Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-282
Az országgyűlés képviselőházának 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. 369 gloire napja már régen leáldozott. (Élénk tetszés és taps a jobb- és a baloldalon.) Mert a mi igazságunk isteni örök és halhatatlan, de a franciák gloire-ja csak a szuronyok hegyén nyugszik, amely ma még felragyoghat, de holnap el is homályosodhatik. Én, mint lesújtott nemzetemnek szintén egyik szenvedő fia, elvárom a nagy és dicsőséges francia nemzettől, hogy félrevezetése folytán elkövetett hibáját jóvá fogja tenni, és amikor ez a kérdés ismét a Nemzetek Szövetségének napirendjére kerül, akkor mellénk áll, engedi az igazságot érvényre jutni és ezt a 35 községet Magyarország részére megmenti. (Élénk tetszés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elnök: A külügyminiszter úr újabb választ óhajt adni. Walko Lajos külügyminiszter : T. Ház ! Csak egészen röviden lennék bátor néhány megjegyzést tenni. T. képviselő társam azt kérdezte, hogy eltekintve az 1922. év nyarán folyt tárgyalásoktól, fejtetett-e ki a magyar kormány részéről valamelyes tevékenység olyan irányban, hogy célhoz jussunk e községek visszacsatolása tekintetében. Egészen természetes, hogy e tárgyalások előkészítése különböző informálást és egyéb munkát vett igénybe, valamint egészen természetes, hogy mindenképen igyekeztünk azon, hogy úgy a Népszövetség köreiben, mint a nagykövetek tanácsánál megadjunk minden olyan felvilágosítást, amely lehetővé teszi, hogy ez az ügy reánk nézve kedvezően intéztessék el. Erre nekünk a legkülönbözőbb feljegyzéseink vannak irományaink között, mi tényleg nem mulasztottunk el semmit e tekintetben. Ami már most azt illeti, hogy a magyar kiküldött miért írta alá Zágrábban azt a beszámolót, amelyet a határ megállapí tó-bizottság az ő határmegállapítási munkájáról készített, a dolog úgy van, hogy az, hogy ő ezt aláírja-e vagy nem, ez nem bírt a határok megállapítása szempontjából különös jelentőséggel; ellenben, amikor ő ezt aláírta és elvi deklarációját megtette, neki éppen aláírása által volt meg a lehetősége arra, hogy azt a nyilatkozatot, amelyre éu is éppen a mai napon itt hivatkoztam, megtehesse s aminek politikai szempontból határozottan van a jövőre vonatkozólag is jelentősége. Ami azt a kérdést illeti, hogy francia részről milyen lépések történtek szövetségeseik, a kisentente-hoz tartozó államok érdekében a békekonferencia folyamán, ezt én természetesen nem tudom ellenőrizni. Nem tudom azt sem, hogy azok az adatok, amelyeket a t. képviselőtársam erre vonatkozólag szíves volt ismertetni, mennyiben fedik tényleg a való helyzetet. (Vargha Gábor : Jugoszláv hivatalos adatok!) Ezt nekem módomban megfelelően ellenőrizni nem áll. Azt valamennyien tudjuk, hogy az összes szövetségesek igyekeztek kisebb szövetségeseik érdekeit szolgálni s ezek között kétségtelenül a francia nemzet is igyekezett szolgálni a kisentente-hoz tartozó államok érdekeit. Még egyszer kérem a 1 Házat, hogy válaszomat tudomásul venni méltóztassék. Elnök : Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a külügyminiszter úr válaszát tudomásul venni, igen, vagy nem ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Peyer Károly képviselő úr első interpellációja a kereskedelemügyi és belügyminiszter urakhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Héjj Imre jegyző (olvassa): «Interpelláció a kereskedelemügyi és belügyminiszter urakhoz. Van-e tudomásuk a kereskedelemügyi és belüg y miniszter uraknak arról, hogy a Nagyatád köz ségben levő Mez Vater és Fia selyemfonalgyár körülbelül 300 munkása az elmúlt héten sztrájkba lépett ? Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a sztrájkra közvetlen okot az szolgáltatott, hogy a munkásokat felebbvalóik bántalmazzák és ismételten sértegették 1 Van-e tudomása a miniszter uraknak arról, hogy a hatóságok ez alkalommal is, épp úgy, mint más bérmozgalmaknál, a munkásoknak semmiféle gyűlést nem engedtek s a csendőrség a munkabeszüntetésében résztvevő munkásokat állandóan zaklatta ? Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak arról, hogy ezen iparvállalatoknál dolgozó munkások milyen alacsony bérezésben részesülnek 1 Mit hajlandók a miniszter urak tenni ezen vállalatnál fennálló tűrhetetlen állapotok megszüntetésére ? — Peyer Károly s. k.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : T. Képviselőház ! Miután a házszabályok nem adnak rá lehetőséget, hogy ezt a kérdést más formában hozzam ide a Ház elé, kénytelen voltam azt interpelláció formájában idehozni, hogy felhívjam a magyar közvélemény figyelmét arra, hogy egyik-másik iparvállalatnál milyen tűrhetetlen állapotok uralkodnak. Nem igen várok valamelyes megnyugtató választ egyik miniszter úr részéről sem, aminthogy nem várok a kereskedelemügyi miniszter úrtól valamilyen intézkedést sem, mert hiszen a törvények nem igen adnak neki lehetőséget arra, hogy az általa vallott azon az elven változtasson, hogy itt szabad verseny állapítja meg a munkabéreket. Fel kell azonban hívnom különösen a belügyminiszter úr figyelmét erre az egész különleges jelenségre, amely itt ebben a községben történt. A helyzet az, hogy Nagyatád községben már évekkel ezelőtt egy gyár alakult, amely egész Magyarországot selyemfonallal látja el. E gyár vezetősége teljesen német, a munkavezetői is németek voltak, a munkások azonban teljesen magyarok, kik túlnyomórészt Nagyatád község és a környékbeli községek lakóiból kerülnek ki. (Jánossy Gábor: A vállalat is magyar 1) Nem, a vállalat német, egy bécsi cég a Mez Vater és Fia cég s az egész ügyvezetése, könyvelése és levelezése a vállalatnak mind német. Ennél a vállalatnál ismételten megtörtént, hogy az egyik munkavezető, aki külÖDösen durván bánt a munkásokkal, bántalmazta nemcsak szóval, de tettleg is a munkásokat. A munkások több ízben panasszal fordultak a gyár igazgatójához, aki szintén német ember, hogy igyekezzék ezen a bajon segíteni, de semmiféle orvoslás nem történt. Végre, amidőn már egy ízben a munkások ezek miatt az állapotok miatt felháborodtak, nemzeti szinű zászlót tűztek ki az egyik műhely ajtajára — a gyár állítása szerint négy ajtóra, — s a nemzeti szinű zászlónak fehér részébe azt írták bele : «Ne bántsd a magyart». (Jánossy Gábor: Nagyon helyes !) Ezeket a zászlókat a gyár parancsára eltávolították, de a munkások ismételten követelték, hogy tessék rendet teremteni, mert a mellett, hogy ütlegelték a munkásokat, nem tartoztak a ritkaságok közé a «büdös magyar» (Mozgás a jobboldalon.) és ehhez hasonló kiszólások sem. Midőn a munkások azt látták, hogy a gyár részéről semmiféle orvoslás nem történik, elhatározták, hogy a hatósághoz fordulnak és az illetékes bíróságnál nemzetgyalázás miatt feljelentést adtak be ezen munkavezető ellen. Ezt a munkavezetőt azután a gyárból a csendőrök el is vitték, letartóztatták és -ellene az eljárást megindították. Később azután