Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

416 Az országgyűlés képviselőházának 283. ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. ez az eset könnyen felmerülhet s valószínűleg fel is fog merülni. Én tehát nemcsak az elmélet okáért, hanem gyakorlati érdekből is, nemcsak a javasolt új 7-, hanem ezt a 8. bekezdést is hátrányosnak és károsnak tartom és ezért Páy István t. képviselőtársam javaslatát nem fogadom elElnök : Szólásra következik ? Héjj Imre jegyző : Gróf Szapáry Lajos. Gr. Szapáry Lajos: T. Ház! A magam részéről teljes mértékben csatlakozom mind Buday, mind Viczián t. képviselőtársam felszólalásához. Nagyon sajnálom, hogy Fáy István t. barátommal szemben, akivel a pártban és a bizottságban egyaránt mindig egy nézeten voltam, ha az auto nómiának valamely sérelmét véltük felfedezni, most szembe kell helyezkednem. De szembe kell helyezkednem javaslatával, mert itt tényleg az autonómiának lényeges sérelmével állunk szemben. A törvényhatóságok eddig is sérelmezték, hogy a belügyminiszter úrnak az utóbbi időben beleszólása volt abba, hogy visszatarthatnak-e valamely tisztviselőt, igen, vagy nemi Ezt most t. képviselőtársam javaslatával meg akarja rögzíteni. Javaslata mellett ugyan, eltekintve attól, amit ő mondott, fel lehetne hozni azt is, hogy bizonyos fokig szükség van arra, hogy a belügyminiszter bizonyos gyámkodást gyakoroljon a törvényhatóságok felett, ha tisztviselőiket vissza akarják tartani, mert bizonyos fokig ő felelős ezért, azt hiszem azonban, erre nincs szükség, mert hiszen a törvényjavaslat 76. §-a a mindenkori miniszternek, vagy főispánnak módot ad arra, hogy minden különösebb ok nélkül is, igaz, hogy fegyelmi eljárás során, de nem dehonesztáló fegyelmi eljárás során, nyugdíjaztathasson egy tisztviselőt, ha szellemileg, vagy testileg nem képes hivatala ellátására. De nem tudok t. képviselőtársammal egy nézeten lenni azért sem, mert hiszen ez a most benyújtott javaslata ellenkezik magával a 74. §-szal. A 74. § 1. pontja ugyanis kimondja azt, hogy 35, illetőleg 40 évi szolgálata befejezéséig kény szer nyugdijba küldeni nem lehet senkitsem, kivéve, ha fegyelmileg adott rá okot. Ezt megtetézi ennek a szakasznak 6. pontja avval, hogy még ezenfelül is vissza lehet tartani a tisztviselőt, ha a törvényhatóságoknak bizonyos szabályrendeleteik vannak, amelyek bizonyos korhatárhoz kötik a tisztviselő megmaradását. Ha a Ház Fáy t. barátomnak ezt a javaslatát elfogadja, akkor az 1. pontot teljes mértékben módosítani kellene, amennyiben akkor nem úgy kellene, hogy hangozzék: «törvényhatósági és községi tisztviselő és egyéb alkalmazott nyugalomba helyezését... csak akkor lehet elrendelni», hanem hogy akkor el kell rendelni, ha betöltötte szolgálati idejét. Végül ellenzem az ő javaslatát azért is, mert ha Fáy t. barátom javaslatát a Ház elfogadja, evvel a törvényhatóságokra igen súlyos pénzügyi terheket rakunk. Méltóztassék elképzelni, hogy pl. egy 57 éves tisztviselőnek, akit a vármegye nem tarthat tovább szolgálatban, a vármegye köteles lesz nyugdíjat fizetni. Mindezek alapján én Fáy t. barátom javaslatát nem fogadom el. Elnök : Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző : Wolff Károly! Wolff Károly: T.Ház! A 74. §-nál, Fáy István képviselőtársunk egy javaslatot terjesztett elő, amelyet én a magam részéről nem tudok elfogadni. Megindokolom ezt az állásfoglalásomat. Én teljesen helyeslem azokat az intenciókat, hogy az ifjúságnak helyet kell adni. Ezt az intenciót feltétlenül követendőnek is tartom, mint egy természetes folyamatát az ügyeknek. Ez a természetes folyamat az, hogy módot és lehetőséget adjunk az ifjúságnak arra, hogy az is elhelyezkedjék. (Helyeslés.) Én nem is erre a principiumra fektetem a súlyt, hanem igenis elfogadom azt a tételt, hogy ebben a kérdésben a législativa nem tulajdonítja a törvényhatóságoknak azt a belátást, amely a törvényhatóságokban megvan és egyszerűen gyámság alá helyezi a törvényhatóságokat. (Ügy van! Ügy van ! — Scitovszky Béla belügyminiszter : Megvan ez a belátás ?) Kérem, én hozok ilyen példát. (Fáy István : A gyakorlatban nincsen!) De igenis a gyakorlatban megvan. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága hozott ilyen határozatot, amikor a mostani legutolsó alkalommal az egyik előljáró visszatartásának, illetőleg szolgálati idejének meghosszabbítása után és még egypár esetben kimondotta, hogy további meghosszabbításokat nem eszközöl. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt a belátást méltóztassék koncendálni a törvényhatósági bizottságoknak. (Scitovszky Béla belügyminiszter : A polgármesterre is vonatkozik ?) Mi hadakozzunk az autonómiáért és én a miniszter úr jogkörét nem akarom kisebbíteni, de feltételezem, hogy ennek az országnak törvényhatósági bizottságaiban lesz annyi belátás, hogy a viszatartás jogával megfelelően fognak tudni élni, a nélkül, hogy én odamennék gyámkodni a törvényhatósági bizottságok felett. Ez végeredményben olyan jog, amelyet átengedhetünk a törvényhatósági bizottságnak, mert ő tudja legjobban, hogy mit ér az az illető tisztviselő. A szabály, a principium legyen meg, de vannak kivételek is. Nem akarok ezúttal rámutatni ilyen kivételekre a minisztériumokban. Hiszen ha ezt a törvényt szigorúan betartanák, akkor sok minisztériumnak törvényelőkészítő ténykedése határozott fennakadást szenvedne. (Ügy van ! Ügy van !) Engedelmet kérek, miért ne lehetne tehát ezt a jogot rábízni a törvényhatóságokra ? Nem akarok én ezen a téren rendszert, csak egy kivételi lehetőséget akarok, azt, hogy a törvényhatósági bizottság maga mondhassa ki, hogy melyik tisztviselőjét akarja visszatartani; bízzuk ezt a törvényhatóságokra. Hiszen beszélünk itt egyrészt arról, hogy nálunk mindent centralizálnak és hogy decentralizálni akarunk. A miniszter úr nagyon szép programmbeszédet mondót arról, hogyan képzeli ő el a decentralizációnak bizonyos lehetőségeit a közigazgatásban, hogy ne minden a minisztériumokban központosíttassék és akkor ilyen személyi ügyeket is a minisztériumba hozunk, amelyből csak kellemetlenség származhatik a belügyminiszterre nézve; végre is nem országos érdekről van szó. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Vállalom, mert más nem vállalja.) Én nem úgy fogom fel a kérdést, hogy mindig a miniszter úr fog itt ülni a belügyminiszteri székben. Megnyugvással vennék sokszor valamely kérdést tudomásul az egyéniség szempontjából, de ki tudja, hogy ki fog ülni abban a belügyminiszteri székben. A belügyminiszter úrnak nem lehet ezeket a kérdéseket a saját egyéniségének szemüvegén keresztül nézni. En talán a jelen esetben ezt koncedálom a miniszter úrnak, mert ismerem a felfogását, a gondolkodását és egész lényét, de a jövőt nem ismerem. Nem akarok jós lenni, de kérdem, miért adjunk egy későbbi valakinek olyan hatalmat, amelyet nyugodtan meghagyhatunk a törvényhatósági bizottságok kezében. A törvényhatósági bizottság már döntött, amikor megválasztotta az alispánját. Most pedig az új törvény szerint a 10 évre megválasztott alispán 4 esztendő múlva be fogja teljesen tölteni szolgálati idejét, holott még 6 esztendeje maradna hátra, a megválasztásból kifolyólag. Amikor tehát