Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-284

Az országgyűlés képviselőházának 2 Házat: méltóztatik-e a második bekezdést az eredeti bizottsági szövegezésben elfogadni, szemben Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fog-adta el. A harmadik bekezdés meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki. A negyedik bekezdés eredeti szövegével szembenáll Farkas István és társai képviselő urak indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben Farkas István és társai indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el és Farkas István és társai képviselő urak indítványát elvetette. Az ötödik bekezdek eredeti szövegével szembenáll az előadó úr javaslata. Amennyiben az eredeti szöveget nem méltóztatnak elfogadni, akkor határozatképpen elfogadottnak jelentem ki az előadó úr által javasolt szöveget. Kérdem tehát, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni? (Nem!) így a Ház az eredeti szöveget elutasítván, az előadó úr által javasolt szöveget fogadta el. A hatodik bekezdés eredeti szövegével szintén szembenáll az előadó úr indítványa. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az előadó úr indítványával? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget elutasította és ezzel az előadó úr indítványát fogadta el. Következik a 77. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szakasz szövegét felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 77. §-t). — Feliratkozva nincs senki! Elnök: A szakasz meg nem támadatván, azt elfogadottnak jelentem ki. Hegymegi Kiss Pál: Kérjük az elnök urat, méltóztassék a szavazásoknál, amikor mi ellentmondunk, néha-néha a szavazást elrendelni. Elnök: A képviselő úr abszolúte semmiféle jogtól meg nem lett fosztva. Méltóztassék a 77. §-hoz hozzászólni. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! a 77. § a fegyelmi eljárás elrendelésére jogosult hatóságokat állapítja meg. E hatóságok felsorolása ellen nekem semjmi kifogásom n'ines; még az ellen sincs kifogásom, hogy a belügyminiszter úr a tanácsnokokat a régi jogállapotúkban hagyja meg. Elleniben kifogásom van — bár sajnálatomra indítványt nem nyújtottam be, — a 78. §-nak.:. Elnök: A 77. §-hoz kért szót a képviselő úr. Hegymegi Kiss Pál: A 77. § ellen nincs kifogásom: Elnök: Marad tehát az eredeti elnöki enunciació, hogy a 77. § meg nem támadtatván. azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a 78. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szöveget felolvasni. Urbanics Kálmán jegyző (olvassa a 78. §~L) — Buday Dezső! z Buday Dezső: T. Képviselőház! Ennél a szakasznál vonatkozásban maradok a 75. §-hoz, amelyben a rendbírságról volt szó. A rendbírsága* kiszabása esetén is a tisztviselőik állásipontját védelmeztem akkor, amikor azt mondottam, hogy megismételt esetben, amikor annak a tisztviselőnek condúite-listájára feljegyzik ezt a második rendibírságot, legyen jogorvoslatnak helye. Biztosítani akartam a tisztviselőt, legfőképpen azokat a kis tisztviselőket, akiknek igön sok felettes hatóságuk van, az ellen, hogy megismétlődő esetben sokszor — valh'uk be őszintén — sikanírozá^számb-i, menő ilyen krimeni az Ő jövő előrehaladásuk L. ülése 1929 április 26-án, pénteken. 4-29 tekintetében rájuknézve hátrányt ne jelentsen. Ezért akartam az elbírálást egy elsőfokon való jogorvoslathoz kötni. Nem voltam szerencsés. A miniszter úr nem

1 fogadta el álláspontomat. Ezért kísérletet teszek a fegyelmi eljárás folyamán ugyanezzel. Ha méltóztatik az első bekezdés 1, 2. és 3. alpontját elolvasni, akkor méltóztatik látni azt a sorozatot, amely valamely tisztviselő magatartásának elbírálásában valóban Damokles kardjaként áll felette: a kisgyűlés, a közigazgatási bizottság, a főispán, az alispán és így tovább, egész sora a felettes hatóságoknak, nem is említve a miniszteriális fórumokat, a belügyminisztériumot és a többi minisztériumot együttesen. 10—15 olyan felettes hatóságát lehet a jegyzőnek megnevezni, akiknek mindegyike részéről érheti az a baleset, hogy elrendelnek sok esetbeni nem megfelelően megalapozott vizsgálatot. A fegyelmi vizsgálat elrendelése ellen a legtöbb intézkedésben van preventíva: a fegyelmi vizsgálatot megelőző vizsgálat. Ha a fegyelmit megelőző vizsgálatot elvetjük, ha ez nincs és mindjárt a fegyelmit rendeljük el, akkor szerintem az illető tisztviselőt itt joghátrány érheti. Ezért voltam bátor beterjeszteni azt az indítványomat, hogy a fegyelmi eljárást elrendelő Végzés ellen első fokon, tehát egy-egy fokon való jogorvoslatnak legyen helye. Kérem indítványom elfogadását. Méltóztassanak még megengedni, hogy Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársamnak az imént elmondott szavaival kapcsolatban állásnontomat a következőkben vázoljam. En is ' a tisztviselő politikai függetlenségének az álláspontján vagyok. Számára éppúgy, mint bármelyik állampolgár számára megkövetelem a politikai függetlenséget, és védeni akarom^ őt ezzel kapcsolatban minden felettes hatóságtól eredő üldözéstől. Méltóztassanak azonban inegj engedni, de a nemzetállam szolgálatában álló köztisztviselő nem lehet nemzetközi. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) mert egy köztisztviselőnek az én megítélésem szerint hazafiasnak és államhűnek kell lennie, tehát egy tisztviselő olyan magatartást nem tanúsíthat, amely olyan pártiságot állapít meg, ahol az államhűség, a nemzethez való hűség vagy a hazafiság nem kritérium. Es ne vegye magára a szociáldemokratapárt, mert köztük is nem egvszer hangzott el hazafias és nemzethű beszéd és kijelentés. Nem egy szociáldemokrata társunk tett ily vallomást, hogy hazájához, nemzetéhez hű, annál inkább fel kell tehát állítani ezt a kritériumot a köztisztviselővel szemben, aki a nemzeti államot szolgálja. A nemzeti államnak szolgája csak a nemzethez hű pártokhoz tartozhatik és nem nemzetköziekhez. Visszatérve eredeti javaslatomhoz, tisztelettel kérem a miniszter urat, méltóztassék azt koncedálni, hogy miután a javaslat nem gondoskodik a fegyelmit megelőző vizsgálatról, legalább a fegyelmit elrendelő vizsgálat ellen legyen egyfokú jogorvoslatnak helye. Hisz nagyon egyéni és diszkrecionális megítélés alá tartozik az, hogy valamely elkövetett vétség rendhírsággal elintézhető-e, vagy hogy azt mindjárt fegyelmi útra kell terelni. Mi, tisztviselők nagyon jól tudjuk, hogy a tisztviselőt egész életén végig kísérik ezek az aprólékos dolgok, amelyeket ellene rosszindulatból nagyon sokszor fel lehet emlegetni. Éppen azért védem a tisztviselőket, és nem akarom conduitelistájukra feljegyeztetni az adatokat, amelyek