Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-282

350 Az országgyűlés képviselőházának lálja, a megtámadott határozatot érintetlenül hagyja; ha pedig az ügy érdemét érintő jog­szabálysértést állapít meg, a határozatot meg­semmisíti és az ügyet ha az végső fokon intéz­kedési jogköréibe tartozik, érdemlegesen elbí­rálja. Ha evégből a tényállás pótlását találja szükségesnek, erre az eljárt alsóbbfokú hatósá­gok bármelyikét utasíthatja.» Elnök: Kivan még valaki szólni? (Nem!) Minthogy szólni senki nem kivan s a belügy­miniszter úr sem óhajt nyilatkozni a vitát be­zárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvá­nítom. Következik a határozathozatal. Az 1. és 2. bekezdés meg nem támadtatván, azokat elfoga­dottaknak jelentem ki. A3, bekezdés eredeti szövegével szembenáll az előadó úr módosítása. Az eredeti szöveggel szembeállítom az előadó úr módosítását és kér­dem, méltóztatnak-e az eredeti szöveget elfo­gadni az előadó úr módosításával szemben, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szö­veget nem fogadta el, ennélfogva.a 3. bekez­dést az előadó úr módosított szövegében jelen­tem ki elfogadottnak. Következik az 51. §. Kérem annak felolva­sását. Gubicza Ferenc jegyző (olvassa as 51. §-t, amely észrevétel nélkül elfogadtatik. Olvassa az 52. §-t). — Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Te­kintettel arra, hogy a közigazgatási eljárásnál a jogorvoslatnak egy egész foka kihagyatik, harmadfokú jogorvoslat voltaképpen nincs, mégis a Justizmordok és az igazságtalanságok elhárításának lehetősége szempontjából helye­sebbnek tartanám, ha az újrafelvételi kérelem határideje mindezekre való tekintettel két esz­tendőben állapíttatnék meg. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Rothenstein Mór! Rothenstein Mór: T. Képviselőház! Az 52. § első bekezdésénél Farkas István és társai azt javasolják, hogy az első bekezdés ötödik sorá­ban, ahol arról van szó (olvassa): «aki az ügy eldöntése után a kérdés érdemére döntő olyan bizonyítékok birtokába jut, amelyet a főeljá­rás folyamán önhibáján kívül nem használha­tott», e helyett a következői szöveget iktassák be (olvassa): «aki olyan tényt, vagy bizonyítékot hoz fel, amelyek akár önmagukban, akár kap­csolatban a befejezett eljárás folyamán felho­zottakkal a meghozott jogerős véghatározat ha­tályon kívül helyezését valószínűvé teszi». Ugyanebben a szakaszban a 'harmadik be­kezdésben a hat utolsó sor helyett, — ahol a bekezdés azt mondja (olvassa): «amely azt az ügy irataival együtt határozathozatal végett ahhoz a hatósághoz küldi, amely a főügyben a jogerős véghatározatot hozta, illetőleg amelynek jóváhagyásától a véghatározat jogerőssé válása függött.» — Farkas István és társai a következő szöveg beiktatását java­solják (olvassa): «amely az újrafelvételi ké­relem megengedése kérdésében elsőfokon ha­tároz». Ugyanebben a szakaszban a hetedik bekez­désnél Farkas István és társai azt javasolják, hogy a «mindenik fél» szava után a következő szavak iktattassanak be (olvassa): «ugyanazon tények és bizonyítékok alapján csak egyszer élhet». Ennek a beiktatását tartjuk kívánatosnak. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Feliratkozva senki ninics! 282. ülése 1929 április 24-én, szerdán. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! Az egész szakaszt a mai érvényben levő jog­elvek alapján állapítottuk meg és foglaltuk össze. Hegymegi Kiss Pál t. képviselőtársam azt intdítványozta, hogy az újrafelvételi határidőt két évre terjesszük ki. Ez bizonyos tekintetben az ügyek végleges befejezését elodázza és jog­bizonytalanságot idéz elő. — (Hegymegi Kiss Pál: Kivételes jogorvoslat!) A polgári perek­ben ma egy fél év, hat hónap, az újrafelvételi lehetőség ideje. — (Hegymegi Kiiss Pál: Ügy­véd-ké)p viselet!) Ha tehát mi ezekben a kérdé­sekben meghosszabbítanánk az újrafelvételi lehetőségeket két évre, ez határozottan jog­bizonytalanságot jelent és egy^ ügy elintézése tulajdonképpen véglegesnek és ténylegesnek csak két év múlva volna tekinthető. Farkas István és társainak háromrenldbeli módosítása ugyanezekbe az elvekbe ütközik. Amint már mondottam, ; az első módosítás ellenkeznék a mai helyes jogszabályokkal és olyan eltéréseket állapítana meg, amelyeknek helyes elbírálása bizonyos önkényeskedésektől függne, úgy, amint azt az első módosítás pro­ponálja. A másik módosításuk az, hogy az újrafelvé­tel megengedése kérdésében az határoz, aki az elsőfokon határoz. Ez is ellenkezik a fennálló jogszabályokkal, mert a polgári ügyekben a perrendtartásról szóló 1911: 1. te. 566. §-a értel­mében jogerőssé vált ítéletnél az illetékes az új raf el vétel kérdésében dönteni, aki^ az ítéletet az utolsó fokon hozta. Ez a módosítás a hier­archiában is olyan ellentéteket idézne elő, hogy egy alsófokú hatóságnak joga volna egy felsőbb hatóság ítéletébe beavatkozni, ami a judikatura szempontjából sem volna helyes. Harmadik módosításuk pedig az, amely «ugyanazon tények és bizonyítékok alapján» bármikor lehetővé akarja tenni az újrafelvé­teli Ez teljesen lehetetlenség, amennyiben az ügyek sohasem volnának véglegesen befejezve, mert ha minden határidő nélkül megállapítjuk, hogy bármikor bármilyen új bizonyíték alap­ján lehet újrafelvételi kérni, ez teljes jogbizony­talanágot idézne elő az egész bíráskodásban, amit mi nem célzunk, hanem ellenkezőleg: az ügyek befejezését illetőleg egy teljesen határo­zott megállapítást kívánunk, viszont módot akarván adni a Justizmordokkal szemben is, de erre a közigazgatási eljárásban teljes mér­tékben elegendőnek tartjuk az egy esztendőt. Ennélfogva kérem a t. Házat, méltóztassék az összes módosításokkal szemben az eredeti szöveget elfogadni. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil­vánítom, következik a határozathozatal. Az 52. § első bekezdésének eredeti szövegé­vel szemben áll Farkas István és társai képvi­selő urak módosító indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az első bekezdés eredeti szövegét, szemben a módosító indítvánnyal el­fogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ennélfogva a Ház az eredeti szöveget fogadta el. A második bekezdés eredeti szövegével Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványa áll szemben. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az eredeti szöveget, szemben Hegymegi Kiss Pál képviselő úr indítványával, elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el. A harmadik bekezdés eredeti szövegével is­mét Farkas István és társai képviselő urak in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom