Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-274

Az országgyűlés képviselőházának 2 lattal ezt a célt elérni és ezt a gondolatot szolgálni nem lehet. Ha önök, mélyen t. többség, csakugyan komolyan akarják legalább a külpolitika terén ezt az egységes álláspontot létrehozni, akkor önöknek elébük kell menni az eseményeknek és meg kell teremteni azt az alapot, amelyen ez a gondolat megvalósítható. (Scitoyszky Béla belügyminiszter: Akkor rossz úton jár a képviselő úr!) Rossz úton jár a kormány, abszolút rossz úton. Tudom és számolok azzal, hogy megint vádaskodásokkal fogok találkozni, íhogy megint azt fogják mondani és az motoszkál a miniszter úr fejében, hogy ez a külföldnek ,szól. Vegye tudomásul a miniszter úr, hogy nem a külföldnek szól. Vegye tudomásul, hogy ma nem lehet elzárkózni és ma nem lehet titokban ilyen antidemokratikus intézkedéseket végrehajtani. Ma a rádió korszakában mindenki mindent tud. Én az ország érdekében az ország közvéleményének beszélek és az ország javára és érdekében akarjuk mi ezt a veszélyt, ezt a csapást az ország felől elhárítani. Àz, hogy száz dolgozó polgárnak és munkásnak annyi joga legyen, mint egy vagyonos embernek, nem az az út, t. miniszter úr, amellyel a nemzeti egységet meg lehet teremteni, meg lehet alapozni. Sőt ennek a szakasznak c) pontja alapján kétszáz dolgozó munkás, polgár és paraszt ér annyit, mint egy vagyonos ember! Ez nem az az út, amely az egységet létrehozhatja. Csak nem méltóztatik elhitetni akarni a világgal, és az országgal csak nem akarják elfogadtatni az ország közvéleményével hogy ez az alap amelyre egységesen rá lehet helyezkedni? Sokkal többről is szó volna. Hiszen kérdeznem kell mikor kerül hát sor az ország demokratizálására mikor kerül az ország abba a helyzetbe, hogy az ország népe titkosan nyilatkozhassak meg a választásokon? Előre kellene menni, előre kellene egy-két lépést tenni, önök pedig e helyett folytonosan hátrafelé vonszolják az országot. Fábián képviselőtársam azt mondotta, hogy két ország van a világon, ahol nyiltan szavaznak. Ez a téves információ élt jó sokáig, most azonban meg lehet állapítani,— én egy könyvben olvastam — hogy Oroszországban titkos a szavazás. Magyarország tehát egyetlen országa a világnak, ahol nyíltan szavaznak. Oroszországban természetesen úgy szavaznak, mint ahogy minálunk szavaztak a múlt héten Mohácson, hogy szavazhat mindenki, akire akar, de jaj annak, aki nem a kormány jelöltjére szavaz, hanem szembehelyezkedik a főispán úr és az egész közigazgatás akaratával. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a 2. §-nál maradni; ez nincs összefüggésben a 2. §-szal. •

r Propper Sándor: A választójogról kell beszélnem és ez bizony összefügg vele. En tehát kérdezem, mikor kerül sor arra, hogy Magyarországról letöröljék azt a szégyenfoltot, hogy a világon egyedül áll a nyílt szavazati joggal? Ezt a kérdést fel kell tenni akkor, amikor látjuk, hogy nem előre akarnak bennünket vinni, hanem folyton hátrafelé hurcolnak. T. Képviselőház! A keresztény-kereszténykisgazda-, földmíves és polgári párt, miután fütyül a választókra, megengedheti magának azt a luxust, hogy Mammon istennek oltárt és szobrot állítson, az ellenzéki pártoknak azonban, amelyek a népképviseletet komolyan veszik, amelyek a iiép akaratát tolmácsolják és akarják érvényrejuttatrii, a legélesebben és a leghatározottabban kell tiltakozniuk az ellen, hogy ebbe a törvényjavaslatba belevigyék a l ülése 1929 április 10-én, szerdán. 37 vagyon előjogát, hogy itt száz vagy kétszáz dolgos munkásnak és polgárnak legyen annyi joga, mint egy gazdag embernek. Fel akarom vetni még egyszer a kérdést, hogy a Képviselőház pártjai miképpen állanak ezzel a szándékkal, ezzel a jogcsonkítással szemben. Az általános vita folyamán elmondott beszédemben felhívtam a keresztény gazdasági és szociális pártot és a kisgazdapártot, megkérdezvén őket, mi az álláspontjuk bizonyos kérdésekben, bizonyos nemcsak antidemokratikus, hanem egyenesen fasisztaízü intézkedésekkel szemben, amelyeket ebbe a törvényjavaslatba be akarnak vinni, nevezetesen mi a véleményük a virilizmussal szemben, amelyet ez a szakasz ír elő, s mi a nézetük a nők passzív választójogának elrablása tekintetében és más tekintetben. (Jánossy Gábor: Megadjuk, nem raboljuk el!) En erre kielégítő választ nem kaptam. Most pedig, amikor a javaslat gerincét, ezt a 2. §-t, amely a javaslat sorsát eldönti, tárgyaljuk, sem a keresztény szociális gazdasági pártnak hangját nem halljuk, amely pedig szeret tömegekre hivatkozni, sem pedig a kisgazdapárt tagjai nincsenek jelen, nem vesznek részt ebben a vitában és nem segítik visszaverni ezt a korszerűtlen merényletet, amelyet el akarnak követni az ország dolgozó munkássága és polgársága ellen. En ismét felhívom és felkérem őket, legyenek szívesek megmondani, — mert ennek igen nagy jelentősége és fontossága van, mivel az ország népe ezzel a kérdéssel foglalkozni fog, az ország népe ebben a kérdésben valószínűleg számolni és számoltatni fog — hogy evvel a kérdéssel szemben milyen álláspontot foglalnak el és mennyiben vesznek részt abban a harcban, amelyet mi folytatunk ennek a javaslatnak, illetőleg az önkormányzatnak a demokratizálásáért. Ha ők megtartják régi álláspontjukat, ha belehajtják nyakukat a reakciós kormányzat igájába és elfogadják ezt a joggyilkos intézkedést, ez is rendben van, ez is álláspont, ezt is tudomásul kell venni, akkor azonban ne álljanak ki a piacra, és ne prédikáljanak^ demokráciáról és ne prédikáljanak haladásról. (Meskó Zoltán: Nem is prédikálnak!) A javaslatnak ez a szakasza, amint mondottam volt, eldönti a javaslat sorsát. Ennek a szakasznak elfogadásával a javaslat nem a XX. századba, nem a nagy.háború és a forradalmak utáni időkbe való és nem a nagy tanulságok levonása következtében előállott demokratikus javaslat lesz, hanem a múltba visszakívánkozó és visszatekintő^ maradvány, amely szemben áll az ország közvéleményével, szemben áll a korszellemmel, amely tehát nem áll meg. En elhiszem, hogy a miniszter úr, a kormány és talán a többség is abban a jóleső érzésben és gondolatban ringatják el magukat, hogy megint csináltak valamit, ami a régi rendi Magyarországot apránként visszahozza. En azonban figyelmeztetem a mélyen t. túloldalt, hogy ez csak kísérlet ez csak gondolat, amely valóra nem válhat. Nagyon jól mondotta a világ egyik legnagyobb írója, Anatol France, hogy a kor semmit sem vesz tudomásul és semmit sem fogad el, amit nélküle és ellene hoztak létre. Már pedig ez az alkotási tervezet szemben áll a korral, ellensége, ellene van a kornak, a kor tehát ezt nem fogja tudomásul venni. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Ha az urak olyan biztosak a dolgukban, ám éljenek ebben a biztonságban, ameddig tudnak, de vegyék tudomásul azt is, hogy a kazánt túl6*