Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

88 Az országgyűlés képviselőházának , sék megengedni, hogy indítványomat pár szóval egészen röviden megindokoljam. A törvényjavaslat szövege úgy szól, a vallásfelekezetek közül a lelkészek képviseletét úgy kontemplálja, hogy a legnépesebb egyházközségek élén álló lelkészek által képviselteti őket a törvényhatósági bizottságban. Az én indítványom ezzel szemben az, hogy a vallásfelekezet képviselőit az egyházközség élén álló lelkészek maguk közül válasszák, tekintet nélkül arra, hogy a törvényhatóság területén választók vagy választhatók-e. Indítványomat azért nyújtottam be, mert sokkal megfelelőbbnek és különösen a törvényjavaslat szelleméhez sokkal jobban illőnek tartom, hogyha a lelkészek képviselőit nem quasi hivatalból állítjuk be a törvényhatósági bizottságba, hanem ha az egyházközségek élén álló lelkészek az illetőket maguk közül választhatják, máskülönben előfordulhat az, hogy olyan lelkészek állanak a legnépesebb egyházközségek élén, akik bármilyen oknál fogva soha nem törődtek a közügyekkel, értve ezalatt a vármegyei életet, abban részt nem vettek, ahhoz nem is értenek. Helytelen volna ha így quasi hivatalból küldenék ki őket, hogy az egyházközségeket képviseljék. Olyanok is vannak, természetesen kevesen, de akadhatnak, akik még a költségeket is sajnálják, hogy a vármegye esetleg távolabb fekvő székhelyét tribbször is felkeressék. Ennélfogva sokkal helyesebbnek találom azt, ha választás folytán kerülnének oda be. Az az ellenvetés, amit hallottam, hogy az odavaló lelkészt úgyis megválasztják, magában véve helyes, de nem ellenérv, t. i. ha az odavaló lelkészt a törvényhatóságba meg is választják az egyházközségek, az nem indok az ellen, hogy a nem odavalót beküldjük. A belügyminiszter úr az általános vita bebefejezésekor tartott beszédeben azt mondotta, hogy a vallásfelekezetek képviselete a kétszer kettő négy matematikai alapján van kiszámítva és ezen változtatni nem lehet. Az én indítványom ezt a matematikai kiszámítást nem érinti. Hallottam azt az ellenvetést is, hogy ellenkezik a katholikus egyház hierarchikus szervezetével, hogy a lelkészek maguk közül küldjék ki a képviselőket. Beszéltem több magasállású egyházi férfiúval, akik azt a felvilágosítást adták, hogy ők semmi akadályát nem látják ennek. (Rassay Károly : Nincs is!) Én tehát sokkal megfelelőbbnek tartom a lelkészeknek maguk közül való választását és ezért kérem indítványom elfogadását. Még egypár szót szeretnék szólni, mégpedig a tanítók képviseltetéséről. Amikor a belügyminiszter úr javaslata a szakszerűségi csoportba nagyon helyesen bevezette a vármegyei jegyzőegyesületek elnökének képviseleti tagságát is, akkor szükségesnek tartom és szükségesnek látom, hogy a falunak, a községnek másik faktora, a tanítóság is képviseletet nyerjen. (Helyeslés.) Az 1868-as törvény elrendelte, hogy minden vármegyei székhelyen úgynevezett Vármegyei Általános Tanítói Egyesületek létesíttessenek, ezek az egyesületek meg is vannak s ezekbe a különböző vallásfelekezetekhez tartozó községi é$ egyéb tanítók tömörültek s ha jól tudom, ezek az egyesületek 18.000 tagot számlálnak, tehát olyan nagy számot képviselnek, hogy ezek képviseletét feltétlenül szükségesnek tartom. Ezért tehát a tanítóság képviseletét melegen támogatom s egyben kérem, méltóztassék benyújtott indítványomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző : Kóesán Károly ! Kocsán Károly : T. Ház ! A bizottsági tárgyalások alkalmával már voltam bátor indítványomat benyújtani, hogy t i. a szakszerűségi kép'5. ülése 1929 április 11-én, csütörtökön. viseletnél 12. ponlként a lehető legszerényebb mértékben a tanítóság is bekapcsoltassék, A tanítóság a nemzet életében jelentős kultúrtényező, amely ma már olyan nagy mértékben gyarapodik munkában, hogy valósággal roskadoznak a vállai a munka alatt, de a nemzet érdekében nemcsak nem húzódik a hivatali kötelességteljesítés nagymértékének a legtökéletesebb szolgálatától, hanem bármi adja is elő magát — ami iskolánkívüli munkát is igényel, — a legnagyobb odaadással végzi ezt s szolgálja veJe a nemzet ügyét. A miniszter úr a törvényjavaslat indokolásában azt mondja, hogy igyekszik, mint alapelvet, úgy kimunkálni a képviseleteinek minden árnyalatát, hogy lehetőleg mindegyik bekapcsoltassék a vármegyei törvényhatóságba. Én ezt nagyobbrészt meg is találom ebben a törvényjavaslatban, megtalálom részint a szakszerűség, részint az érdekképviselet alapján. A miniszterelnök úr a mai nap folyamán tartott beszédében általános vonásokban ugyanezt az elvet vallotta, hogy akkor tökéletes és demokratikus minden szerv, ha abba lehetőleg mindenki bekapcsolódik. Amikor itt megtalálom a legkisebb rétegtől fel az örökös tagságig valamely formában minden rétegnek az érdekképviseletét, akkor konstatálnom kell, hogy egyedül csak a tanítóság maradt ki a szakszerűség képviseletéből. Én tehát nagyon kérem a mélyen t. belügyminiszter urat, ne tegye magáévá az eredeti szöveget, illetőleg ne kívánja ennek a társadalmi osztálynak kikapcsolását, hanem hagyja ezt nyitott kérdésnek, s meg vagyok róla győződve, hogy a Ház többségének bölcsesége szerény indítványomat magáévá teszi és a tanítóságot egy-egy személlyel az általa megválasztott legérdemesebbek közül legalább képyiseltetni fogja a vármegyei törvényhatóságokban. Ez az egy személy ugyan nem jelent sokat, de ez csak presztizs-kérdés : megbecsülése annak a nagy testületnek, amelyet az államhatalom és a társadalom minden vonalon igénybevesz. Ha már egyszer nem tudjuk anyagilag azt a nagy munkát értékelni, amelyet a tanítóság végez, ha a kultuszminiszter úr többszöri kijelentése szerint csak majd egyszer, ha a gazdasági helyzet javulása lehetővé teszi, tudjuk némileg rendezni a tanítóság anyagi ügyeit, akkor legalább az erkölcsi elismerésnek ezt a kis mértékét ne sajnáljuk már most sem ettől a nagy testülettől, amely maga is tornássza magát előre tudással, kultúrával és a munkának nagyobbmérvű végzésével. A törvényhozás bölcsesége tehát találja meg a módot a 12-ik órában, úgyszólván az utolsó percben és pillanatban, hogy a tanítóságot ha már máskép nem lehet, az általános egyesületek révén bekapcsolja a törvényhatóság életébe. Igaz, hogy megvan a másik mód is, hogy t. i. választás útján bekerüljenek a törvényhatóságokba s ilyenek közülük ma is szép számban vannak, mint méltóztatnak azonban tudni, nagyon nehéz a tanítóságnak kitenni magát a választásoknak saját községében, ahol pártok alakulnak ellene és mellette Ez nem kívánatos a tanítóság munkájának eredményessége szempontjából, mert ha győz, akkor is vannak haragvói, ha pedig alul marad, akkor szintén kellemetlen helyzetbe kerül a saját községében. Én tehát ez alkalommal a törvényjavaslat nyilvános tárgyalását is felhasználom arra, hogy ismételten felhívjam a miniszter úr nagybecsű figyelmét erre a körülményre és figyelmébe ajánljam : tegye tökéletesebbé ezt a törvényjavaslatot azáltal, hogy a kihagyott nagy, 16.000 tagot kitevő és közel húszezres létszámra felfejlődött tanítóegyesület bekerüljön a törvényhatósági bizottságba, minden vármegyében egy-egy