Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.
Ülésnapok - 1927-280
Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 277 a döntés joga nem az ú. n. kisgyüléshez, amelyet most megalkotunk, hanem a törvényhatósági közgyűléshez, a másik pedig, amikor megállapítja ez a szakasz, hogy a törvényhatósági közgyűlés fellebviteli jogkört nem gyakorol. Az elsőre nézve megállapít a vármegyéknél 10.000 pengőt, a törvényhatósági városoknál 50.000 pengőt. Én ezt az értéket, átgondolva a helyzetet, rendkívül magasnak tartom. Magasnak tartom t. i. a kisgyűlés jogköre szempontjából, mert ebből az következik, hogy ennyi értékig az ilyen határozatok a kisgyűlés hatáskörébe tartoznak- Ha már most szembeállítom a törvényhatóság budgetjével ezt a tételt és figyelembe veszem a törvényhatóságok háztartását, elrémülök attól, hogy a kisgyűlés a törvényhatóság egyetemével szemben a városok, vagy vármegyék vagyona felett milyen magas összegekig rendelkezik és voltaképpen, ha ezek az értékhatárok megmaradnak, a törvényhatósági közgyűlés budget-joga is illuzóriussá válik, mert hiszen a kisgyűlés által elfogadott tételeket úgyis be kell illeszteni a költségvetésbe. Szeretném, — különösen tekintettel arra, hogy a városokban a kisgyűlés szervezete nem is megfelelő és nem is az autonómia érdekeit szolgálja — ha a belügyminiszter úr ezt az értékhatárt leszállítaná úgy a vármegyéknél, mint a városoknál egyaránt 5000 pengőre. 5000 pengő már nagy tétel a háztartásban. Azonfelül az én nézetem szerint a plénumnak kellene határoznia és nem egy olyan fórumnak, mint a kisgyűlésnek, amelynek összeállítása tekintetében is kifogásaim vannak. Kérem ezt a belügyminiszter úrtól, mert ha ezt nem állítják be, illetve az értékhatárt nem szállítják le, akkor szerintem a vagyon feletti rendelkezési jog voltaképpen kicsúszik a törvényhatóság egyetemének kezéből. A 22. §, amelyre nézve módosító javaslatot tettem, a törvényhatósági közgyűlés fellebbviteli jogkörére vonatkozik. Azt mondja a javaslat, hogy fellebbviteli jogkört a törvényhatósági közgyűlés nem gyakorolhat. Ez így általánosságban tetszetős, ne is vigyenek a plénumba fellebbezéseket, de a törvényhatósági városokban bizonyos tekintetekben más a helyzet, mert majd látni fogjuk a kisgyűlés és a polgármester közötti hatáskörmegosztást, látni fogjuk, hogy a polgármester a szabályrendeletek alapján úgynevezett bagatell, de összességében jelentős kérdésekben vagyoni intézkedéseket tesz. Nem ismerik azok a városok adminisztrációját, akik azt mondják, hogy ilyen nincs, mert az ilyen vagyoni határozatoknak 90%-a ma a városi tanács hatáskörében van és ha a városi tanács megszűnik, abban az esetben a polgármester hatáskörébe megy át, a szabályrendeletek szerint. Már most ezekben a bagatellügyekben a fellebbvitel a polgármester határozata ellen a belügyminiszterhez történik. Ez azt jelenti, hogy az összes bagatellügyeket a belügyminisztérium szívja fel magába és dönti el és épp az autonómia, a vagyonkezelő hatóság, a plénum van elzárva ezeknek a fellebbezéseknek, voltaképpen inkább előterjesztéseknek eldöntésétől. Tehát egyfelől centralizál a szakasz, mégpedig rosszul centralizál, mert a bagatellügyeket viszi fel és megterheli a minisztériumot vele % másfelől olyan helyzetbe juttatja a közigazgatást, hogy amit éppen helyben kell érzékelni, azt itt fenn a büróban dönteti el, másfelől pedig helytelen állapotot teremt abból a szempontból is, hogy a rendelkező hatóságnak, az autonómiának nem lesz szavaa polgármester intézkedéseivel szemben. Én ennélfogva vissza kívánom állítani a régi állapotot. A régi állapot pedig az volt, ami itt javaslatomban is bentfoglaltatik, hogy a törvényhatósági városok polgármestereinek a város háztartását, vagyonát és szervezetét érintő ügyekben tett intézkedéseivel szemben hozzá lehet előterjesztéssel élni. Tehát elfogadom, hogy fellebbviteli jogkört nem gyakorol, de nem engedem meg, hogy az ilyen polgármesteri határozatokkal szemben, amelyek szabályrendeleti megbízatás alapján hozatnak, — mert nehogy építés-rendészettel és ilyenekkel zavarjuk őt, ellenben itt vannak a köztisztasági és más egyéb szabályrendeletek, amelyek az alkalmazottakra vonatkoznak, — mondom, az ilyen szabály rendeleti intézkedésekkel szemben, amennyiben akár az alkalmazottaknak, akár a város lakosságának kívánságai vannak, előterjesztéssel élhessen a törvényhatósági közgyűléshez, mert különben előáll az a helyzet, hogy az autonómia testületi szervei kikerülteinek és éppen ilyen kérdésekben a belügyminiszter fog határozni, amely kérdéseket az 1886. évi XXI. te. megalkotása óta — és itt az államtitkár úrnak, aki nem volt hajlandó ezt az érvelésemet elfogadni, hiába hivatkoztam a precedensek számára, névszerint is megnevezem Faschó Moyst, a városi osztály akkori kiváló főnökét, aki inaugurálta és megakadályozta azt, hogy az ilyen polgármesteri határozatok kormányhatóságilag, az autonómia megkerülésével döntessék el, hanem ezek igenis leküldettek és a törvényhatósági közgyűlés határozott felettük. Én kérném ennek a két javaslatnak elfogadását ; kérném azt egyfelől a városok háztartását érintőleg, másfelől a közigazgatás szempontjából is és azért hivatkoztam a felelősségre, mert ha engem felelősségre tudnak vonni azért, hogy én megfellebbezem egy közgyűlési költségvetési határozatnak a vezető tisztviselők illetményére vonatkozó részét és a belügyminiszter úr a költségvetést felülvizsgálja s abban más pontozatoknál a legeltetési bérek felemelését kívánja, ebből kifolyólag éppen a városom vezetői engem tesznek felelőssé, mert megfellebbeztem a tisztviselők illetményére vonatkozó részt, a belügyminiszter úr pedig a legelőbért emeltette feljebb. Nem szeretném, ha itt is hasonlóképpen járnék és olyan helyzetbe kerülnék, hogy én, aki ezekkel a kérdésekkel legalább is egy évtized óta foglalkozom és értek hozzá, ne figyelmeztessem a belügyminiszter urat arra, hogy ha a polgármesteri határozatokat felhozza a belügyminisztériumba, akkor egyfelől az autonómiát elkerüli, másfelől az állami közigazgatást megterheli. Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Strausz István ! Strausz István : T. Képviselőház ! Előttem szólott HegymegiüKiss Pál t. képviselőtársam mindkét rendbeli indítványát az általa részletesen kifejtett indokokból magamévá teszem. Kár volna minden szó annak bizonyítására, hogy Hegymegi Kiss t. képviselőtársam mindkét rendbeli indítványa az autonómia jogainak teljességét szolgálja. Meg vagyok tehát győződve róla, hogy a miniszter úr is magáévá teszi a Hegymegi Kiss t. barátom által kifejtetteket és elfogadja az indítványait. Ennél a törvényszakasznál különben — mint már említettem is — azt nehezményezem, hogy a miniszter úr kétféle módszer szerint juttatja a törvényjavaslatban kifejezésre az országos jelen- * tőségű, jórészt alkotmány védő jogokat, illetőleg a jogoknak fenntartását, amelyek a törvényhatóságok részére eddig is biztosítva voltak. Ez a kétféle módszer az országos jelentőségű jogokat elhomályosítja s így erejük hatékonyságát gyengíti, sőt az idő folyásával egészen el fogja sorvasztani. Az egyik módszert, melyet az igen t. miniszter úr a törvényjavaslatban alkalmaz, a 22. § 1.