Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

Az országgyűlés képviselőházának 282. ütése 1929 április 24-én, szerdán. 371 ilyen magas — ha ugyan magasnak lehet nevezni —, mert azelőtt 10%-kal kevesebb volt. Ez a gyár a textilkartellnek egyik vállalata, azé a kartellé, amely Magyarországon óriási vámvédelmet és egyéb privilégiumokat élvez. Ez a privilegizált vállalat, amely itt ezt az állapotot teremtette, hogy mindenki mégegyszer annyit fizet ruhájáért, mint amennyit a békeidőben fizetett, munkásainak ilyen bért fizetItt kívánom felhívni a miniszter úrnak s egyúttal a kereskedelemügyi miniszter úrnak is figyelmét arra a körülményre, hogy állandóan hangoztatják a munkaszabadság elvét, és a miniszter úr ismételten szükségét érezte annak, hogy a legerélyesebb kijelentéseket tegye itt a Házban, ha egy sztrájktörőt például valamelyik felháborodott munkás megütött. Mi a véleménye a miniszter úrnak arról például, hogy Budapesten, Budapest környékén és általában Magyarországon bevett szokás a textilgyárosok között az, hogy ha egy munkás nem is bérkonfliktus miatt, hanem minden különös incidens nélkül, csak azért, mert ő a maga helyzetén javitani kíván, vagy családi körülményei ezt szükségessé teszik, munkahelyét meg kívánja változtatni, akkor hat héten keresztül a textilszövetségbe tartozó másik üzem nem veszi fel az illető munkást. Vannak gyárak és vannak esetek, ahol ez a korlátozás négy hétre terjed ki, s ez még az enyhébb dolog. Tehát ha megtörténik, hogy valamely munkás családi körülményei azt írnák elő, vagy előnyösebb volna ránézve, hogy munkahelyét megváltoztassa, — ha pl. egy munkás gyermekei a kispesti textilgyárban dolgoznak, az apa Rákpspalotán dolgozik és az apa is Kispestre akar menni — hogy ő is ott dolgozhassák, akkor számolnia kell egy négyvagy hathetes munkanélküliséggel, amíg a másik gyáros, aki szívesen felvenné, felveheti. Számtalanszor megmondották már munkásnak, hogy: felvesszük magát, de jöjjön négy, jöjjön hat hét múlva. Ilyen módon akadályozzák meg tehát, hogy a munkás munkahelyét megváltoztassa. Tudom nagyon jól, hogy igen nehéz ezt megfogni, igen nehéz ezt bizonyítani, de az államrendőrség sok mindent kifürkész, sok mindent megállapít: miért nem méltóztatik erre is gondot fordítani és súlyt fektetni, hiszen véleményem szerint ez is van oly fontos, mint az, hogy ha egy sztrájktörőnek a fejére ütnek, amikor az egész rendőrségi apparátus azonnal mozgósítva van és a nyomozás megállapítja, ki követte el ezt a hallatlan dolgot. Mennyivel többet vétenek a munkáltatók a munkaszabadság elve ellen, akiknek nem kell a fejére ütni senkinek sem, mert ők párnázott ajtók mögött ülnek, párnázott ajtók mögött adják ki a feketelistákat, rendeleteiket és telefonjaikon adják ki utasításaikat a szövetségükhöz tartozó vállalatoknak, hogy: jelentkezni fog X vagy Y munkás, aki tőlem elment, mert neki csak 40 vagy 50 fillér órabért fizettem, ne vegyétek fel és ne adjatok neki több bért, több fizetést. Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék tehát beszédét befejezni! Peyer Károly : Azonnal befejezem. Hangsúlyozom, hogy ez az állapot olyan üzemben, olyan szakmában van, amely a magyar kormány részéről a legnagyobb privilégiumban és a legnagyobb vámvédelemben részesül. Elnök : A belügyminiszter úr kíván válaszolni Î Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) A nagyatádi selyemfonalgyárnál az eset körülbelül nagyban és egészben úgy folyt le, amint azt Peyer Károly t. képKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XIX. viselőtársam előadta volt. Tényleg volt ott a Mez Vater-féle gyárban egy német állampolgár, Wickel Ádám munkavezető, aki az ottani munkasokkal szemben tényleg alkalmazott testi fenyítéseket, s azonkívül velük szemben magyar érzésüket sértő kifejezéseket is használt. Ezzel szemben a munkásság a hatósághoz fordult, a járás főszolgabírájához. A járás főszolgabírája a maga részéről a szükséges intézkedéseket meg is tette, a csendőrség az illetőt őrizetbe vette, kihallgatták, azonban a pécsi kir. ügyészség rendelkezésére szabadlábra helyezték azzal, hogy területét engedélynélkül nem hagyhatja el. A kihallgatások során csak részben volt beismerésben, ellenben a további nyomozat rábizonyította, hogy nemcsak, hogy tettleg bántalmazta a munkásokat, hanem ténylegesen magyargyalázást követett el és emiatt vele szemben még ma is folyamatban van az 1924 : III. te. 8. §-ába ütköző vétség miatt az eljárás. Hogy ennek mik lesznek a következményei, az a bírói ítélettől függ. Annak természetesen rendőrhatósági konzekvenciái is lehetnek és amennyiben marasztaló ítélet lesz, én a magam részéről semmiesetre sem fogok olyan idegen állampolgárt az ország területén megtűrni, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) aki a vendégszeretet élvezetét azzal hálálja meg, hogy nem becsüli meg a magyar munkást és nem becsüli meg azt az országot és nemzetet, amely neki kenyeret ad. (Úgy van! Úgy van') Kifogásolta az igen t. képviselőtársam, hogy a hatóságok nem megfelelően jártak el ebben a kérdésben. Itt csak a járás főszolgabírájáról lehet szó (Peyer Károly: Csak!), akiről én csak elismeréssel nyilatkozhatom ebben a tekintetben, mert ő ebben a kérdésben minden^ vonatkozásban a munkások érdekében működött és a munkásság szolgálatára állt, igyekezett köztük a békét és rendet fenntartani, figyelmeztette őket és azt mondotta nekik, hogy teljesen igazuk van, várják be a további hatósági intézkedéseket, amelyek nekik ebben a tekintetben elégtételt fognak szolgáltatni. Ez be is következett és be fog következni, mert hiszen a hatóság a maga részéről mindent elkövetett eddig is, hogy megtoroltassék az a vétség, amelyet az illető jelköveteti Hogy a bíróság miképpen hozza meg ítéletét, az már a mi hatáskörünkön kívül esik. Helyesen járt el a főszolgabíró, akinek működésével szemben a munkásság is teljes elismeréssel volt. Hiszen utalhatok arra, hogy volt ottan egy budapesti kiküldött, Knur Pálné, székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag, aki a szociáldemokrata pártnak volt kiküldöttje, aki szintén a főszolgabíró közbenjárását kérte a munkásság érdekében és a főszolgabíró meg is tette . . . (Peyer Károly: Előzőleg két óráig a folyosón állni hagyta!) Ez velünk is megtörténik, t. képviselő úr. (Peyer Károly: De a gyárigazgató előtte ment be, soronkívül!) Azt nem tudja a képviselő úr, hogy soronkívül lehet, hogy a főszolgabíró magához kérette. (Zaj a szélsőbaloldalonj Ezeket a kérdéseket ezekből a kicsinyes szempontokból nem lehet tárgyalni és megítélni. (Zaj. — Elnök csenget.) Azt méltóztatott mondani, hogy gyűlést kértek és gyűlés nem engedélyeztetett. A főszolgabíró kijelenti, hogy nála gyűlés nem kéretett, tehát nem is volt módjában ilyen gyűlést engedélyezni. Igenis kérdezte egy kiküldött, hogy nem lehetne-e gyűlést tartani, de őt is kérte a főszolgabíró, hogy tekintettel arra, hogy a munkásság megnyugodott, kár volna most a kedélyeket megint felizgatni, legalább egy-két hétig gyűlések tartásától tekintsenek el és ezt megnyugvással tudomásul is vették. Mert elvégre a főszolgabíró nem v arra való. hogy a felizgatott kedélyeket még 52