1927-288

92 Az .országgyűlés képviselőházának szert, aki bármilyen úton és módon olyan területen épít magának házat, ahol már csatornázás és közművek vannak, az részesül ebben a kedvezményben, azonban azok a nincstelen Jánosok, azok a szegény, azok az apró kisiparosok, azok a munkások, akik kiszorultak a város külső részére, azok a kis apró hivatalnokok, magán- és köztisztviselők, azok ennek a törvényjavaslatnak nyomán elesnek ettől a kedvezménytől. A helyzet tehát két irányban van megnehezítve. Meg van nehezítve az, hogy apró szegény kisemberek összekuporgatott vagyonukból építve, állami kedvezményhez, illetőleg adómentességhez jussanak, a másik oldalon ezáltal viszont meg van akasztva a város fejlődésének lehetősége. Éppen azért én az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmét felhívom ós nagyon kérem, hogy amennyiben módjában áll, a javaslat 1. §-ának (2.) bekezdését akként módosítsa, hogy mindazok, akik a városi perifériákon, a külső részeken családi házakat építenek, ehhez a rendkívüli adókedvezményhez kivétel nélkül hozzájussanak. De szükségesnek tartottam, hogy felszólaljak azért is, meri a törvényjavaslat 6. §-a szerint (olvassa): «Felhatalmaztatik a pénzügyminiszter, hogy az olyan törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú városokban, ahol nagyobb terjedelmű és kiváló fontossággal bíró városrendezések azt szükségessé teszik, az illető város pontosan meghatározamdó területére ...» esetről-esetre ilyen adókedvezményt adjon. Én ezt ismét helytelenítem, mert ez olyan megszorítása a vidéki városok fejlődésének, amelynek áthidalása előttem e pillanatban szinte lehetetlennek látszik. Egyedül a pénzügyminiszter úr kezében van a lehetősége annak, hogy a 6. §-nak ezt a részét is módosítsuk. Nagyon kérem, tegyen az igen t. pénzügyminiszter úr most várt felszólalásában olyan nyilatkozatot a vidéki családi házak építtetői részére, hogy ezen megszorítás nélkül is megkapják mindazok a vidékiek, akik családi házakat akarnak építeni, ezeket az adókedvezményeket, mert ha a javaslat 6. §-át a javaslatban tervezett formában fogadja el a Ház, akkor a valóságban itt is az lesz a helyzet, mint amilyennel a fővárosban állunk szemben. Nem megyek messzire, csupán kerületemből említek egy példát, Pécs városát. Az igen t. pénzügyminiszter úr és t. képviselőtársaim is valószínűleg ismerik Pécs város fekvését, ismerik helyzetét és tudják, hogy Pécs városának van egy régi része, a budai rész, ahol apró dülledező házacskák vannak. Pécs városa azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a városnak ezt a részét kilakoltatja és modernebb építkezésekkel iparkodik beépíteni a városnak ezt a szép, gyönyörű fekvésű részét. Ezek az emberek így kénytelenek kihúzódni lassanként a város külső részére, ahol ugyanaz a helyzet, mint itt Budapest bizonyos perifériáin; nincs csatorna, nincs vízvezeték, nincsenek közművek. Ha a javaslatnak ez a szakasza így megmarad, akkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy ezek a pécsi kisexisztenciák, műhelyekben robotoló munkások, irodákban görnyedező kis magán- és köztisztviselők, kiskereskedők és kisiparosok, akik a maguk részére kis családi fészket akarnak építeni, elesnek ettől a kedvezménytől és így lehetetlenné válik részükre az építkezés, de lehetetlenné válik a városfejlesztés is. Én tehát tisztelettel kérem a pénzügyminiszter urat, méltóztassék felszólalásában megnyugtatni ezeket a kisembereket, akiket vidéken — ebben az esetben Pécsett — érdekel ez a kérdés, hogy megkapják 288. ülésé 1929 május 3-án, pénteken, ezt a kedvezményt, tehát megnyugvással fogadhatják a Képviselőháznak ezt a törvényalkotását. Legyen szabad még egy körülményre felhívnom az igen t. pénzügyminiszter úr szíves figyelmét. Az utóbbi időben ugyanis számtalan esetben jöttek hozzám Pécsről hadiözvegyek, hadiárvák azzal a kéréssel, segítsem őket ahhoz, hogy ők egy kis kölcsönt kaphassanak. Ezek a kisemberek száz négyszögöles telkeket vettek Pécs külső részén, azon a helyen, ahol Pécs most fejlődésnek indult, van pár pengőjük, de az kevés, azt kérik tehát, segítsem őket ahhoz, hogy állami kölcsönt kapjanak. Nagyon kérem tehát az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék lehetővé tenni, hogy azok, akik mindenüket feláldozták a haza oltárán, azok az özvegyek, azok az árvák, akik összekuporgatott filléreikből kis telket szereztek maguknak, könnyű feltételű állami kölcsönnel felépíthessék kis családi házacskájukat. Meg vagyok győződve róla, hogy ha a pénzügyminiszter úr ezt meg fogja tenni, akkor az az elismerés, amelyet a túlsó oldalról sokszor felesleges módon pazarolnak az igen t. pénzügyminiszter úr felé, megérdemelt módon fog kijutni neki ezektől az érdekeltektől. Befejezésül csak mégegyet. Ismételten bebizonyult, hogy az a sokat hirdetett köztisztviselői kölcsön sem az, aminek azt hirdették. Számtalan esetben előfordult, hogy köztisztviselők, apró kis emberek jöttek hozzám, akik az állam szolgálatában töltöttek hosszú évtizedeket, nagy családjuk van, de fizetésük kevés. Ezek arra számítottak, hogy majd ők is kapnak állami kölcsönt, amiből felhúzhatnak négy falat, aSiol öreg najaikat eltölthetik családjukkal és gyermekeikkel. Ezek beadták kérvényüket a népjóléti minisztériumhoz, a népjóléti miniszter úr véleményezés végett átküldte a pénzügyminiszter úrhoz s a pénzügyminisztériumban ott feküdtek az akták. Az illető köztisztviselők várták és várják, hogy az állami kölcsönt megkapják, de végül, amikor idő multával sem kapták meg, feljöttek hozzám és kérték a segítségemet. Elmentem velük a pénzügyminisztériumba s a legnagyobb meglepetésemre a válasz elutasító volt, nem egy, de sok esetben. A pénzügyminisztérium elutasította a köztisztviselők kérelmét azzal, hogy «igaz ugyan, hogy ezek az urak már 15—20—25 esztendőt töltöttek az állam szolgálatában, de kölcsönt nem adhatunk nekik, mert nem hoznak két jó kezest, akik vállalják értük a felelősséget.» Mélyen t. pénzügyminiszter úr, ha kezeseket kér a köztisztviselőtől, attól az apró kis embertől, aki túlságosan szerény fizetéséből tartja fenn családját, s aki csak takarékossággal tudott egy kis telket szerezni, akkor illuzóriussá válik az egész állami kölcsön! (Eri Márton: A közvagyon sem Csáki szalmája!) Az igen t. képviselő úrnak könnyű, mert nincs ráutalva, futja bőségesen, hogy építhessen. Én azonban nem a képviselő úrról és nem a hasonló sorsban levő urakról beszélek, hanem azokról a szegény emberekről, akik nincsenek abban a boldog helyzetben, mint az- igen t. képviselő úr. (Éri Márton: Rosszmájúság!) Már megint rossz a májam? (Éri Márton: Ez rossz válasz!) De a szívem jó, azt láthatja a képviselő úr. (Derültség és zaj.) Mindezek után és alapján tisztelettel kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, méltóztassék az általam felsoroltak megnyugtatása érdekében megnyugtató kijelentést tenni. Egyébiránt, a jó útra térésnek első lépéseként, a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés jobb felől.)