Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 279 fenntartotta a miniszter úr a meg nem ajánlott újoncok előállításának megtagadási jogát. (Scitovszky Béla belügyminiszter : Nem érinti ezt a kérdést a javaslat !) Különben elég, ha felolyasom az 1790. évi XIX. t.-cikket, mert kifejezésre juttatja a magyar alkotmány álláspontját, úgy az adószedési, mint az újoncozási jog kérdésében. (Olvassa): «Biztosítja Ö szent Felsége a Karokat és Rendeket, hogy bármely néven nevezendő, akár pénzben, akár terményekben, akár újoncokban álló segedelmet nem fognak sem a Karokra, sem a Rendekre, sem .". nem nemesekre országgyűlésen kívül kirovatni. .a E)lnÖk: Kérem képviselő úr, méltóztassék a tárgyhoz közeledni annál is inkább, mert a Ház már meghosszabbítást is adott. (Derültség.) Strausz István: Be is fejezem rögtön. (Tovább olvassa):... sőt szabad ajánlat örve alatt — immo nec praetextu liberae oblationis — sem fognak szorgalmaztatni.» Ezzel be is fejezem rövid felszólalásomat és az előadottak alapján tisztelettel kérem a belügyminiszter urat, nyilatkozzék, hogy a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése esetén virtuális, élő joga marad-e a törvényhatóságnak a meg nem szavazott adók behajtásának és a meg nem ajánlott újoncok előállításának megtagadása. (F. Szabó Géza: Még csak az kellene, hogy elkobozzuk!) A felelet is megvan tehát már erre. A másik kérdésem az, hogy a miniszter úr egyet méltóztatik-e érteni a mostani katonatoborozási gyakorlattal, de tudom, hogy ez nem tartozik a hatáskörébe, azért ezt a kérdésemet méltóztassék tárgytalannak tekinteni és csak a másik feltett kérdésemre méltóztassék válaszolni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A mikor a törvényjavaslat 4. §-át tárgyaltuk, akkor az előadó úr már jelezte, de maga a miniszter úr is, hogy a szakszerűség alapján képviseleti joggal bírók hatáskörének kérdését majd szabályozni fogják. (Csák Károly előadó: Majd a 28. §-nál.) Érdeklődéssel vártam és azt hittem, hogy az a bizonyos előre beígért nagy vívmány, amelyet az előadó úr és a miniszter úr is jelzett, most következett be, amikor a 22. § negyedik bekezdéséhez bizonyos módosítást nyújtott be az előadó úr, amely azt célozza, hogy a törvényhatósági közgyűlés hatáskörébe tartozik a jövőben a törvényhatóság első tisztviselőjének jelentése, valamint — és ez a kiegészítés — a közigazgatási bizottság jelentésének tárgyalása. Ügy, ahogyan az előadó úr ezt a módosítást beterjesztette, véleményem szerint ez a rendelkezés hiányos s kiegészítésre szorul, mert ha nem egészítik ki és nem magyarázzák meg, hogy tulajdonképpen mit jelent a közigazgatási bizottság jelentésének tárgyalása a törvényhatósági bizottságban, akkor az egész módosításra azt kell mondanom, hogy nesze semmi, fogd meg jól. Mert mit jelent az a módosítás, amelyet az előadó úr beterjesztett? Ha azt kiegészítette volna az előadó úr azzal, hogy a szakszerűség alapján most már a törvényhatóságban helyet foglaló úgynevezett állami tisztviselők, akiknek a jelentéseit egyúttal mint a közigazgatási bizottságban is bennfoglalt jelentést tárgyalni fogja a törvényhatóság, felelősségre vonhatók a törvényhatósági bizottságban, vagy legalább is kötelesek ott a felvetett kérdésekre, vagy a felvetődő problémákra feleletet adni, akkor még meg tudnám valahogyan érteni, de így nyersen, ahogy az előadó úr odadobta a módosítást, az egyenlő a semmivel. Teljesen lehetetlen és érthetetlen^ugyanis, ha ahhoz kiegészítés nem fűződik, hogy mit tárgyaljon a törvényhatósági bizottság pl. a pénzügyigazgató jelentésén, mit tárgyaljon a tanfelügyelőnek, az államrendőrség főkapitányának a jelentésén, vagy mit tárgyaljon a kir. ügyészség elnökének jelentésén, ha a jelentések felett való érdemleges határozathozatalnak meg kell történnie a nélkül, hogy azok a tisztviselők, vagy azok a szakhivatalok, akiknek, illetőleg amelyeknek a jelentéséről szó van, feleletre nem vonhatók, vagy azok egyáltalában nem is kötelesek nyilatkozni a felvetett kérdésekre vonatkozólag. Amikor tehát ezt a kérdést itt felvetem, nagyon szeretném, ha az igen t. előadó úrtól, vaory a miniszter úrtól felvilágosítást kapnék arra vonatkozólag, hogy mit fog tulajdonképpen jelenteni a gyakorlati életben a közigazgatási bizottság jelentésének tárgyalása a törvényhatósági bizottságban ? Mert maga az a tény, hogy ezeket tárgyalni lehet, mint mondottam a semmivel egyenlő, ha nem fűződik hozzá az, hogy felelni tartoznak azok a tisztviselők, akik a szakszerűség alapján mint hivatalvezetők benne ülnek a törvényhatósági bizottságban. Tisztelettel kérnék a miniszter úr részéről megnyugtató kijelentést, mert e nélkül nem tudnék hozzájárulni ennek a módosításnak az elfogadásához. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Senki sincs feljegyezve. Elnök : Kíván még valaki szólni ? (Nem l) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház ! Méltóztassanak megengedni, hogy elsősorban Györki Imre t. képviselőtársam felszólalásával foglalkozzam. Ami az előadó úr módosítását illeti, az törvényes kiegészítés és nem odadobott módosítás. Az 1876 : VI. te. 71. §-ában olyan rendelkezés van, amely szerint a közigazgatási bizottságnak joga van arra, hogy jelentést tegyen a közgyűlésnek. Ezt a jogot ebben a törvényjavaslatban is biztosítani kell, mert ez ma is fennálló jog, s ezt a jogot a jövőben is fenn kívánjuk tartani. Ezt célozta az előadó úr módosító indítványa. Az a nagy vívmány, amelyre a képviselő úr hivatkozik s amelyet a 28. ^-nál kívánunk beiktatni, nem megy nagy vívmányszámba, hanem azt az intenciót akarja szolgálni, hogy az állami adminisztrációs apparátust sok vonatkozásban közelebb hozzuk az autonómia testületeihez. Itt akarunk olyan lehetőségeket biztosítani, hogy a betekintése az autonómiáknak az állami adminisztrációba megtörténhessék, hogy felvilágosításokat adhassanak, sőt kötelesek is legyenek adni, ha erre felhivatnak magában a közgyűlésben azon tagok részére, akik e tekintetben bizonyos érdeklődést mutatnak. Ezt be kívánjuk vezetni, de ez csak kezdő lépés, és ezen az úton haladni kívánunk a továbbiaknak szélesebb körben való kiépítéséhez. Azt hiszem, a gondolat maga helyes: nem lehet egyszerre ezt az egész dolgot kiépíteni, hanem csak lassú fokozatossággal. S törekszünk is minden vonatkozásban a decentralizációra, de ez sem kövétkezhetik be máról holnapra, mert hiszen ezt az egész apparátust ehhez gyakorlatba kell hozni a tekintetben, hogy szokja meg, hogy lelkiismeretesen, teljes tudással és odaadással szolgálja a maga hivatását. Eddig centralisztikus irányban történt a dolgok intézése, most, hogy áttérünk a decentralizálásra, ehhez bizonyos átmenet lesz szükséges. Természetes nem fog ez a gyümölcs egykét nap alatt, sem pár év alatt megérlelődni, mert hosszabb idő kell arra, ha fokozatos ellenőrzéssel, rászoktatással ebben az egész rendszerben az összpontosítás helyett a külterjesebb közigazga-