Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-281

308 Az országgyűlés képviselőházának törlési indítványához. A paragrafusnak egyet­lenegy bekezdése se tartalmaz olyan intézke­déseket, amelyeket nyugodt lélekkel el lehetne fogadni. Éppen azért kérem, hogy méltóztas­sanak ezt a törlési indítványt elfogadni, mert ha ezt nem teszi meg a képviselőház, olyan súlyos helyzetet teremt a törvényhatósági bizottságokban, hogy ott igazi vélemény nem fog tudni elhangzani, mert már előre, már csírájában megfojtják ennek még a lehetősé­gét is. Elnök: Szólásra - következik? Urbanics Kálmán jegyző: Az előadó úr kíván szólni. Csák Károly előadé: T. Képviselőház! A széksértésre és az ezzel összefüggő intézkedé­sekre vonatkozó álláspontomat úgy a bizottság­ban, anint a plénum előtt is yoltam bátor már két izben előterjeszteni, ennélfogva ezzel per Ion gum et latum foglalkozni nem kivánok. Mégis kénytelen vagyok visszatérni egyik­másik alapvető gondolatra, nevezetesen a szék­sértés eredetére. Ez a széksértés, ahogy az itt ebben á törvényjavaslatban szabályozva van, abszolúte nem újság, nem novum, ez teljesen megfelel a régi jogállapotnak, amelyet már a Tripartitum 69. és 71. fejezete leszegezett, — Ulászló és Mátyás decretumai — és az 1723. évi LVIL tcikk kiterjesztett a vármegyei közgyűlésekre. Nevezetesen először eradíeti alakjában széksértést csak a sedes judiciarián lehetett elkövetni, vagyis a vármegyei tör­vényszékek előtt, ezt azután az általam idé­zett törvényeikik kiterjesztette a közgyűí­lésre is. Nem tudóm ebből a szakaszból kiolvasni azt, amit méltóztatik mondani, hogy a főispán itt olyan borzasztó nagy hatalmat kap, mert a főispán itt semmi különös hatalmat nem kap. Két dolgot tehet, az egyik az, hogy fel­hívja a főügyészt indítványtételre; a másik pedig az, hogy a rendetlenkedő tagot, aki le­hetetlenné teszi a tárgyalást, az aznapi ülés­ről kizárhatja. A többi, ami a szakasz szerint tehető, az a törvényhatósági bizottsághoz, vagy pedig annak albizottságához, annak szervéhez tartozik. A főispán itt tehát semmi különös jogot nem kapott. (Egy hang a bal­oldalon: A széksértést államija meg!) Bocsá­natot kérelk, félre méltóztatik érteni a sza­kaszt. A széksértést a törvényhatósági bizott­ság állapítja meg. (Egy hang a szélsőbalol­dalon: ötperces felszólalások!) Majd leszek bátor erre a kérdésre is kitérni. (Zaj a szélső­baloldalon.) A főispán csak azt mondja, én ágy Játom, hogy X. Y. törvényhatósági bi­zottsági tag széksértést követett el, kérem a főügyészt, tegyen indítványt. A főügyész kö­teles indítványt tenni a széksértés elkörveté­sére, vagy el nem követésére nézve és ameny­nyiben azt mondja, hogy a széksértést nem látja fenforogni, a törvényhatósági bizottság nem állapíthatja meg a széksértést. (Egy hang a baloldalon: Hogy tudja azt a főügyész egy­szerre elbírálni?) A királyi ügyész is csak in­dítványt tesz a törvényszék előtt, hogy az­után a törvényszék azt elfogadja-e, vagy nem, az más kérdés. A főügyésznek kell indítványt tenni azért, mert ő úgyszólván az egyetlen szerve a vármegyének és a törvényhatóságok­nak, aki nem felelős olyan értelemben, sem politikailag, sem fegyelmileg, mint a többi tisztviselő, s ő a maga véleményéért egyál­talában csak rosszhiszeműség esetén felel. Ebben a szakaszban ez a veszély nem, forog fenn. A többi nüanszirózott kérdésre vonatko­281. ülése 1929 április 23-án, kedden. , zóan — hiszen sokféle megjegyzés foghat helyt — nem áll az, hogy a főispáni hatáskört any­nyira kiterjeszti ez a szakasz^ Méltóztassanak, kérem, egyszer már enyhébb felfogást alkal­mazni a vármegyék közegeivel, az autonóm­szervekkel szemben és ne méltóztassanak felté­telezni azt, hogy az a vármegyei tisztviselő, vagy vármegyei tisztifőügyész olyan szolga­lélek, aki a főispán egyetlen szemrebbenésére olyan indítványokat fog tenni, amely.-. indítvá­nyok éppen a főispánnak tetszenek. (Ügy van! a jobboldalon.) Magam is hosszú ideig voltam abban a helyzetben, hogy tehettem volna indít­ványt és mégis egyetlenegyszer fordult elő ilyen eset. Tudomásom szerint az utolsó 30 esz­tendőben az egész országban kettő történt. (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Én a vár­megyékről beszéltem. (Hegymegi Kiss Pál: Marostorda vármegyében történt rengeteg!) Nem minden adat megbízható, éh kettőről tu­dok, amelyek egyébként országosan is bizonyos feltűnést váltottak: ki. A főispán nem állapítja meg a széksértést, a főispán csak kérdést intézhet a törvényható­sági bizottsághoz. Üj joga csak egy van, az tudniillik, hogy kizárhat valakit az aznapi ülésről. (Rothenstein Mór: Csak!) És ez a jog sem a főiispán joga, hanem a törvényhatósági bizottság közgyűlelsének mindenkori elnökéé, annak a kezébe van letéve és ez lehet az alis­pán is, meg lehet a főjegyző is. Ez a jog tehát az elnöki jogkörbe van utalva. Kétségtelen dolog àz^ hogy ezek a nagyon rövidre szabott időmeghatározások sok kriti­kát vívtak ki. (Peyer Károly: Öt perc a duma! A szovjetben is azt mondották!) Az öt perc két­ségtelenül rövid idő arra, hogy valaki akármit is elmondjon vagy indokoljon. Én tehát tiszte­lettel vagyok bátor indítványozni, ha már ez az aggály, hogy ezt az időt terjesszük ki. (De­rültség a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Hat percre! Dupla vagy semmi!) Vagyok bá­tor beterjeszteni azt az indítványt, hogy a 30. § 2. bekezdésének 15, és 7. bekezdésének 11. sorá­ban az öt pereet 10 percre igazítsuk ki. (Peyer Károly: Óriási vívmány!) Nem tekintem vív­mánynak, mindenesetre azonban tíz mégis csak több, mint öt. (Peyer Károly: Pláne pengőben!) Az aggodalmakból tehát legalább is öt percnek megfelelő súly eliminálódik. Tisztelettel kérem, méltóztassék indítvá­nyomat elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Senki feliratkozva nincs. Elnök: Kíván még valaki szólani? (Peyer Károly szólásra jelentkezik.) Peyer Károly képviselő úr kíván szólani, Peyer Károly: Igen t. Képviselőház! A mi­niszterelnök úr egyik legutóbbi beszédében igen nagy önérzettel arra hivatkozott^ hogy az egész ország a háta mögött áll, továbbá arra hivatko­zott, egy másik beszédében, — ha jól emlék­szem — hogy az a rendszer, amely ma Magyar­országon a politikai hatalmat gyakorolja, nem egy személyhez van kötve, hanem az elveken alapszik, és példázgatott, hogy az ő személyét is 24 óra alatt pótolni lehet. Annak, aki ezt a két beszédet elolvasta és azután átnézi ezt a törvényjavaslatot, önkénte­ienül kell csodálkoznia és azt kell mondani: ha igaz az,^ amit a miniszterlenök úr mondott, ak­kor miért kell ebbe a törvénybe csupa annak az ellenkezőjét tartalmazó rendelkezést fel­vennie? Akkor miért kell olyan rendelkezést felvennie a törvénybe, hogy a törvényhatósá­gok tagjait csak kétötöd részben választják, háromötöd részüket pedig, szinte azt lehet mon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom