Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-281
Az országgyűlés képviselőházának 281. ülése 1929 április 23-án, kedden. 303 lehetőséget is, amely meg fog maradni az egyes törvényhatósági bizottságokban, a kormány megfélemlítéssel és mandátumelvonással igyekszik valahogyan meggátolni. Ennélfogva én semmiképpen sem tudok hozzájárulni ahhoz a rendelkezéshez, amelyet a 30. § magában foglal. Felfogásom szerint a leghelyesebb lenne, ha ez a szakasz teljesen töröltetnék, úgy, amint erre nézve Farkas István t. képviselőtársam előterjesztést tett. Amennyiben azonban a miniszter úr ehheznem járulna hozzá, akkor méltóztassék magáévá tenni az ő felfogásához közelebb álló mindenesetre azonban megnyugtatóbb azt az indítványt, amelyet Gál Jenő t. képviselőtársam tett, aki feltétlenül minősített többséget kíván, aki a széksértésben bizonyos fokozatok megállapítását kívánja, a nélkül azonban, hogy ehhez a súlyos pénzbüntetéshez kellene hozzányúlni, amelyet ez a szakasz itt magábanfoglal s amelynek egyúttal az is a konzekvenciája, hogy aki nem fizeti le a pénzbüntetést, az elveszti mandátumát. Kérem a miniszter urat, hogy járuljon hozzá ahhoz az indítványhoz^ hogy ez a szakasz, mint teljesen céltalan és szükségtelen, töröltessék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Csik József! Csik József: T. Képviselőház! Magam részéről teljesen méltányosnak tartom, hogy azok ellen, akik a nemzeti gondolatot, vagy a vallási meggyőződést, vagy az egyéni becsületet sértikj bizonyos rendszabály alkalmaztassék, inert hiszen ennek a törvénynek nemcsak a tanácskozás rendjét, hanem a tanácskozás 1 erkölcsi lieputációlját is meg kell védenie. Nagyon vigyáznunk kell azonban arra, hogy ezek a rendszabályok milyenek légy éneik és milyen legyen az alkalmazási módjuk. Azokat, akik ezt a törvényjavaslatot megalkották, többé-kevésibbé a 1 parlamentnek a rendszere és azok a jogszabályok vezették, amelyek a parlamenti tárgyalásoknál érvényesülnek. Megfeledkeztek azonban arról, hogy a parlamenti rendszernél nem lehet a tárgyalóteremben elhangzott semmiféle sértést bírói úton, peres úton, mint ahogyan a törvényjavaslat mondja: Ibűnfenyítő úton megtoroltatni, ellenben mindazokat a sértéseket, amelyek a törvényhatóság termében hangzanak el, bűnfenyítő, tehát bírói útra is lehet terelni és azokat, akik talán a törvényhatóság tekintélyéhez nem méltó móidön viselkeidinek ; a sértett fél bíróság elé állíthatja és ott a sértésért elégtételt vehet. Ez, t. Ház, óriási különbség a parlamenti rendszer és a törvényhatósági rendszer között, s akkor, amikor a rendszabályok mikéntjéről és alkalmazási módjáról beszélünk, nem feledkezhetünk meg erről a nagy különbségről. Szóival a magam részéről nem tartom célszerűnek a tanácskozási és a fegyelmi rendszabályoknak olyan szigorú, krudélis alkalmazását, mint ahogyan az a törvényjavaslatnak ebben a szakaszában le van fektetve. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Nem tartom ezt célszerűnek — amint az előbb is megemlítettem — azért, mert mindig megvan a lehetőség arra, hogy a sértett fél az illetőt bíróság elé állítja. De nem tartom ezt célszerűnek azért sem, mert így tulaj donképen olyan elemek fognak majd ítélkezni a sértés miikéntje tekintetéiben, amelyek nem mindig jogászokból állanak. Olyan emberek fognak ítélkezni, • akik nem rendelkeznek kellő bírói és jogi tudással, s akik azokat a szempontokat, amelyeik irányadók lehetnének az ítélet meghozatalánál, éppen hiányos ismeretük miatt nem fogják alkalmazni. Meg vagyok győződve róla. hogy az alispánok mint jogászemberek mindig a tárgyilagosság határain belül iparkodnak maradni, azonban hellyel-közzel előfordul, hogy inkább hatalmi erővel iparkofdinak bizonyos kérdéseket megoldani, mint a jog és törvény alapján. Erre vonatkozólag a belügyminisztérium illetékes ügyosztályai is tudhatnának adatokkal szolgálni. Méltóztassanak elgondolni, hogy ha ilyen embert elnöki jogkörrel ruházunk fel, vájjon lesz-e érzéke az iránt, hogy a sértő féllel szemben azon intenciók alapján járjon el, amely intenciókkal a törvény szóbanforgó szakasza készült, Vagyis nem fogja-e átlépni az objektív igazság mértékét. Figyelembe kell venni azt is, hogy a .főispánok, akik mint elnökök hívatottak ítélkezni ezekben a sértési ügyekben, nem jogászemlberek. Hiszeni főispán — ha jól tudom — mindenféle klasszisból és társadalmi osztályból nevezhető ki, sőt talán még az írni-olvasni tudás sem szükséges — éppen a törvény alapján — ahhoz, hogy valakit főispánná kinevezzenek. Meg vagyok győződve róla, hogy azért solhasem lesz Magyarországon olyan főispán, aki nemcsak hogy írni-olvasni ne tudna, hanem az általános műveltséggel is ne rendelkeznék, de itt mégis bizonyos jogszabályok alkallmlazásáról van szó, amely jogszabályok bizonyos jogi tudást tételeznek fel. Ha a főispán nem jogász, akkor kérdem, vájjon eleget tud-e tenni az erre vonatkozó követelményeknek? (Petrovácz Gyula: Ott van az ügyész mellette !) Az elnök felteszi a kérdéseket és hozzászólások nélkül fognak majd dönteni például a széksértések ügyében.^ Éppen ezért — ismétlem — nem tartom célszerűnek tot, hogy ezeket a rendszabályokat ilyen túlér ősén alkalmazzák és helyesnek tartanám bizonyos enyhítések eszközlését. A szakasz második bekezdése intézkedik arról, hogy a főügyész tesz indítványt a széksértés megtörténte tekintetében s a közgyűlés hozzászólás nélkül határoz^ Mit jelent az, hogy a közgyűlés hozzászólás nélkül határoz 1 ? Ha a parlamenti életet vesszük szemügyre, akkor azt látjuk, hogy a parlamentnek nagyon sok tagja — ; velem együtt — sokszor ahban a kényelmetlen helyzetben van, hogy olyan dolgokra nézve kell határoznia, amelyekről halvány fogalma sincs. Anniikor az elnöki csengő megszólal, akkor bejönnek a képviselők a terembe. Megengedßim, hogy azoknak, akik itt voltak, bizonyos része tisztában van azzal a kérdéssel, amelyet az elnök úr szavazásra feltett s amelyre nézve neki határoznia kell, azonban azoknak legnagyobb része, akik bejönnek, ezzel nincs tisztáiban s információ útján sem lehet tisztában, mert hiszen nincs is annyi idő, hogy bárkivel informáltassa magát. Azt érzi tehát, hogy a pártja hogyan szavaz s ő is úgy adja le szavazatát, mint pártjának többi tagjai, jóformán nem is tudva, hogy miről van szó. Méltóztassanak ezt a törvényhatósági ülésekre is alkalmazni; itt is sokszor úgy történik a szavazás, hogy a törvényhatósági tagok nagy hányada nem fogja tudni, hogy miről van szó és így határoznak nagy és fontos kérdések felett, pl. a felett a kérdés feltett, hogy
