Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

400 Az országgyűlés képviselőházának 2< berileg tökéletes intézményekkel, hiába hozunk akármilyen tökéletes törvényeiket, ha az ezen törvények végrehajtására és ezen intézményeknek az életben való megvalósítására alkalmas, hivatott emherek nem állanak) rendelkezésünkre, mert ez esetben a legtökéletesebben megalkotott törvény is írott malaszt marad. Az egész javaslatnak egyik legfontosabb fundamentális oldala tehát a státusrendezésről, a tisztviselők illetményéről szóló rész. Annit tegnap a mélyen t. belügyminiszter úr a vármegyei tisztviselőkar függetlenségéről miondott, mind aláírom. Nagy örömmel hallottam a miniszter úr ajkairól azt, hogy a vármegyei tisztviselőkar függetlensiégéneik szükségességét a bírói kar függetlenségéhez hasonlítja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Én még tovább megyek t. uraim! Hadd hangozzék el egyszer — talán már el is hangzott — az ország színe előtt a. magyar törvényhozás esryik házában az a meaúllaroítás. az az igazság, hogy nem. csak bírói függetlenségre, nemcsak vármegyei tisztviselői függetlenségre, hanem egyáltalán abszolút közttisztviselői függetlenségre van szüksége ennek az országnak. (Ügy van! Ügy van!) Tehát hogy ezt elérhessük, minden tisztviselői osztálynak, akár az állami, akár a községi, törvényhatósági, városi, megyei életben működik, biztosítani kell legalább is azt a minimális, azt a legkevesebb anyagi javadalmazást, amely lehetetlenné teszi azt, hogy ő mellékfoglalkozások után lósson-fusson, ' vagy pedig megtántorodjék. Ü$y van! Ügy van!) Nem tudom eléggé kifejezni hálás köszönetemet és elismerésmet, — bár valamennyi képviselőtársam, aki ebben a kérdésben felszólalt, szívének, lelkének melegségét vitte bele felszólalásába — de különösen hálás köszönetet mondok az érdekelt tisztviselői kar nevében nem mint tisztviselő, hanem mint a törvényhozásnak egyik igen igénytelen tagja, Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak, aki a magyar közigazgatás egyik legfontosabb, de legmostohábban méltatott, illetőleg legjobban elhanyagolt ágazatáról, a gyámügyi közigazgatásról, a gyámügyi közigazgatás csendesen dolgozó névtelen napszámosairól, az árvaszéki tisztikarról annyi igazságossággal, annyi megértéssel, annyi szívvel és lélekkel emlékezett meg. Kötelességet teljesítek akkor, amikor Maróthy László t. képviselőtársam és barátom távollétét kimentem, mert szomorú családi kötelesség tartja őt távol, noha fontos indítványai vannak itt és azok mellett fel akart volna szólalni. Nem akarom tovább igénybe venni a mélyen tisztelt Ház szíves figyelmét és türelmét, s ezért kijelentem, hogy a magam módosításait erre a szakaszra vonatkozólag visszavonom azért, mert Szilágyi Lajos t. képviselőtársam és kedves uram öcsém mindazt, amit én akartam és óhajtottam, és ami jogos, igazságos és méltányos kívánsága a vármegyei árvaszéki ülnöki karnak, az aljegyzői karnak, azonkívül a másodfőjegyzői karnak, gyönyörűen megokolta és tökéletesen, megfelelően precirízott módosításokban a Ház elé terjesztette. Csak egyre hívom fel a mélyen t. belügyminiszter úr szíves figyelmét és kérem kegyes megnyugtató kijelentését: a pótlékokról szolgáló rendelkezésekre vonatkozólag. Ez az eredeti javaslatban nem volt benne. Az eredeti javaslatban sok minden nem volt benne, ami újabban benn van; úgyhogy egészen új javaslattal állunk szemben, amely az önkormányzati érdekek javára billenti a mérleget és ezért a javaslatot a legnagyobb örömmel tehetjük magunkévá, . ülése 1929 április 25-én, csütörtökön. (Ellenmondás a baloldalon.) Itt a pótlékokkal kapcsolatosan arról van szó, — és ezt az általános vitában is felhozták — hogy^ minden vármegye a maga költségvetésében állapítja meg, hogy az egyszerű, vagy kettős pótlékot megadja-e a tisztviselőknek, akiknek erre igényjogosultságuk szolgálati idejük folytán beállott. Azt mondja a javaslat, «nyugdíjba beszámítható szeméíjyi .pótlékban részesíthető» a tisztviselő. A második bekezdésben is azt mondja, hogy «szintén részesíthet». Már most az egyik vármegye azt mondja, hogy nem ad pótlékot tisztviselőjének, mert nem futja a költségvetésből, a másik vármegye pedig azt mondja : «csak ennek a tisztviselőnek adok r pótlékot azért, mert ez — bocsánatot kérek ezért a csúnya kifejezésért — gutgesinnt ember, mert ez a megye vezető urainak, a főispánnak kedvében jár. (Hegymegi Kiss Pál: Egységespárti!) Bocsánatot kérek, itt belőlem nem az egységespárti képviselő szól, ebben a teremben belőlem mindig a magyar képviselőnek lelkiismeretessége és meggyőződése szólal meg. (Hegymegi Kiss Pál: Nagyon helyes! A szavazásnál is?) A szavazásnál is. Természetes dolog, hogy ott is a meggyőződésem vezet. Hogy véletlenül a meggyőződésem ehhez a párthoz köt engem, az magától értetődik — ezidőszerint. Arranézve kérem az igen t. belügyminiszter úr megnyugtató kijelentését, hogy ez a pótlékolási kötelezettség vagy lehetőség necsak az egyes vármegyék főispánjának tetszésétől vagy nemtetszésétől függjön, meg attól, hogy ehhez a belügyminiszter úrnak és a pénzügyminiszter úrnak a hozzászólása is szükséges. Már az általános vitában is megmondtam, hogy^ csodálom» hogy a kínai anyacsászárné hozzájárulása nincs bele véve a szövegbe, bár ez az állás már megszűnt, mert Kína már köztársaság, de mióta a copfot exportálta, ebből igen nagy behozatalunk van Magyarországon. Ez különben nem tartozik a tárgyhoz. Üjból arra kérem a t, belügyminiszter urat, méltóztassék megnyugtató kijelentést tenni és a tizenkettedik és tizenharmadik bekezdéseket akként megszövegezni, hogy azoknál a tisztviselőknél, akikre vonatkozólag akár az egyszerű, akár a kettős pótlékolási lehetőség bekövetkezett, ez az egyszeri vagy kettős pótlékolás a vármegyékre kötelező legyen. Ismétlem, a szakaszt Szilágyi t. képviselőtársam módosításával fogadom el. Elnök: Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadó: T. Ház! Szabó Géza igen t. képviselőtársam egyik indítványához lesz csak szavam, és igen vigyázni fogok arra, hogy ugyanazt ne proponáljam, amit Ő, mert elégtételt kell szolgáltatnom neki, hogy iménti indítványom szó szerint fedte az övét; nem vettem észre, csak annyit, hogy ő is hivatkozott az 1881 : XXL te. 81. Vára. A 12. és 13. bekezdésre vonatkozó indítványaira csak annyi a megjegyzésem, hogy azokat tökéletesen a magamévá teszem. A hatodik, most már a kilencedik bekezdéshez a következő indítványom van. Ez az indítvány pusztán stilárisnak látszik, azonban mégis.a lényegbe is vág. (Olvassa): «Aki a IX. fizetési osztályba sorozott állásba csak öt évet meghaladó közigazgatási gyakornoki, vagy gyakornoki és fogalmazói szolgálat után jutott, annál a most említett minőségben eltöltött szolgálati időnek öt évet meghaladó részét az illetmények szempontjából úgy kell számítani, mintha azt a IX. fizetési osztályban töltötte volna el.» A lényeg ugyanaz, de mégis a fogalmazói szolgálatot is fel kell venni azért, mert