Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-275

Az országgyűlés képviselőházának 275. dalombiztosító Intézet kerületi pénztári választmánya kiküldötteinek száma csökkentessék eggyel. Az ilyen módon való megoldásban semmiféle sérelmet ezek az érdekképviseletek nem láthatnak, mert biszen nem abban van a lényeg, hogy egy négy-ötszáz tagú testületben egy érdekképviselet hány taggal vesz részt, mint inkább azon van a súly és a lényeg, hogy egyáltalában képviselethez jusson. Mert ilyen nagyszámú testületben a dolog érdemét tekintve nem fontos, hogy valamely érdekképviselet egy-két, vagy három-öt taggal jut-e képviselethez. Az ügyvédi kamarára nem lehet ez sérelmes azért, mert testvérkamarának enged át helyet, és ebben a körülményben én, aki magam is szerény funkcionáriusa vagyok egyik ügyvédi kamarának, nem sérelmet látok az ügyvédi karra nézve, hanem az ügyvédi kamarák részéről egy igen nobilis gesztust. A Társadalombiztosító Intézet kerületi pénztári választmányának kiküldöttei részére megállapított tagsági helyek számának ilyen módon eggyel való csökkentése pedig talán nem sérelmes azért, mert hiszen mai alakjában a Társadalombiztosító Intézet fiatal intézmény és egy ötven évesnél idősebb kamarának, intézménynek juttat helyet. Hogy Bács-Bodrog vármegye és Abauj-Torna vármegye képviselethez nem jutnak, illetve az ottlévő közjegyzői kamarának tagjai képviseletet nem nyernek, ennek oka egyedül az az elvi álláspont, amelyet a törvényjavaslaton végig keresztülvezetve látok, hogy a törvényhatóságokban elenyésző csekély érdektöredékek képviselethez nem jutnak. Ez tökéletesen azonos, egyenlő elbánás, az egyenlő elbánás pedig sohasem lehet igazságtalan és sérelmes. Ezért tisztelettel indítványozom, méltóztassék ezt a módosítást elfogadni. Elnök : Szólásra következik 1 Urbanics Kálmán jegyző : Petrovácz Gyula ! Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! Én teljesen osztozom előttem szóló igen t. képviselőtársamnak a közjegyzőkről elhangzott szavainak ama részében, amely a közjegyzői kar értékességéről szólt, mindamellett nem járulok hozzá ehhez a módosításhoz a következő okokból. A közjegyzők aránylag kis számmal vannak, egy-egy törvényhatóság területén három-négy-öt közjegyző van. Például Debrecen városában csak három közjegyző van, és ennek a három közjegyzőnek van már joga egy bizottsági tag kiküldéséhez. Micsoda fokozott pluralitás ez például a tanítókkal szemben, akik közül vannak a vármegyében négyszázan, ötszázan és egyetlenegy tagot sem tudunk velük kiküldetni. Pedig a közjegyzők általában vagyonilag jól szituált emberek, akik legnagyobbrészt a virilisek névjegyzékében is benne vannak, és ennek következtében ők, egyrészt mint virilisek, másrészt pedig annál a tekintélynél fogva is, amellyel egy-egy vármegyének vagy városnak közéletében szerepelnek, feltétlenül bejutnak és bejuthatnak akár száz százalékban is a törvényhatósági bizottságba. Ezzel ellentétben a tanítóknak nincs más módjuk, qua tanítóknak, a bejutásra, mintha számukra is megadnánk ilyen kamara-jellegü tagságot. Ha egyetlenegy tagot, egy reprezentatív tagot tudnánk a tanítóknak juttatni az érdekképviseletekben, ezt az igazságosság és a kar megbecsülése szempontjából sokkalta fontosabbnak és súlyosabbnak tartanám, mint azt, hogy az amúgyis jól szituált és amúgyis beválasztható közjegyzőknek adunk ilyen fokozottabb plurális választójogot. A tanítók egy helyének akadályát abban látja a belügyi kormányzat, hogy a tanítók nincsenek KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. ülése 1929 április il-én, csütörtöhön. 85 olyan formában megszervezve varmegyénkint és városonkint, hogy ez a testület — úgy, mint az Orvosszövetség orvosi kamara hiányában — egyegy bizottsági tag kiküldésére alkalmas grémiumot alkothatna. Ennek a grémiumnak megszervezése azonban csak párnapi munka. Ennél könnyebb nincs, mint egy ilyen vármegyei vagy városi hivatalos tanítótestületet megszervezni. Sok vármegyében és városban van is ilyen általános vármegyei tanítótestület, amely a felekezeti, állami, községi és egyéb tanítóknak együttes szervezete, úgyhogy ilyen tanítói szervezet létesítéséé tör vényjavaslat intencióinak megfelelően igazán nem okozna semmi nehézséget. Ha egy helynek valamely testület részére való juttatásáról van szó, én szavazatomat feltétlenül a tanítók mellett adnám le, nem pedig a közjegyzők mellett. (Helyeslés batfelől.) T. Képviselőház ! Az én módosításomat, amelyet ehhez a szakaszhoz benyújtottam, kizárólag a szakasz helyesebb értelmezése érdekében nyújtottam be a vallásfelekezeti vagy helyesebben lelkész képviselők arányszámának tekintetében. Azt mondja ennek a szakasznak a rendelkezése, hogy (olvassa): «Azok a vallásfelekezetek, amelyeknek hívei a törvényhatóság lakosságának aránylag csekély töredékét teszik, nem jutnak képviselethez.» Ez egy elasztikus mondat, és ezt az elasztikus mondatot legalább lefelé limitálni szeretném módosításommal, amely úgy szól, hogy (olvassa) : «A 4. § 2. bekezdésében levő «teszik» szó után szúrassék be: úgy, hogy az egy képviselőre eső hívők átlagos számának felét sem érik el.» Erre indít a javaslathoz mellékelt tabellának összeállítása, amely összeállításban nagyfokú aránytalanságokat látunk, nemcsak azokat, amelyeket már előttem Buday Dezső t. képviselőtársam a t. Ház színe elé hozott, hanem azt is, hogy vannak itt egyes vallásfelekezetek, amelyek csekély törtszámú, tehát az átlagszámnak felét sem kitevő lélekszám alapján is képviselethez jutnak. Csak három vármegyét fogok kiragadni ebből. Itt van pl. Somogy vármegye, ahol az átlagos lélekszám, amely után egy lelkészképviselő esik, 24.500, s ahol katholikusoknak 26.000 lélekszám után adnak egy lelkészképviselőt, a reformátusoknak pedig 29.000 lélekszám után — tehát ezek a határok mind az átlagon felül vannak — és ezzel szemben az izraelita felekezetnek 8.700 lélekszám alapján, tehát a 24.500-nak felét sem kitevő lélekszám alapján adnak egy lelkész képviselőt, úgyhogy 3 katholikus, sőt 3*1 református jut ugyanannyi lelkészképviselőhöz, mint egy izraelita. A második Békés vármegye. Békés vármegyében az egy lelkészre eső átlagos hívőszám 22.200. Itt a reformátusoknak csak 25.000 lélekszám alapján jut egy képviselő, ellenben a görögkeletieknek 8100 lélekszám alapján. Igazán nem tudom megérteni, hogy 8100 lélekszám alapján pont a görögkeleti vallásfelekezetnek kell egy lelkészképviselőt adnunk, háromszor annyi református hívővel szemben. A harmadik ilyen aránytalanság Vas vármegyében van. Vas vármegyében 22.000 az átlagos hívőszám, amelyre egy lelkészképviselő esik. A katholikusok itt 22-000 hívő után jutnak egy lelkészképviselőhöz, tehát az átlagnál jóval magasabb lélekszám után, s ugyanitt az izraelita felekezet 8.100 hívő után már egy képviselőhöz jut. (Györki Imre : A keresztény nemzeti kormány zsidó uralmat csinál ebben az országban ! Egészen bizonyos ! — Kuna P. András: Örüljenek neki!) Ezeknek az aránytalanságoknak eltüntetésére már az első novella készítésénél sem volt alkalmas a törvényjavaslat szövege, mert hiszen a törvényjavaslat szövege szerint azok a vallásfelekezetek, amelyek a lakosságnak aránylag csekély 13