Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-283

Az országgyűlés képviselőházáénak 283. vőségi személyzetét», tudniillik ezeket nevezi ki a főispán. A 7. bekezdéshez is volna egy módosító indítványom. E helyett a következő szöveget kérném felvenni (olvassa): «Mihelyt az új törvényhatósági bizottság, illetőleg^ képviselőtestület megalakul, a törvényhatóságokban és a megyei városokban az általános tisztújítást haladéktalanul meg kell tartani. A határozott időre választandó tisztviselők megbízatását tekintet nélkül tényleges megválasztatásuk idejére, 1930. évi január hó 1-étől kell számítani, ami azonban illetményigényeikre nincs befolyással.» Itt tehát ennek a módosítási indítványnak elfogadása esetén leszegezné a törvény azt, hogy az általános tisztújítást haladéktalanul meg kell tartani, az 1930. évi január elsejei terminus azonban az illetményigények kikapcsolásával pusztán csak abból a célból állapíttatnék meg. hogy az időszaki választás alá eső tisztviselők mandátumának kezdőpontja pontosan megállapíttassék és egységesíttessék. Elnök: Szólásra következik? Urbanics Kálmán jegyző: Buday Dezső! Buday Dezső: Igen t. Képviselőház! A vármegyei és városi tisztviselők alkalmaztatása tekintetében ez a törvényszakasz két expedienst állít fel: választást és kinevezést, A választás az autonómiát erősíti; a kinevezésről ugyanezt nem mondhatom. Mindkét esetben hatalmi tény gyakoroltatik akár választásról, akár kinevezésről van szó. A magam részéről helyeslem, hogy az autonómia politikai vonatkozásait is érvényre fogja juttatni akkor, amikor tíz esztendőre választja alispánját vagy pedig a törvényhatósági jogú városok a maga polgármesterét. Általában pedig helyeslem, hogy a többi tisztviselőt az autonómia életfogytiglan választja. Azoknak a tisztviselőknek nyugodt, független munkálkodása ezzel a ténnyel biztosítva van. Egy jóérzésű tisztviselő megválasztása után igazán a maga hivatásának élhet és nem kell örökké félnie az elkövetkezendő restaurációtól és nem kell a hat esztendőt örökös lavirozásban eltölteni. Kétségtelen, hogy a közigazgatásnak nagyfokú megjavítását érjük el azzal, hogy ezeket a tisztviselőket a mindenkori restaurációtól függetlenítjük. Helyeslem ellenben. hos:v a ^ vármegye a maga politikai elgondolásait a vármegye első tisztviselőiének, a törvényhatósági jogú város pedig polgármesterének megválasztásánál kifejezésre juttathatja. Hiszen a különböző pártok különböző esetben kormányra juthatnak és ennek a politikai változásnak hatás ai ta vármegyétől nem lehet elzárni. A vármegyének ilyen módon tehát módja van beavatkozni. En azonban kifogást volnék bátor tenni az ellen, hogy a választás kérdésében a kisgyűlésnek ez a törvényjavaslat abszohite semminemű szerepet nem juttat. A választás joga csak a közgyűlést illeti meg, a többi tisztviselők alkalmazása tekintetében pedig a főispáni hatáskört állapítja meg ez a törvényjavaslat. Az én megítélésem szerint a főispáni hatáskör túltengésben van, mert a főispán kinevezi a főorvost, a levéltárosokat, a járási orvosokat, a számvevőket, a kezelőszemélyzetet, valamennyit életfogytiglan. Hiányolom azt, hogy a kisgyülésnek ebben a hatalmi ténykedésben egyáltalán semmi szerepet nem méltóztatik biztosítani. Hiányolom azt, hogy ebben a hatalmi ténykedésben magának az alispánnak, tehát a vármegye első tisztviselőjének ós magának a polgármesternek, tehát a. törvényhatósági jogú város első emberének semminemű jelentősége . ülése 1929 április 25-én. csütörtökön. 387 nincs. Valamennyien tudjuk, milyen rendkívül nagy hatalmi tényező az, hogy valakinek kinevezési tényétől függ egy állásban való elhelyezkedés, egy állás elnyerése. Kétségtelen, hogy ez bizonyos függést teremt azzal szemben, akitől a kinevezés függ. Én nem akarok függést teremteni, én az autonómia szabadságát akarom védelmezni, amikor a főispáni hatáskörből lehetőleg ki akarom venni azokat a kinevezéseket, amelyek megítélésem szerint nem oda tartoznak. Elfogadom azt, hogy a főispán, mint a kormányhatalómnak a vármegyében a legfelsőbb ellenőrző közege ott gyakorolja az ellenőrzést a lehető legnagyobb miértekben és ebből az elgondolásból nagyon szívesen veszem, ha a számvevőség tagjait ő nevezi ki, mert én a számvevőséget függetleníteni akarom az autonómiától, hiszen a számvevőség az autonómiának bizonyos vonatkozásban az ellenőrzője. Én tehát egészen szépen össze tudom egyeztetni azt az elgondolást, hogy a számvevőség tagjait a legfelsőbb ellenőrző közeg, a főispán nevezze ki, nem tudom ellenben elfogadni ugyanezt a többi tisztviselőre nézve. Azért voltam bátor javaslatot előterjeszteni, hogy a számvevőség tagjait kivévén, a kisgyűlés válassza mefc ezeket, tehát a főorvost, a levéltárost, az allevoltárost és általában az orvosokat. Ebben az elgondolásban az autonómiát látom érvényre juttatni és a kisgyűlés tekintélyét látom felfokozva. Én a kisgyűlést nemcsak adminisztratív apparátusnak tekintem, hanem valami olyannak, amely még a közigazgatási bizottságnál is nagyobb, tekintélyesebb

1 szerve lesz idővel a vármegyéinek:. Ennek a tekintélynek fokozásához, — amit különben a t. belügyminiszter maga részéről elfogad, mert hiszen maga is a kisgyűlést nagyon tekintélyes szervnek kontemplálja a vármegyében — ennek a tekintélynek kiépítéséhez hozzátartozik az, hogy a kisgyűlés választhasson bizonyos pozíciókba tisztviselőket. Ezért adtam be indítványomat oly értelemben, hogy a kisgyűlés választási joga ezekre a pozíciókra nézve fenntartassék. A számvevőségi személyzet kinevezése megítélésem szerint helyesen utaltatik a főispán hatáskörébe, de nem tudnám semmiképpen sem elfogadni azt, hogy még a kezelőszemélyzet tekintetében is főispáni hatáskört állapítsunk meg, Minimálisabb, elemibb követelményt nem tudok elképzelni, mint azt, hogy az alispán, vagy a polgármester nevezze ki a kezelőszemélyzet tagjait Nemcsak a beosztás ténye az, amelybe befolyást kell gyakorolnia, hanem a kinevezés tényélbe is, mert ez a fontos és lényeges. Miután pedig a főispáni hatalom túltengése tekintetélben az autonómiát védelmezni akarom és az alispán számára meg akarom menteni mindazt, ami megmenthető, azért voltam bátor tisztelettel indítványozni, méltóztassék ezt a három kategóriát teljesen elkülöníteni. Most eltekintünk a közgyűlés választásától. Ha nem méltóztatik elf ogadni, hogy a kisgyűlés válassza a levéltárost, a főorvost, a járási orvost, akkor r méltóztassék ezt a közgyűléshez utalni, de méltóztassék mindenesetre a választás tényével összekapcsolni, nem pedig a kinevezés tényével. A kinevezést elfogadom a számvevőség tagjaira nézve, de a kezelőszemélyzet tekintetében feltétlenül kérem a t. belügyminiszter urat, koncedáljon az alispánnak, a törvényhatósági jogú városban pedig a polgármesternek legalább annyi tekintélyt, hogy a kezelőszemélyzethez tartozó segédszemélyzetet kinevezze. Bizonyos vonatkozásban mindezek a pozíciók füg-