Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
316 Az országgyűlés képviselőházánakgikai következése az, hogy méltóztassék ezt elfogadni a törvényhatósági jogú városoknál is, és méltóztassék azt az álláspontot, amelyet abszolúte senimivel sem lehet megindokolni, hogy t. i. a törvényhatósági jogú városokban a választott tagok közül 25 százalékot a főispán nevez ki, elelejteni, mert különben ez a szerv azt a függetlenségét és tekintélyét, amelyet a választott tagokból való rekrutálás által nyert, teljesen elveszítené, ez illuzórius lenne. Ha ott a hivatalból tagok és a főispán által kinevezett tagok együttesen teszik a mindenkori többséget, akkor ennek a grémiumnak nincs meg sem az a tekintélye, sem az a függetlensége, amelyet ettől a kis gyűléstől elvárunk. Az én megítélésem szerint a kisgyűlés működését hova-tovább a gyakorlat fogja magával hozni. Ennek a kisgyűlésnek olyan nagy súlya lesz, hogy abszorbeálni fogja a közigazgatási bizottság egész hatáskörét. A városokban abszorbeálni fogja a tanácsok hatáskörét és olyan hatalmas és tekintélyes szerve lesz a törvényhatóságnak, amelytől az összes ügyek elintézése függeni fog. Mindenképpen közérdek, hogy ezt a testület összetétele tekintetében a függetlenség garanciáival szereljük fel. Azért voltam bátor tisztelettel proponálni, hogy egyrészt a hivatalból tagok számát méltóztassék restringálni és azt a kitételt, hogy «a tanácsnokok» ezzel pótolni «legfeljebb két tanácsnok». Ha nem méltóztatik esetleg a javaslatot ebben a formában elfogadni, akkor méltóztassék elfogadni abban a másik formában, hogy azt a két tanácsnokot a törvényhatósági közgyűlés maga válasza meg; itt a legérdekesebb vagy a legkiválóbb két tanácsnokra gondoltam. Ezzel a három javaslatomat letárgyaltam. Tisztelettel bátor volnék az igen t. miniszter úr figyelmét még egy igen fontos körülményre felhívni, egy olyan körülményre, amellyel a miniszter úr maga is foglalkozott 1928 júniusában, amikor első törvénytervezetét nyomtatásban nekünk kiadta. Abban a törvénytervezetben olyan struktúrát méltóztatott kontemplálni, amilyen struktúrája magának a törvényhatósági közgyűlésnek van. A struktúra t. i. magában foglalja, hogy a iegtöbbadófizetés, a választás és érdekképviselet címén három tagozódásban közvetlen ilyen grémiumot állít össze. A kisgyűlésnél is méltóztassék garantálni, hogy ilyen összetétel lehető legyen. Az első és logikus gondolat az, hogy ugyanazt a százalékos arányt tartsuk meg, mint a törvényhatósági közgyűlésnél: kétötöd virilis, kétötöd választott és egyötöd érdekképviseleti tag és semmi akadályát nem látom annak, hogy a kisgyűlés összetételét is így kontempláljuk. Mert különben megtörténhetik, hogy a kisgyűlés csupa virilisekből fog állani. Ha semmi biztosíték nincsen a tekintetben, hogy a törvényhatósági közgyűlés összetételéhez hasonlóan minden kategória képviselve legyen a kisgyűlésben, ez esetben megtörténhetik, hogy egyetlen kategória lesz csak benne képviselve. Nem gondolom, hogy a miniszter úr ezt így helyesnek tartaná. De nemcsak nem gondolom ezt, mert hiszen már hivatkoztam rá és vagyok bátor nyomatékkal megismételni azt, hogy a miniszter úrnak eredeti törvényjavaslata a 28. § 3. bekezdésében alludált arra, hogy a kisgyűlés összetételében is elismeri ezt a kategóriák szerint való képviseletet. Javaslatomat tehát tisztán azért terjesztem be, hogy méltóztassék gondoskodni arról, hogy ha lehetséges, a kisgyűlés összetétele is ugyanabban az arányban történjék, mint a törvényhatósági közgyűlésé; ha pedig nem, akkor legalább az mondassék ki, hogy a kisgyűlés akként alkotandó meg, hogy abban minden kategória képviseletet 81. ülése 1929 április 23-án, kedden. nyerjen. Három kategória van, így tehát mind a három kategória nyerjen képviseletet. Azt hiszem, hogy az, amit a magam részéről előterjesztettem, közvetlenül folyik a dolgok természetéből, logikus is és nem gondolnám, hogy a mélyen t. miniszter úr ennek a teljesítése elöl elzárkóznék, mert hiszen bizonyos vonatkozásban találkozom az előadó úrral és bizonyos vonatkozásban találkozom a miniszter úrral is és azt hiszem, hogy ezeknek a javaslatoknak az elfogadása semmiféle nehézségekbe nem ütközik. A 3. ponttal kapcsolatban szintén terjesztettem be javaslatot, amely a következőképpen szól (olvassa) : «Tényleges szolgálatban álló tisztviselőt a kisgyűlés tagjává nem lehet megválasztani.» Elfogadom azt a javaslatot, mert fedi az én elgondolásomat, - ha nem is szószerint, de lényegileg — amely szerint a hivatalból tagok vagy akik szakképviselet címén tagjai a törvényhatóságnak, ne lehessenek tagjai a kisgyűlésnek. Miután az előadó úr is tett ilyen propozíciót, azt a magam részéről is elfogadom; egyebekben pedig tisztelettel kérem, hogy az előbb előterjesztett négy javaslatomat elfogadni méltóztassanak. Elnök : Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! Őszintén megvallva, a kisgyűlés intézményének a magyar közigazgatásban híve vagyok, mert konkrét ügyek előterjesztése a jogkereső közönség érdekében kisebb fórumon feltétlenül közérdek. Jobban szeretem az egyes határozó fórum helyett a testületi szervet, ahová a társadalmi elem is bevonulhat, ahol a társadalmi elem az ügyek vitelénél kritikáját gyakorolhatja. Ebből a szempontból helyeslem. A kisgyűlés ama megszervezési módjának azonban, amely ebben a javaslatban kontemplálva van, nem vagyok híve. Nem vagyok híve először a hatáskör szempontjából, mert, mint kifejtettem, a törvényhatósági bizottságok hatáskörénél túlságos jogokat ad a kisgyűlésnek, amitől a magam részéről a jövőt illetően félek. Másfelől nem vagyok híve ennek a kisgyűlésnek azért, mert az határozott visszafejlődés a múlttal szemben, és a kisgyűlésben mindent látok, csak a társadalmi elem érvényesülésének lehetőséget nem. Az előadó úr indítványa csak csöpp enyhítés Annak nagyon örülök, hogy végre a főorvost bevették a kisgyülésbe, szemben azzal az állásponttal, amelyet a bizottsági ülésben ebben a kérdésben elfoglaltak. Méltóztassanak — itt nagyon kérem a t. Házat — két arányra figyelni. Buday Dezső igen t. képviselőtársam már említette ezt. Régebben ezeknek az ügyeknek egy részét a közigazgatási bizottságban intézték, amely közigazgatási bizottság fennmaradását a belügyminiszter úr makacsul védi is. Az 1876-ban alkotott VI. tcikk a közigazgatási bizottságba a választott elemből tíz tagnak bevonulását engedélyezi éspedig nagyon erősen körül is bástyázza. Nagyon jól emlékszem, hogy miniszteri tisztviselő koromban Kenéz Béla t. képviselőtársamat, mint a kolozsvári egyetem tanárát választották meg a közigazgatási bizottság tagjává. Én voltam a referens a minisztériumban. Megsemmisítettük ezt a választást, mert az egyetemi tanár nem tartozik a független társadalmi elemhez. Azután panasszal élt Kolozsvár város közönsége és Klebelsberg miniszter úr volt az előadó mint közigazgatási bíró, amikor a közigazgatási bíróság érvényben hagyta a belügyminiszter rendeletét, amely szerint még az egyetemi tanár is függésben lehet a kormánnyal szemben, holott itt a társadalmi választott elemnek kell bekerülnie az ügyek intézésébe.