Képviselőházi napló, 1927. XIX. kötet • 1929. április 09. - 1929. április 26.

Ülésnapok - 1927-280

Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 1929 április 19-én, pénteken. 271 pozíciót cégérül használhassák fel és ilyenformán a lakosságot a maga szabad akaratelhatározásában a tisztviselőjelöltek beállításával befolyásolják. Mert azok a lakosok mindenesetre óvakodni fognak egy törvényhatósági vezető tisztviselő által vezetett lista ellen szavazni, mert amennyiben a tisztviselőt nem választják meg, abban az esetben a tisztviselő igenis okozhat nekik bajt. Ebben a tekintetben a szabad választás elve nem érvényesül úgy, mint ahogy érvényesülnie kellene. Minthogy tehát a tisztviselői karra nézve semmi veszedelem nincs abban, ha ez a 2. bekezdés töröltetik, mert ezek a tisztviselők már szavazati joggal bírnak, viszont más szempontokból, amelyeket előadtam, súlyos kifogás alá esnek ezek, nézetem szerint helyes volna, ha ez a 2. bekezdés elmaradna. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: F. Szabó Géza! F. Szabó Géza: T. Ház! (Halljuk! a középen.) Ez a szakasz rendelkezik arra az esetre, hogyha valaki többszörös tagságot szerez a törvényhatósági bizottságban, és az ellentétben áll a törvényjavaslat 2. §-ában foglalt bizonyos kikötésekkel, akkor mennyi idő alatt és hová kell jelentést tennie. Mivel azonban a többszörös tagság lehetőségére vonatkozóan 2. §-nak nem 2. és 3. bekezdése, hanem 4. bekezdése intézkedik, valószínű, hogy ez a hibás citálás itt a régi szöveg szerint való beosztásból maradt a szövegben. Mély tisztelettel javaslom, hogy ezt itt korrigáltatni méltóztassék, vagyis, hogy a 2. § 2. és 8. bekezdésére történő hivatkozást a «2. § 4. bekezdésének» szavakra méltóztassék helyesbíteni. Elnök: Kíván még valaki szólni? Ha senki nem kíván szólni, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr óhajt szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! En az előadó úr által javasolt módosítást^ amely a 2. bekezdésre vonatkozik, és F. Szabó Géza igen i képviselőtársamnak módosítását, amely egy hibás idézést kíván korrigálni, a magam részéről elfogadom, ellenben - nem tudom elfogadni Hegymegi Kiss Pál képviselőtársam indítványát. Azt a kérdést, hogy a tisztviselő választható-e vagy nem, a Képviselőház már a 7. §-nál eldöntötte, ahol ebben már határozatot hozott. Erre a szakaszra most mint konzekvenciára van szükség, és pedig azért, mert eltérően az 1886 : XXI. tc.-től, amely szerint a vármegyei tisztviselők nem yoltak rendes tagjai a törvényhatósági bizottságnak, — mert ott csak kétféle rendes tag volt, virilisek és választott tagok, míg a vármegyei tisztviselők csak szavazati joggal bíró tagok voltak, ami különösen megnyilvánult a panaszok tételénél is, ahol a törvény előírta, hogy a törvényhatósági bizottság tagjai bírnak azzal a joggal, tehát itt tisztviselőket éppen azért, mert nem voltak rendes tagok, ki is zárta —, mivel ebben a törvényjavaslatban rendes tagjai a törvényhatósági bizottságnak a tisztviselők, gondoskodni kellett arra az esetre, hogy amennyiben tisztviselőt megválasztanak és megválasztási megbízását tartja meg, erre a megbízási időtartamra természetszerűen hivatalból való tagságát nem gyakorolhatja, arra való tekintettel, hogy minden egyes bizottsági tagnak csak egyenlő, egyforma jogai vannak. Ez tehát nem más, mint kiegészítése a konzekvenciáknak, amelyek abból folynak, hogy ma rendes tagjai a vármegyei tisztviselők a törvényhatósági bizottságnak. Az ebből folyó konzekvenciákat az egyes szakaszoknál is, amelyek vonatkozásban vannak ezzel a kérdéssel, ki kellett domborítani és a vonatkozó intézkedéseket azután ennek megfelelően életbeléptetni. Ennek alapján kérem az eredeti szöveg elfogadását az előadó úrnak és F. Szabó Géza képviselőtársamnak módosításaival együtt. (Helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. A 19. § 1. bekezdésével szemben áll F. Szabó Géza képviselő úr indítványa. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben F. Szabó Géza képviselő úr indítványával? (Nem!) A Ház nem fogadja el az eredeti szöveget, ennélfogva azt F. Szabó Géza képviselő úr módosításával jelentem ki elfogadottnak. A 2. bekezdés eredeti szövegét szembeállítom az előadó úr módosításával és Hegymegi Kiss Pál képviselő úr törlésre vonatkozó indítványával. Amennyiben az eredeti szöveg nem fogadtatnék el, akkor az előadó úr indítványát fogom szembeállítani Hegymegi Kiss Pál képviselő úr törlési indítványával. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget elfogadni, szemben az ismertetett ellenindítvánnyal? (Nem!) A Ház nem fogadja el az eredeti szöveget. Ennélfogva kérdem most már, méltóztatik-e az előadó úr szövegezését elfogadni, szemben Hegymegi Kiss Pál képviselő úr törlési indítványával, igen, vagy nem? (Igen!) Ennélfogva a 2. bekezdést az előadó úr szövegezésében jelentem ki elfogadottnak. Következik a 20. $. Kérem annak felolvasását. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat 20. §-át). Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Buday Dezső! (Felkiáltások: Nincs üt!) Elnök: A képviselő úr nincs jelen, felszólalása töröltetik. Utána következik? Szabó Zoltán jegyző: Bródy Ernő! (Felkiáltások: Nincs itt!) Elnök: A képviselő úr szintén nincs itt, felszólalása töröltetik. Következik? Szabó Zoltán jegyző: Györki Imre! Györki Imre: T. Ház! A 20. § rendelkezése szerint az igazolóválasztmány elnöke a főispán. A javaslatnak ezt az intézkedését szerencsétlennek tartom, mert itt megint a főispán, tehát az államhatalom képviselője tagja egy olyan bizottságnak, amelyben tudvalevőleg semmi helye és semmi keresnivalója nincsen. Azok a kérdések, amelyek eldöntés végett az igazolóválasztmányhoz kerülnek, tisztán autonóm ügyek, az autonóm ügyek elintézését pedig sokkal helyesebb, ha magára az autonómiára bízzuk. Éppen ezért a magam részéről helyesebbnek vélem azt a megoldást, amely Bródy Ernő t. képviselőtársam javaslatában foglaltatik, nevezetesen, hogy az igazolóválasztmány a maga elnökét saját kebeléből választja és ugyancsak maga választja meg annak helyettesét. Látjuk a gyakorlati életből, hogy helytelen szokás fejlődött ki a törvényhatóságokban az egyes bizottsági elnökségeknél, szemben akár a képviselőház, akár a felsőház bizottságaival. Míg ugyanis a képviselőházban, valamint a felsőházban az egyes bizottságok elnökeit mindenkor a bizottság tagjai sorából választják, tehát a képviselők és felsőházi tagok köréből, addig az önkormányzatban ezzel ellenkező gyakorlatot vittek keresztül a régebbi időkben is, és most ezt a helytelenséget akarják ebbe a javaslatba is átvinni, amely szerint az egyes bizottságok elnöke maga a polgármester, illető-