Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-279
Az országgyűlés képviselőházának 2? átvette a fővárosi törvényből az 1924 : XXVI. törvénycikkből azt a megállapítást, amely jelenleg is a törvényjavaslat szövege (olvassa): «Összeférhetlenségi helyzetbe kerül a bizottságnak az a tagja, aki a főispánnál a törvényhatóság hatóságainál, vagy közegénél, üzeménél, vagy vállalatainál, saját, vagy más érdekében, mint megbízott, vagy képviselő pénzért, díjazásért, vagy bármilyen anyagi előnyért, vagy ellenszolgáltatásért eljár». A szöveg azonban ebben a formában sem preciz és teljes. Nem preciz és nem teljes azért, mert részben szúk, részben tág. Készben szűk ez a szöveg azért, mert kizárólag az ú. n. anyagi összeférhetlenségi eseteket állapítja meg és nem állapítja meg az erkölcsi összeférhetetlenség eseteit. Ezek közé az utóbbi esetek közé tartozik, hogy csak egy példát említsek, az, amikor egy bizottsági tag bizottsági tagságára való hivatkozással, vagy célzással olyan formán gerálja magát a törvényhatósági tisztviselőnél, — és ez vonatkozik különösen azokra a törvényhatósági tisztviselőkre, akik választás alá esnek — hogy ebből az az illető törvényhatósági tisztviselő fenyegetést, vagy pedig egyéb preszsziót vél joggal kiérezni. Teszem, — hogy ezt a példát tovább fejtegessem és mutassam — megtörténhetik az, hogy annál a bizonyos alispánnál, vagy polgármesternél az a bizottsági tag azért jár el, Ihogy persuavadeálja, hogy X.vállalatnak adják azt a koncessziót és erre ez nem hajlandó. Célzást tesz akkor a választásokra, megfenyegeti politikailag és egyébként. Ennek folytán ezt az erkölcsi összeférhetetlenséget, amelynek eseteire ezenkívül számtalan példa van, szintén tekintetbe kell venni, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! a baloldalon.) tehát idevonatkozólag tágítást kell végezni. (Zaj a jobboldalon.) Sajnálom, hogy be vagyok rekedve... (Hegymegi Kiss Pál: Kinn is lehetne csevegni!) Elnök: Az általános zajban és beszélgetésben nem hallhatók a szónok szavai. Újból figyelmeztetem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni és lehetővé tenni a tárgyalást. Tessék, képviselő úr, most már folytatni beszédét. (Györki Imre: Ha lehetne ilyen lármában!) östör József: Voltam bátor kimutatni, hogy ez a szövegezés mai formájában részben szűk. Nekünk nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi összeférhetetlenségre is súlyt kell helyeznünk. Ez a szövegezés azonban tág is. Az első, ami rögtön szembe tűnik az, hogy nem vette át ez a szöveg az 1924 : XXVI. tc.-ből azt a pótlást, amely abban van és ennek folytán disparitás lett volna e tekintetben a fővárosi és a vidéki városi és megyei törvényhatósági bizottsági tagok között. Ugyanis — de ez csak egy példa — a fővárosi törvényhatósági 1924 : XXVI. te. az ügyvédekre vonatkozóan az 1901 : XXIV. tc-el összhangban, amely utóbbi a képviselői összeférhetlenségről szól, megengedi azt, hogy az ügyvédek az ügyvédi rendtartás értelmében, hatóságok előtt a maguk hivatását gyakorolhassák. Ez a disparitás önmagában feltűnő volna. Lehetetlenség egv 6000 tagból álló testület jogait e tekintetben bifurkálni és különbözőképpen szabályozni, másképpen a székesfővárosban és másképpen a vidéken. De ez nem elég. Ez a szöveg nemcsak az ügyvédekre vonatkozik — nemcsak az ő nevükben kívánom a szöveget ebben az értelemben kijavítani-- és nemcsak reájuk nézve foglal magában téves megállapítást és téves'szövegezést, hanem másokra is. S hogy ezt teljesen megértessem a t. Házzal, kénytelen vagyok a szövegnek ezt a két-három^ sorát felolvasni. (Olvassa): «Aki a főispánnál . . . saját vagy más ügyében . ülése 1929 április 18-án, csütörtökön. 209 vagy érdekében mint megbízott képviselő pénzért, díjazásért vagy bármely anyagi előnyért vagy ellenszolgáltatásért jár el ...» Ennek a szövegnek értelmében például az az építőmester, aki egyúttal bizottsági tag is, nem járhat el a szolgabírónál vagy a városi tanácsnál, mint ipari hatóságnál és nem sürgetheti meg az összeférhetlenségi eljárás -. veszélye nélkül a reábízott építkezés kiadását, mert hiszen «ellenszolgáltatásért jár el», pedig az építőmester bizottsági tagoktól semmi körülmények között nem lehet azt kívánni, hogy ők azért, mert bizottsági tagok, mások részére ingyen építkezzenek s azt sem lehet kívánni, hogy amikor egyéb feltételeik megvannak, mondjanak le erről a közfunkcióról. Semmi sem annyira rikító e tekintetben, mint például a megyei törvényhatósági bizottság életéből vett következő eset, amely Hajós Kálmán t. barátomat bizonyára nagyon fogja érdekelni, minthogy Zala vármegye közügyei iránt állandó érdeklődést szokott tanúsítani. Alispánokkal beszélve, felhívták a figyelmemet valamire, azt mondván: Bocsánatot kérek, hogyan fogom beszerezni a megyei utakra a kavicsot? A kavicsot tudvalevőleg a megyei utakra az alispán rendesen a különböző uradalmakban szokta megvásárolni. E szöveg szerint ugyanis nem vásárolhatom meg, mert hiszen annak az uradalomnak tulajdonosa vagy tisztje ellenszolgáltatásért jön hozzám, sőt alkudozik is velem, azt mondja: a kavicsot olcsóbban adom, ha többet vásárolsz. Azt válaszolhatná erre valaki, — és volt is ilyen nagyon figyelemreméltó válasz — hogy nem lehet feltételezni, hogy egy zsűriben vagy összeférhetlenségi bizottságban az ilyen esetre kimondják az összeférhetlenség fennforgását. Idevonatkozólag azonban az összeférhetlenségi ügyek gyakorlatában rendkívül sajnálatos és szomorú sorozatos eseteink vannak éppen a képviselőházi összeférhetlenségi eljárásokból. Azt látjuk ugyanis, hogy éppúgy, mint mi, az ilyen összeférhetlenségi ügyek elbírálására felállítottunk egy juryt, itt is felállítanak majd egy juryt, mely többé-kevósbbé a politikus egyénékből alakul meg, de ezekben a jurykben gyakran, a legtöbbször hiányzik az alaposság, s az alaposság hiánya mellett ott lesz a felületesség. Hiszen ezeket az összeférhetlenségi juryket nyugodtan deklarálhatnám politikai esküdtszékeknek, az esküdtszékekre vonatkozólag pedig azt hiszem elég szomorú tapasztalata van még annak is, aki egyébként az esküdtszékek fenntartása mellett foglal állást. Ezekben a politikai esküdtszékekben, ezekben a jurykben a felületesség nagyon gyakran érvényesül a különböző politikai pártállások vagy barátságok szerint, úgy, hogyha valahol, akkor ezeknél a politikai esküdtszékeknél és juryknél nem lehet elmondani azt: si duo faeiunt idem, non est idem, mert látjuk, hogy ugyanazok az emberek teljesen hasonló eseteket másképpen bírálták el. (Buday Dezső: Sorsolással kell dönteni!) Azzal van tervezve. (Buday Dezső: A kisorsolás sok tekintetben megvéd!) A pártatlanságot igen, de hiszen az egésznek az összeállítása a véletlentől függ. Tekintettel arra, hogy az általános vitában ebben a kérdésben egyáltaláiban nem volt felszólalás, tisztelettel kérem az igen t. Képviselőházat, kegyeskedjenek megengedni, hogy az ebben a szakaszban foglalt súlyos rendelkezésekre való tekintettel beszédidőmet tizenöt perccel meghosszabbíthassam. (Helyeslés.) Elnök: E kérdés felett a Háznak kell döntenie. A képviselő úr azt a kérést terjesztette elő, 30*
